2.,3. és 4.díjam:))

Aztii:)) Egyszerre 3 díj ezt nem hittem volna, amikor elkezdtem:)) Nagyon szépen köszii őket:))

Nagyon szépen köszönöm Vivien Baloghnak

Mindenkinek 11 dolgok kell mondania magáról!
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
11 embert kell jelölni és linkelni (visszaadni/jelölni nem lehet)

11 dolog magamról:

1. 14 éves vagyok

2. Tudok szlovákul

3.Kedvenc idegen nyelvem az angol

4. A háttérképem számítógépen néhány kép összeszerkesztve rólam és a barátaimról.

5. Képes vagyok egyedül megenni egy hatalmas tábla Milka csikit

6. Szirmai Gergely  /Hollywood Hírügynökség/és GoodLike fan vagyok:D

7.Május utolsó napján koszorúcskám van /életem első bálja:D/

8.Minden álmom eljutni Londonba

9. A szobám falának barack színe van

10. Imádom az élénk színeket

11. Nem tudok rajzolni://

Válaszaim:

1.Milyen gyakran szoksz hozni részeket?

Ihlettől és időtől függ, mindig megpróbálok hetente, de általában nem sikerül:/

2.Ki az a híresség akivel a legszívesebben találkoznál?

Ez nem is kérdés számomra, a One Direction összes tagjával:DD

3.Van fiú barátod?

Igen van:)

4.Mi a kedvenc ételed?

Nincs kifejezetten kedvencem, de a spagettiba beletudnák fulladni, szóval azt mondanám:DD

5.Hány órát szoksz a gépen tölteni?

Mindig más, de általában 3-4 órát, ha nem többet:D

6.Mi a kedvenc állatod?

Cicaaaa:DD

7.Van olyan ember akiért tűzbe tennéd a kezed?

Szerintem van:))

8.Mi a célod?

Mindenképp az, hogy sikeres nő legyek:))

9.Hányadikos vagy?

Kilencedikes (Szlovákiában- ennyi éves az alapsuli:D)

10.Mi jut eszedbe arról a szóról hogy barátság?

Amikor két ember megbízik egymásban, mert tudják, hogy a másikhoz akármikor fordulhatnak segítségért. 

11.Képes lennél tetoválást csinálni  kedvenc bandádról?

Határozottan is nem, esetleg egy dalszöveget tőlük, de az arcukat semmi esetre sem:))

Kérdéseim:

1.Álmaid nyaralása?

2. One Direction vagy The Wanted?

3. Hány éves vagy?

4. Valamelyik szereplőt magadról mintáztad?

5.Tél vagy nyár?

6. Milyen hosszúra tervezed a blogod?

7. Barátkoztál össze valakivel neten keresztül?

8.Vámpírnaplókkal hogy állsz?

9. Magyar vagy angol filmek?

10.Példaképed?

11.Mit gondolsz, mi az élet értelme?

Akiknek továbbküldöm: 

(bocsi, hogy nem 11-et írtam...)

1.Szilvi és Alice

2. Zsuu_Lorant †

3.Believe in yourself.†

4.Six roses, one bouquet lányok

5.Some bitch eternal feeling lányok

6. Tadrihh1Dlove

Köszönöm szépen Nadia Elsonnak:))

11 dolog rólam:

1.Jelenleg táncsuliba járok

2.Most a Csitt Csitt 2. részét olvasom és imáddom

3. Sírtam a Szerelmünk lapjain.

4.Nem szeretem a torna órákat.

5.Nagyon ritkán hordok szoknyát

6.Lusta vagyok

7. Jövőhét kedden leszedik a fogszabályzómat :D

8.A zene a mindenem

9. nem vagyok jó matekból

10. Magyar irodalom a kedvenc tantárgyam

11. Vörös hajat akarok :D

Válaszok:

1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?

Nem is tudom, csak úgy kipattant a fejemből az ötlet, és gondoltam, hogy megosztom másokkal is:DD
2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)

Húúúhha, eez jó kérdés:DD Fogalmam sincs mit érzek...nem szégyellem, de büszke sem vagyok szóóval nem tudom:DD
3. Szereted a zenét?

Zene nélkül nem bírnám ki a napjaimat:D
4. van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?

Háát a One Direction-t mondanám, de ők egy banda, szóval énekesnél Demi Lovato és Radics Gigi.

5. Általánosságban milyen a hangulatod?
Általában Happy vagyok:D
6. Röviden milyen embernek ismered magadat?
Hmm, talán optimistának
7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)
Sulival csak annyi a gondom, hogy tanulni is kell:D A jegyeim a legjobbak, a tanáraimat pedig nagyon szeretem.
8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?
Nagyon szeretem őket, és van két papagájom:)
9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?
Szeretem őket:))
10. Vannak kedvenc blogjaid?
Szerintem mindenkinek vannak, ez alól én sem vagyok kivétel:D
11. Mi a kedvenc könyved?
Claudia Gray - Evernight*-* az a könyv csodálatos:))

Kérdéseim:

1.Életed legszebb napja?

2. Szeretnél gyerekeket?

3. Hogy vagy most?

4. Kedvenc tantárgyad?

5.Ha lehetne szuper erőd mi lenne az?

6. Voltál már szerelmes?

7. Hogy állsz a kémiával?

8.Kedvenc parfümöd?

9. Tudsz táncolni?

10. van valamilyen hobbid?

11.  Hol laksz?

Akiknek küldöm:

/megint nem jött össze a 11:((/

1.♥CornerGirl♥

2. Heartonette Elizabeth

3.Littlemonster

Szabályok: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

 2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma. 

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon  a díjazásról. 

Akinek nagyon köszönöm: Dóri

Akiknek én tovább adom:

1.Nadia Elson

2.Amy

3.Balogh Vivien

20.fejezet-Home, sweet home!

Sziasztok aranybogaraim:)) Újra itt vagyok, mert rájöttem, hogy felvételire nem kell annyit tanulni, és az írást is be tudtam szorítani:)) Köszönöm szépen az új rendszeres olvasókat és a komikat is..sajnos nem kaptam annyit, mint az előzőhöz:// Szóval ennyi is lenne, jó olvasást nektek:)) 

(előre is bocsi, ha összecsapottnak tűnne)

U.i.: kérlek szorítsatok hétfőőn:))

Puszil titeket: Liza :))♥

Hiába volt ott mellettem Harry, hiába vigyázott rám egyszerre öt fiú mégsem éreztem magam biztonságban.

Olyan érzés volt, mintha valaki folyton figyelne, pedig a szobában kettőnkön kívül senki sem volt.

 Merész kijelentés lenne, ha azt mondanám, hogy fél órát aludtam. Mert nem. Minden aprócska zajra felkaptam a fejem, már a barátom szuszogása is rémületet keltett bennem. Louis szavai visszhangzottak a fejemben. Mitől védene meg a nyaklánc amit adott. Csak egy egyszerű szívecskés nyaklánc, semmi több. De megbízom benne, jelenlegi helyzetemben még ilyen wudu  táncokat és eljárnák, ha azzal eltávolítanám azt az őrültet a közelemből.
 És a szüleimnek mit mondok? Hol töltöttem el két éjszakát? Habár, jobban belegondolva már felnőtt vagyok és nem tartozok magyarázattal.  Szóval, nincs is semmi gond. Csak hazamegyek és kész.Ugyan, kinek is akarom ezt bemesélni? Életfogytig tartó szobafogságot kapok, az már egyszer biztos.A nyaramnak ezennel hivatalosan is vége van.
 Hirtelen megkordult a gyomrom, jelezve, hogy már egy ideje nem ettem. Megböködtem Harryt, hogy keljen fel, és adjon valami ételt. Vonakodva és morcosan, de hajlandó volt kijönni velem a konyhába. Elővette a hűtőből a számomra már megszokott mirelit pizzát és betette a sütőbe. Amíg vártunk leült velem szembe a székre.
-Miért nem tudtál reggelig várni?- morogta, én pedig gyors pillantást vetettem a mikró órájára.
-Már reggel van- vontam vállat, és részben igazam is.
-Hajnali fél hat van. Most komolyan, mióta kelsz te fel ilyen korán?- bökött a homlokomra.
-Tudod Styles én el sem aludtam- világosítottam fel- talán arra a tíz percre amíg énekelgettél nekem. Amúgy meg- böktem a sütőre- kész a reggelink.
Felállt, de közben morgott valamit az orra alatt. Elővett két tányért egy kis sajtot és ketchupot majd letette elém. Elvettem a legnagyobb szeletet és jóízűen beleharaptam.
-Anyuéknak ugye szóltatok, hogy élek?- kérdeztem, ő pedig csak bólintott, lélekben valahol máshol járt- mi nyomja a pici lelkedet?- de mintha meg sem hallotta volna- Harold!- lengettem meg előtte a kezem.
-Hmm? Mi van?- kapta fel a fejét ijedten.
-Nem is figyeltél rám igaz?- játszottam a sértődöttet-pedig már egy ideje hozzád beszélek.
-Bocsi, csak tudod elgondolkoztam. Megkínoztak téged, de te mégis olyan jól viseled. Nem értem. Más egész nap összegömbölyödve itatná az egereket, de te itt mosolyogsz össze- vissza- megrázta göndör fürtjeit- áruld már el, hogy csinálod!
Erre a kérdésre nem számítottam. Állítólag jól tudok színészkedni, és ezt is csak ennek tudom tulajdonítani.
-Nem akarom, hogy lássátok mennyire fáj. Nem akarom, hogy gyengének higgyetek! Mert nem vagyok az! Tisztában vagy vele, hogy mennyire megviselt ez az egész? Szerintem rohadtul nem! Az lehet, hogy a sebeim hála Louis-nak nem fájnak, de a lelkem romokban hever. Fel tudod ezt fogni, hogy milyen érzés? Már hol tudnád?! Elég rossz belegondolni abba, hogy csak pár órán múlt az életem.- mire befejeztem a könnyeim patakokban folytak végig az arcomon-annyira rossz volt, annyira féltem.
Harry nem szólt semmit csak felállt odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Karjai védelmezően fonódtak körém, és egész addig nem engedett el, míg fogjuk rá, hogy lehiggadtam.Jobb barátot nem is kívánhatnék magamnak. Utána már rá sem bírtam nézni a mi kis reggelinkre, csak haza akartam menni, a családommal akartam lenni.
-Megyek lezuhanyzok- jelentettem ki- tudsz adni, valamilyen normálisabb felsőt?- kérdeztem.
-Persze, várj meg itt- felállt és eltűnt a lakás sötétjében, bevallom kicsit paráztam egyedül lenni, többször is körbe néztem a konyhában, hogy biztos legyek benne, senki sem leselkedik rám.
Egy kis idő múlva Harry is visszatért és nekem dobott egy egyszerű fehér felsőt, amire egy háromszög volt rajzolva, meg persze egy törülközőt.
-Köszi- mosolyodtam el, és elindultam a fürdőszoba felé.
Nem akartam belenézni a tükörbe, mert szerintem megijedtem volna a látványtól. Inkább gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Ahogy a meleg víz hozzáért a bőrömhöz felemelő érzés volt. Mivel csak férfi tusfürdőt és sampont találtam kénytelen voltam azokat használni. Kiszálltam a zuhany alól megtöröltem a hajam és magam köré tekertem a törülközőt. Most már beálltam a tükör elé és centiről centire végig mértem magam. Néhány helyen, ahol mélyebb sebeim voltak megmaradtak a hegek, és ezek örökre emlékeztetni fognak arra a sok szenvedésre, amit átéltem. Egy hatalmas sóhaj közben elkezdtem felöltözni, amikor ezzel végeztem kimentem és csak leültem a nappaliba. Rápillantottam a faliórára, ami hat órát mutatott. A többiek úgyis sokáig alszanak, addigra szerintem a hajam is megszárad. Igazam is lett. Mire mindenki elhagyta kényelmes kuckóját, addigra már jóval elmúlt tíz is. Aranyosan megkértem Louist, hogy vigyen haza. Először nem akarta, hogy elmenjek, de aztán addig győzködtem, míg be nem adta a derekát. Talán azt tette fel az i-re a pontot, mikor azt mondtam, hogy úgyis hetekig a szobámban fogok kuksolni, így lehetetlen, hogy valaki bántson.
Gyorsan elkészülődött és már úton is voltunk az otthonom felé. Leparkolt a ház előtt, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Felálltam én is. Óvatosan átölelt, mintha egy törékeny porcelán baba lennék, majd egy gyengéd és rövid csókot lehelt az ajkaimra, de nekem ennyi nem volt elég. Én csak őt akartam most és mindörökké. Visszahúztam magamhoz, és talán ekkor rájött, hogy nem vagyok annyira sebezhető.
- Nagyon jól áll neked ez a felső, vissza se add Harrynek- motyogta a nyakamba.
 Boldog voltam, hogy végre kimutatja az érzelmeit, biztos, hogy fájdalmat érzett legbelül, minden egyes pillanatban amikor megérintett, de egy erősebb érzelem miatt képes visszafogni a keserves vágyat. Nem tudom, hogy mennyi ideje állhattunk ott, egymást ölelve, vagy csókolva, de egy hangos köhögés mindent félbeszakított. Elhúzódtunk egymástól és átnéztem a válla felett. Anyu komor tekintetével találtam szemben magam.
-Nyomás a házba!- mutatott a bejárat felé- remélem, hogy most elég időt voltatok együtt, mert egy ideig nem fogjátok látni egymást!
Mély lélegzetet vettem és nyomtam egy búcsú puszit Louis arcára.
-Szia- mosolyogtam rá, ő is ugyanezt tette, majd visszaült az autóba és elhajtott.
Szót fogadtam anyunak és szó szerint belibbentem a házba. Levetettem a cipőmet és a nappali felé vettem az irányt, ahol apu már várt rám. Kezével jelezte, hogy üljek le a kanapéra.  Helyet foglaltam és vártam, hogy ő kezdje el. Olvasószemüvegét letette az asztalra majd megszólalt.
-Merre jártál?- kérdezte.
-Hát tudod, aznap este mikor Harryvel voltam sétálni összefutottam az új barátnőmmel Lena-val, aztán elmentünk bulizni egy picit- igen, ennél nagyobb hazugságot álmomban sem tudtam volna kitalálni- utána ott aludtam nála, aztán összefutottam a srácokkal és elmentünk hozzájuk, végül ott is ott ragadtam.
-Értem, és a telefon számodra tabu? Nagyon aggódtunk érted, remélem hogy ezzel tisztában vagy- förmedt rám- legközelebb ne forduljon elő ilyen!
-Akkor szobafogságot kapok igaz?- megpróbáltam a legártatlanabb arcomat használni, hogy enyhe büntit kapjak.
Szüleim rezzenéstelen arccal egymásra néztek, majd anyu bólintott egyet, amivel valamit jelzett, tehát a sorsom a nyárra most eldőlt.
-Nem. Nincs semmiféle büntetés. Felnőtt nő lettél szerintünk ideje, hogy magaddal számolj el. Ha akarsz bent maradhatsz, ha nem, akkor szabad vagy. - az arcomra hirtelen mosoly ült ki, felugrottam a helyemről és szorosan megöleltem őket- azért nem kell megfojtani minket- figyelmeztetett apu.
Elengedtem a szüleimet, majd elindultam a szobám felé, de a fürdőszoba előtt megtorpantam. Furcsa hangok szűrődtek ki, olyan volt, mintha valaki zokogna.Benyitottam és Alexát láttam meg, ahogy a földön ül , és valamit tart a kezében. Bementem és letáboroztam mellé. Kicsit fölé hajoltam, hogy lássam, mi borította ki ennyire, de erre azért nem számítottam.
-Ez..ez az amire gondolok?- kérdeztem meglepetten, erre ő csak bólogatni kezdett- te, te... terhes vagy?

Miért nincs rész?+ 1.díjam

A fenti kérdésre egyszerű a válasz. Hétfőn felvételit írok amire tanulnom kell, mert erős és nehéz gimibe jelentkeztem...nagyon sajnálom, hogy nem tudok írni, de ez van. Utána újult erőből térek vissza, és még sok meglepetést tartogatok számotokra.

U.i.: És csodálatosak vagytok..11 rendszeres olvasó...nem értem, hogy itt kint miért 10-et mutat..és persze köszönöm a dicsérő szavakat is

Puszi:Liza:))♥

Nagyon,nagyon, nagyon nagyon szépen köszönöm Elson Nadia-nak

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;) :
1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!  :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni! 
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D
4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!


Kérdések:
1. Általában, hogy szerepelsz a suliban?
-Szerintem elég jól, megpróbálok figyelni órákon, de mindig találok valami érdekesebbet:D
2. Milyen jegyeid vannak?
-Mondhatni, hogy a legjobbak:))
3. Van-e legjobb barátod/barátnőd?
-Igen, igen van.
4. Társasági embernek gondolod magadat?
-Hááátt, nem hiszem, szeretek a barátaimmal lenni meg minden, de szerintem nem vagyok az.
5. Szeretsz-e énekelni?
-Persze, ha más nem hallja ;) 

Saját kérdése:
1.Tudod, hogy ki az a Szirmai Gergely, véleményed róla?:D
2.One Direction..Szereted vagy nem...indok?
3.Mi ad ihletet az íráshoz?
4.Ha eljuthatnál egy helyre mi lenne az?
5.Mi az álmod?

Akiknek küldöm♥:
1.Amy: My new life
2.L.T.P: Alone
3.Dóri: Küzdj az álmodért, minden vágyadért
4.domii: Earhly Angel
5.missbecky: A világ, ahogy én látom

19.fejezet- Félelem árnyékában

Bonjour emberkék! Ahogy látjátok új résszel jelentkezem:) Nagyon sajnálom a kését, de mostanában semmi sem akar összejönni, de azért így vasárnap ebéd utánra sikerült befejeznem:/

Először is szeretném megköszönni az előző résznél a komikat, imádlak titeket♥ Másodszor pedig mostantól visszaállok a Zoe szemszögű részekre!Hát ennyi lenne. Jó olvasást és várom a komikat. 

Puszi: Liza♥:))

Fájdalom és  szenvedés. Ezzel a két szóval tudnám leírni a Lena-val töltött órákat. A szavak amiket hozzám vágott a lelkemet, cselekedetei azonban a testemet tették tönkre.  A félelem, amit eleinte éreztem elpárolgott. Helyette az életben maradás utáni sóvárgás töltötte be a gondolataimat. Emlék képek százai cikáztak össze-vissza az elmémben. Hol a családom vagy barátaim arca jelent meg előttem, hol Aaron, vagy Louis. Vajon hiányozni fogok nekik? És ha igen akkor mennyire? Zavaros gondolat menetemből az ajtó hangos csapódása rántott ki. Nem láttam, hogy ki az, de éreztem, hogy most valami jó fog bekövetkezni. Hisz jelenlegi helyzetemnél rosszabb már nem lehet. A ruhám gyűrött és a koszos a hajam szintúgy. Az érzékszerveim már eléggé elgyengültek, szinte nem is hallottam, hogy ki, vagy kik beszélgetnek. Aztán felismertem a hangot. Louis hangját, miközben meglepetten kiáltott fogva tartómra. Majd hirtelen két kéz ragadott meg és rántott talpra. A lábaim már nem tartottak meg, ezért abban a pillanatban össze is estem volna, ha az valaki nem tartott volna erősen. ,,Engedd Őt el!'' kiabálta egy férfi hang, talán, talán Harry. Ő is itt van?  Miért kellett őt is bajba sodorni? 

Nem telt egy talán egy másodperc sem, és megéreztem azt a bizonyos égető fájdalmat a nyakamnál amit már kezdetett számomra megszokottá válni, majd támadóm elengedett és a földre zuhantam.Számomra már biztos volt a vég, túl sok vért vesztettem, és a sérüléseim sem a legszebbek. Sírni akartam, kiáltani, de nem tudtam. Csak feküdtem ott és vártam arra, hogy ennek az egésznek végre vége legyen.  ,,Gyerünk! Vigyétek már ki innen!!'' ordibálta valaki, de szép lassan minden kezdett összemosódott. Két erős kar fonódott a derekam köre és szép lassan felemelt majd elkezdett futni velem. Még homályosan láttam, hogy Lena nekiront Louis-nak, de aztán szép lassan mindenre sötétség borult. 

Valahol az élet és halál közt lebeghettem, nem tudom pontosan. Néha hallottam szó foszlányokat, vagy rémült sikolyokat, melyek egy lánytól származtak,de nem tudom, hogy kitől.Felzúgott egy motor, majd még egy, ajtó csapkodások zaja töltötte be gondolataimat.  Végül megéreztem valaminek az ízét, olyan ismerős volt, mintha már kóstoltam volna valahol, csak nem tudtam beazonosítani.. Ez az ital szép lassan terjedt szét a testemben. A kínzó fájdalom szép lassan enyhülni kezdett, de nem múlt el nagyon sokáig.Ezek után a maradék kapcsolatom is megszűnt a külvilággal. A hangok megszűntek, helyüket hatalmas, békés csend vette át. Kellemes érzésnek bizonyult.. Olyan volt, mintha egy réten feküdnék, ahol a fűszálak csiklandozzák a kezemet és lábamat, boldognak éreztem magam. Talán ez lenne a túlvilág, amiről már olyan sok mindent hallottam? Ahonnan még senki sem tért vissza? Ezzel számomra vége lenne mindennek? Zoe Holden már nincs többe? Vagy csak álmodom, és a szobámban fekszem a puha ágyikómban?

 Hirtelen a szívem a megszokottnál sokkal gyorsabban kezdett verni, a tüdőmből pedig kiszorult a levegő ami miatt köhögés szakadt fel a torkomból. Ebben a pillanatban ébredtem rá arra, hogy életben vagyok, mégsem haltam meg! Éreztem a takaró puhaságát a karomon, a napfényt, hallottam a madarak csicsergését csodálatos érzés volt. Szép lassan, egy picit félve kinyitottam a szememet. Az első dolog amit megláttam Louis megkönnyebbült arca volt. Mélyen a szemébe néztem, ő pedig aggódó tekintettel mért végig. Végigsimított az arcomon, olyan gyengéden, hogy szinte nem is éreztem. 

-Jól vagy? - kérdezte halkan.

Hirtelen a nyakamhoz kaptam, de a sebhelyek nem voltak ott. A kezeim és lábaim sem fájtak már, így hát bólintottam. Lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Átkaroltam a nyakát, ő pedig az ölébe húzott. Arcomat a nyakába fúrtam, éreztem, ahogy könnycseppjeim utat törnek maguknak és Louis felsőjén landolnak. 

-Annyira fájt, úgy féltem- szipogtam- megakart ölni. Azt mondta, hogy te az övé vagy, és hogy én útban vagyok. Elárulta, hogy miatta voltam rosszul. Emlékszel? Ki volt ő? Áruld el kérlek!- zokogtam.

Eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Láttam rajta, hogy nem akarj elmondani az igazságot. Hatalmas harc dúlhatott ez elméjében, nem tudta eldönti, hogy ,melyik lenne jobb. Az igazság, vagy a hazugság.
-Ő, tudod, ő- sóhajtott- a volt barátnőm. 100 éve találkoztunk New Yorkban és nagyon megszerettük egymást. Megtanított arra, hogy milyen jó is embernek leni, bár már nem voltam az. Mellette muszáj volt fékeznem az ösztöneimet és így szép lassan hozzászoktam ahhoz, hogy az álltai vér is ugyanolyan jó, mint az emberi. Boldogok voltunk és szerelmesek. Csak hát, mint minden normális ember ő is sokat betegeskedett. Egyszer nagyon elkapta a tüdőgyulladás, már az orvosok sem jósoltak neki semmi jót. Fájt őt úgy látnom. Nagyon szenvedett és fájdalmai is voltak. Csak vele akartam lenni az idők végezetéig, ezért átváltoztattam. Életem talán egyik legnagyobb hibájának bizonyult. Lena, teljesen megváltozott, már nem az a mosolygós és kedves lány volt, akibe beleszerettem, sokkal inkább egy érzelmek nélküli gyilkológépre hasonlított. ezért szakítottam vele.Tudom, hogy mellette kellett volna maradnom, és át kellett volna őt segítenem a nehézségeken, de nem ezt tettem, amit mára már nagyon bánok.  Akkor sem fogadta valami jól, és gondolom most bosszút akar állni. Annyira sajnálom, ha, ha nem hajszolom Harryt abba a hülye fogadásba, amit tudtam, hogy elveszít, akkor most nem történne veled ez! Minden az én hibám- tekintete ellágyult, szemei könnycseppektől csillogtak, még sosem láttam egy fiút sem sírni.
-Louis, figyelj! Túléltem. Fájt, de túléltem. Ne aggódj miattam kérlek- eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé.
-Ez még egyszer nem történhet meg. Megígérem, hogy megvédelek tőle- suttogta és egy aprócska puszit nyomott a számra.
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy be is tudsz tartani- feleltem és visszamásztam az ágyra.
-Szerintem inkább pihenj le, és kérlek, mától viseld a nyakláncot amit tőlem kaptál. Megfog védeni- ezzel fogta magát felállt és kiment a szobából. Nem voltam fáradt, teljesen jól voltam, nem fájt semmim, még a fejem sem, de engedelmeskedtem neki.
Ledőltem az ágyra, magamra húztam a takarót és csak hagytam, hogy előtörjenek belőlem az érzelmek. Zokogásom töltötte be az egész szobát, majd valaki kopogott és Harry lépett be az ajtón.
-Zoe! Minden rendben?- ült le mellém.
Megráztam a fejem és csak még jobban a fejemre húztam a takarót.
-Hülye kérdés volt. Tudom- nevetett- esküszöm legközelebb hazakísérlek. Most haragszol rám?
-Nem, dehogyis! Nem a te hibád volt- szipogtam.
-Nagyon aggódtunk miattad! Még Julie-val is lefolytattam csak miattad egy hosszabb beszélgetést- mondta büszkén, én pedig elmosolyodtam, képtelen komolynak maradni.
-Ő is itt van?- kérdeztem, igaz, hogy csak homályosan emlékeztem dolgokra, de abban biztos voltam, hogy  a barátnőm hangját is hallottam.
-Hazament. Vagyis, inkább hazaküldtük. Pihenésre volt szüksége. Kicsit megviselték a mai nap történései és kisebb hiszti rohamot kapott, így hát beültettük Zayn autójába és most valószínűleg az igazak álmát alussza.- magyarázta- azt hittem, hogy strapabíróbb.
-Idefekszel mellém?- néztem rá ártatlanul. Ez már nálunk szokás volt, más lány nem hiszem, hogy megengedné a haverjának, hogy csak úgy vele aludjon, de  a mi barátságunk más. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Talán ő az az ember, akivel mindent képes vagyok megvitatni, talán még Alexánál is jobban megbízom benne,tudom, hogy ő képtelen lenne elárulni, vagy becsapni.
-Persze, de akkor menj arrébb- nem mozdultam, ezért megfogott és arrébb lökött.Lehúzott rólam egy kis takarót és bebújt alá.
Átölelt és elkezdte dúdolgatni a kedvenc dalunkat, mellyel pár perc múlva sikeresen álomba is ringatott.

18.fejezet- Elrabolva

Sziasztok drága embertársaim :DD Ahogy látjátok új résszel jelentkezem, de előtte szeretném megköszönni a komikat és az új rendszeres olvasókat♥ Imádlak titeket:) Most is megdobhattok néhány komival:))
Sok puszi: Liza:)♥

Harry szemszög:
-Kivel beszélek?- kérdeztem idegesen.
-Az most nem fontos- szólt vissza egy határozott női hang- na szóval,kedves Harry ha akarod még élve látni a kis barátnődet, akkor találd meg-nevetett.
-De hogyan?
-Ott vagyunk, hol madár sem jár,
Graffiti van graffiti hátán,
az ablakon nem látni ki a portól,
Zoe pedig retteg a holnaptól!- mondta el ezt a kis ''versikét''- éjfélig még van időd! Szia!
-Várj! Várj! NE! Ez most mit akar jelenteni?!- de már késő volt, a telefon sípolással jelezte, hogy a beszélgetésünknek itt vége szakadt.
 Pár másodpercre elgondolkoztam azon, amit mondott, de nem jutott eszembe semmi sem.Mérgemben egy hatalmasat csaptam a kormányra, aztán inkább elindítottam az autót, és a lehető leggyorsabban hajtottam hazáig. Berontottam a házba, összehívtam a többieket, és szóról szóra mindent elmondtam nekik.
-A francba!- csapott az asztalra Louis- London tele van graffitikkel és elhagyott házakkal. Nem fogjuk megtalálni. Szinte nem is ismerjük ezt a várost! - arcát a kezeibe temette, láttam rajta, hogy majd' szétveti az ideg.
Egy két órát csendben töltöttünk, mindenki az előbb elhangzott szavakat próbálta meg értelmezni, de egyszerűen semmi sem jutott az eszünkbe, hisz mi még nem élünk itt annyi ideje.
-Ahol madár sem jár...-ismételte Zayn - hol nem jár madár? Madarak mindenhol vannak! Csak nem a Holdra, vagy a Marsra vitte el?- próbálta meg elhumorizálni a dolgot, de nem jött neki össze.
-Ki az, aki ismeri Londont, és hajlandó lenne nekünk segíteni?- fordult felém Niall.
Egy pillanatra elgondolkoztam, hirtelen eszembe jutott.
-Julie!- pattantam fel, a hatalmas lendülettől a székem hangos csattanással ért földet- Julie! Julie! Julie!
-Most miért ordibálsz? Az elsőt is pont jól hallottuk- szólt rám Louis.
Nem foglalkoztam vele, előkaptam a telefonom, és már hívtam is a mi kis megmentőnket. Hát persze, hogy ő is pont most nem vette fel. Kifutottam a garázsba, beültem az autóba és már hajtottam is hozzájuk. Leparkoltam a házuk előtt, szapora léptekkel odamentem az ajtóhoz és mint egy elmebeteg elkezdtem ütni és csöngetni.
-Mi van már? Csak nem ég a ház?- nyitotta ki Julie mérgesen.
-Erre most nincs időnk! Gyere hopp az autóba! Majd nálunk mindent elmagyarázok!- hadartam el neki.
-De még pizsamában vagyok!- mutatott végig magán.
-Nem sűrűn izgat elhiheted! Gyere már!- megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.
-Ha azonnal nem állsz meg sikítok!- szólt rám, de nem tágítottam- hallod! Harry!
Az autóhoz érve illedelmesen kinyitottam neki az ajtót, és megvártam míg beül. Majd én is megkerültem a járművet és behuppantam mellé. Elkezdte a hisztit, de mintha nem is hallanám beindítottam a motort. Néhányszor, mikor az ajtó felé nyúlt megijedtem, hogy kifog ugrani, de hál Isten nem tette meg. Beálltam a garázsunkba és előreengedtem, a még mindig dühös Julie-t. Berontott a konyhába, ahol a fiúk hirtelen felkapták a tekintetüket.
-Magyarázatot követelek, de azonnal!- nézett körbe rajtunk-haza akarok menni! Úgy nézek ki, mint egy elmebeteg!
-Zoe-t elrabolták- böktem ki-ha kell akkor adok neked ruhát.
-Tessék? És ti meg itt ültök? Rendőrségnek szóltatok már?- kiabált le minket-nem kell a ruhád Styles!
-A rendőrök ebben a helyzetben nem tudnak segíteni- feleltem eltúlzott nyugalommal.
-Mert? Lehet, hogy néha nem találják meg a tettest,de szólni kell nekik- már nyúlt volna a telefonjáért, de megfogtam a kezét- engedj el Harry, de azonnal!
-Julie! Hiszel te a természetfelettiben?- állt fel a helyéről Louis.
-Nem! Miért hinnék! Az csak mese- rázta meg hevesen a fejét.
-Ha tényleg az lenne, akkor Zoe-t most nem rabolta volna el egy elmebeteg VÁMPÍR!- Julie nevetésben tört ki.
-Ez most jó volt srácok, de én hívom a rendőröket- újra a telefonjáért nyúlt, de most Louis akadályozta meg.
-Állj le oké! Lehet, hogy most nehéz felfognod meg minden, még ha nem is hiszel nekem segítened kell! Te vagy az egyetlen aki tudhatja, hogy hol van Zoe!- mélyen a szemébe nézett.
Először azt hittem, hogy beveti nála azt a "képességét", de aztán rájöttem, hogy Julie az nélkül is belefog menni.
-Mondjátok mit tudtok!-ült le az asztalhoz.
Elszavaltam neki a kis versikénket, ő pedig pár perc gondolkozás után rá is jött.
-Az öreg temetőnél! Oda senki sem megy, esetleg néhány beszívott fiatal, de ennyi. Körülötte is egy csomó elhagyott ház van!- felállt a székről és elindult a bejárati ajtó felé- nem jöttök? Vagy most mi van?
Mind az öten felálltunk, most kivételesen Louis autójával mentünk, csak Zayn ült át a sajátjába.

Louis szemszöge:
Erősen markoltam a kormányt. Sejtésem sem volt róla, hogy ki lehet az. Hála Julie-nak legalább már azt tudjuk, hogy hol keressük. Egy barátságtalan környék felé navigált minket.Mindenki megbámulta az autónkat, mintha még nem láttak volna ilyen járművet. Sokszor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy halom ember rávetné magát, pont, mint a zombie-s filmekben. Néhány öreg újságpapírt fújt el a szél az autó mellet. A nap lemenő sugarai vörösre színezték az út szélét tarkító pocsolyákat. Már órák óta úton voltunk, nem is hittem volna, hogy London ekkora város. Ijesztő egy látványt nyújtott az már egyszer biztos. A háztömbök  ritkulni kezdtek, embert is egyre kevesebbet láttunk.Vajon Julie honnan tudja ilyen jól, hogy merre kell mennünk?
-Itt állj meg!- szólt rám a hátsó ülésről-Ezekben a házakban évek óta senki sem lakik, talán csak néhány hajléktalan- mutatott ki az ablakon- szóval itt kezdjük a keresést.
-Nem! Te nem jössz sehova! Itt maradsz!- szóltam rá.
-Hova gondolsz Tomlinson! Ezek után itt nem maradok a kocsiban! Az kell, hogy valaki támadjon meg! Veletek megyek!- makacskodott, körbe néztem a fiúkon, akik mind hevesen bólogattak.
-Szuper! Leszavaztatok! Akkor menjünk- kitártam az ajtót és kiléptem a szabadba. -És a pizsamád?- céloztam az öltözékére.
-Nem érdekel- vont vállat és mellém állt.
Hűvös fuvallat csapta meg arcomat. Kellett nekem ebbe belerángatni a többieket.
-Akkor hol kezdjük?- mutattam körbe.
-Mondjuk ott- bökött a leglepusztultabb felé Zayn.
-Ja, tuti ott lesz- vontam vállat.
Hirtelen egy sikoly ütötte meg a fülemet, a többiek nem hallhatták, mert elég messziről jött
- Gyertek gyorsan!- elkezdtem rohanni a hang irányába, erősen kellett koncentrálnom, ezért kizártam a többiek kiabálását, majd pár másodperc múlva megéreztem azt az illatot, melyet akár 1000 közül is megismernék, Zoe parfümjének virág és vérének fémes illata keveredett a levegővel.
Megálltam a ház előtt, a többiek csak apró fekete pontoknak látszottak, még elég messze lehetnek, de nincs idő várni. Berúgtam az ajtót, de amit láttam teljesen ledöbbentett, kellett hozzá pár másodperc, hogy felfogjam, kivel is állok szemben.
-Lena! Te, te vagy az?- kérdeztem döbbenten.

17.rész- Mit vétettem ellened?

Sziasztok! Újra jelentkezem, a megszokottnál kicsit hamarabb, de szerintem a hétvégéig egy szót sem fogtok hallani rólam, mert ugyebár kezd a suli és nem nagyon lesz időm :)) Köszönöm a komit is, sajnos most nem kaptam annyit, mint az előzőhöz :/ Most remélem, hogy elfogjátok mondani a véleményeteket, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen érzéseket váltok ki az irományommal. :)) De nem is jártatom tovább a szám, jó olvasást!

Puszi: Liza ♥ :))

Szép lassan kezdtem magamhoz térni, és egyre jobban éreztem a csuklómba és bokámba nyilalló éles fájdalmat. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, nem hittem a látványnak. Egy koszos és büdös helység kellős közepén feküdtem egy undorító matracon. Csak egy aprócska lámpa próbálta meg bevilágítani az egész teret. Egy asztalka és egy szék álltak árván az egyik sarokban, a falakról pedig nagy darabokban potyogott le a festék. Fel akartam állni, de a karjaimat és lábaimat összekötözték. Hirtelen cipők kopogása törte meg a szoba csendjét. Egy lány guggolt le mellém. Hosszú barna haja gyönyörűen omlott a vállára,aranybarna  szemeivel az arcomat fürkészte, talán annyi idős lehetett, mint én, majd megszólalt.

-Jó reggelt Csipkerózsika- nevetett rám.

-Hogy kerültem ide?- minden erőmet összeszedtem, hogy ezt a pár szót ki tudjam mondani- hol vagyunk?

-Törzsgyökeres londoni vagy nem? Ismerned kéne ezt a helyet. Persze ha kívülről látnád tuti, hogy azonnal beugrana- a félelem, amit most éreztem elmondhatatlan.
-Miért vagyok itt?- kérdeztem újra.
-Nem emlékszel? Na se baj! Ha nem haragszol mesélek neked egy kicsit- megfogta a vállam és ülő helyzetbe rántott. Hogy lehet ilyen erős?- Nagyon nagy mázlista vagy Zoe!- miközben beszélt körbe sétált a teremben.

-Miért?- kérdeztem halkan.

-És még csak nem is vagy vele tisztában. Louis egy főnyeremény drágám! Nála jobbat keresve sem találhat ez ember- hangja visszhangzott a teremben- nem értem. Miért vagy rá mérges? Csak azt tette, amit a természete diktált neki- nevetett- persze te ezt honnan is tudhatnád?! Az éhség furcsa dolgokra készteti az ember lányát, ez esetben fiát- újra felkacagott- nem is csodálom, hogy nem bírta megállni. Isteni illatod van. A véred íze pedig, hmmm, szavakkal leírhatatlan.

-Ki vagy te? Miért bántasz? - mondtam ki ezeket egy szuszra.

-Jaj de bunkó vagyok! Lena Monroe. Drágám, én nem bántalak, csak hát tudod, vissza akarom kapni azt, ami engem illet, de amíg te a képben vagy ez valószínűleg lehetetlen. Louis sosem hagyna el téged.Viszont ha eltűnsz a föld színéről szomorú lesz és vigaszra lesz szüksége, amit nálam majd megtalálhat- magyarázta- és akkor újra boldogok lehetőnk együtt, pont, mint régen.

-Mi vagy te?- pontosan tudtam a választ, csak tőle akartam hallani, biztos akartam lenni benne.

-Sok fajta néven ismernek minket. Száz éve a Lycan kifejezés volt a nyerő, de én mindig is jobban szerettem a vámpír megnevezést- odasétált hozzám, leguggolt és egy hirtelen mozdulattal a nyakamba harapott, egy kínkeserves sikoly hagyta el a számat, nem ivott belőlem, csak fájdalmat akart okozni, két ujját a nyakamon ejtett sebre tapasztotta, mellyel elállította a vérzést- nem értem, még mindig, Louis miért nem ölt meg téged ott helyben? Túlságosan hozzá szokott ahhoz, hogy tettei az embert.- megtörölte a száját és tovább sétálgatott, hirtelen éles pittyogó hangot hallottam, a telefonom, üzenetet kaptam- már megint! Harry! Ennyire nem aggódhat érted!- nézte meg a mobilom.

-Hogy került hozzád?- kérdeztem erőtlenül, túlságosan is legyengültem, ha így folytassa akkor nem ,,élvezhetem'' sokáig a társaságát.
-Elvettem- vont vállat- unatkozok, játszunk valamit oké? Mondjuk, megadok a barátaidnak néhány infót, hogy hol is vagy. Ha estig megtalálnak akkor valószínűleg megúszod, de ha nem akkor volt Zoe, nincs Zoe- magyarázta.
-Ne! Kérlek engedj el!- nyöszörögtem- esküszöm, hogy soha többé nem beszélek Louisal! Könyörgök! Engedj el! Nem ártottam neked semmit!
-Nem hiszek neked, Harryvel túl jó barátok vagytok, szerintem az első adandó alkalommal összehozna nektek egy találkát. Na nézd! Most meg  hív téged! Hát, akkor most kezdődik el a játék. Én a helyedben imádkoznék egy sort- kacagott, majd a füléhez emelte a telefont.

Harry szemszöge:
Reggel vidáman ébredtem, mert tudtam, hogy két szerelmes szív ma újra egymásra talál. Tudom, tudom ez már olyan szinten csöpögős duma, hogy az elmondhatatlan, de most így érzek. Én csináltam meg magunknak a reggelit, gofrit, mert azt mindenki szereti. Louis kajájával meg nem tudtam mit kezdeni, azt majd elintézi magának. A többiek furcsállták a viselkedésemet. Nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy ÉN a konyhában sürgök- forgok. Beszámoltam nekik a tegnapi napról, hogy meggyőztem Zoe-t arról, hogy muszáj megbeszélniük a dolgokat Louis-al, mivel tegnap mikor hazajöttem már rég aludtak.
-Harry! Zseni vagy!- nevetett fel Louis.
-De haver, kérlek, hajnalig tiétek lesz a ház, de azért csak okosan!- kacsintottam rá.
-Styles! Hova gondolsz? Így ismersz te engem?- nézett rám ártatlanul.
-Erről inkább hadd ne nyilatkozzak, minden beszámolódra emlékszem- a többiek körülöttünk már a hasukat fogták a nevetéstől.
-Igen Louis, és tudod, az én szobám tabu, és szerintem a többieké is- szólt közbe Zayn.
-Hahaha, nagyon, nagyon viccesek vagytok- játszotta a sértődöttet.
-És persze a kanapé is- veregette meg a vállát Niall.
-Kérlek! Rögtön rosszra gondoltok!- szólt ránk, de már ő is elmosolyodott, valószínűleg eljátszott a gondolattal- amikor itt aludt sem történt semmi.
-Komolyan?- nézett rám Liam kételkedve- mert én nem hiszek neked!
-Srácok! Abba hagynátok!  Nem történt semmi és még egy ideig nem is fog!- jelentette ki határozottan.
-De ha rajtad múlna történne- szólalt meg újra ír barátunk.
-Az már más tészta- karjait keresztbe fonta, úgy nézett ki, mint egy öt éves kisgyerek- de én tiszteletben tartom Zoe-t, és semmit sem sietettek, meg ha úgy vesszük csak néhány napja járunk.
-Szerintem holnap mást fogsz mondani- vontam vállat- de most megyek felhívom, hogy akkor mikorra menjek oda érte- felmentem a szobámba és tárcsáztam a számát.
Furcsa módon nem vette fel. Hagytam neki egy halom üzenetet is, de semmi válasz. Még néhányszor hívtam, de csak az üzenetrögzítője kapcsolt be. Így hát felöltöztem és elmentem hozzájuk. Anyukája nyitott ajtót.
-Csókolom! Zoe itthon van?- kérdeztem.
-Nem nincs. Mi azt hittük, hogy nálatok aludt, de akkor nem. Tudod este nem jött haza- magyarázta látszott rajta, hogy nagyon keveset aludt, biztosan aggódik a lánya miatt.
-Megkérdem Julie-tól is!- mondtam.
-Felesleges fáradnod. Nincs ott, már felhívtam őt, ezért gondoltam, hogy veletek van, de akkor nincs- sóhajtott- hívnom kéne a rendőröket- néhány könnycsepp jelent meg a szemeiben.
-Semmi szükség rá, majd én megkeresem, lehet, hogy összefutott valamelyik barátnőjével és nála maradt éjszakára- magyaráztam, de magam sem hittem el amit mondtam.
-Kérlek estig találd meg, különben szólok a rendőröknek- mélyen a szemembe nézett, a ledöbbenéstől csak bólintani tudtam-nem. ez nem jó ötlet a rendőrök biztosabbak.
-Nem, tényleg nem szükséges!- mentegettem, mert ha valami természetfeletti van a dologban, akkor a rendőrök nem segíthetnek- tudja mit estére itthon lesz! Ígérem!
-Köszönöm- megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára, de nem sikerült neki- bízok benned Harry.
-Izé, akkor megyek is. Csókolom- elindultam az autóm felé.
Gyorsan írtam egy újabb SMS-t, de nem jött válasz. Pár perc múlva újra felhívtam, de most valaki bele is szólt hirtelen megnyugodtam, de aztán rájöttem valamire,a hang tulajdonosa nem Zoe. Furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy most valami rossz veszi kezdetét.

16.fejezet-Valóság voltál, álom lettél újra

Sziasztok! Meg is hoztam az új részt. Szerintem nem ez lett a legjobb, de hát most csak ilyen sikerült :)) Nagyon szépen köszönöm a komikat az előző résznél, és hála az új rendszeres olvasóknak is. Imádlak titeket ♥ Néhány komival most is megdobhattok :DD

Sok puszi: Liza ♥

A történtek után nem vágytam különösebben semmire, csak magányra. Még mindig rémálmok kínoznak, mindig ugyanaz, mint egy rossz horrorfilmben. Mindennap félve alszok el, pedig már tudom, hogy mire számítsak. Istenem  mikor lesz ennek vége?
Alexa és Julie minden napra találtak ki nekem valamilyen közös programot. Séta a városban, vidámpark, strand, fagyi minden, csak ne szomorkodjak. Hálás vagyok azért, hogy ennyit fáradoznak értem, de semmi értelme. Az egyetlen ember, aki feltudna vidítani, az Louis, csak az benne a bökkenő, hogy miatta vagyok a padlón. Sokszor eszembe jut a gondolat, hogy ez csak egy álom, amiből hamarosan felébredek, és minden olyan lesz, mint régen. Valamiért azonban nem jött a megválást hozó reggel. Harryvel sem találkoztam már napok óta. Hiányoznak a mi kis beszélgetéseink. Talán fel kellene hívnom. Gyorsan tárcsáztam is a számát.  Pár kicsöngés után fel is vette.
-Szia!- köszöntem bele.
-Zoe te vagy az?- kérdezte meglepetten.
-Ki más lennék? Ugye ráérsz ma? Beszélgetni akarom veled!- tértem azonnal a lényegre.
-Neked bármikor- nevetett-körülbelül hányra legyek ott?
-Hmm, mondjuk egy óra múlva?
-Nekem jó, de kérlek, addigra készülj el- hallottam, hogy mosolyog-Szia!
-Szia-  letettem a telefont.
Felálltam az ágyamból és odasétáltam a szekrényem elé. Most valahogyan nem érdekelt az, hogy hogyan fogok kinézni. Kivettem a kezem ügyébe kerülő ruhadarabokat és ennyi. Nem  sminkeltem, a hajamat is egyszerűen kontyba fogtam. Akármilyen furcsának is tűnik, ezek a műveletek háromnegyed órámba teltek. Még gyorsan megittam egy pohár limonádét és le is telt az a bizonyos egy órás határidő, de Harry nem volt sehol. Még hogy én fogok késni, na persze! Negyed órás csúszással, de végre elindulhattunk a mi kis sétánkra.
-Nem voltál valami gyors!- tettem neki szóvá.
-Tudom. Bocsi, csak hát, Louis sincs a legjobb passzban és el akart velem jönni. Tudod milyen nehéz őt otthon maradásra bírni?- kérdezte felháborodottan.
-Nem, nem tudom- lenéztem a földre és hosszasan elkezdtem tanulmányozni a lában előtt heverő kavicsokat.
-Zoe! Ne haragudj. Nem akartam. Hülye vagyok, hogy felhoztam- szorosan magához ölelt, én pedig mellkasába fúrtam az arcomat.
-Semmi gond- szipogtam- csak én fújom fel a dolgokat. Ti hogy kezeltétek?
-Könnyebben, mint te- mosolygott- először meglepődtünk rajta, levágtunk egy kisebb fajta hisztit, de aztán már nem is foglalkoztunk vele, csak annyit teszünk meg neki, hogy nem áruljuk el a titkát és kész. Remélem, hogy te sem fogod.
-Nem persze hogy nem! Nekem is túl kellene lépnem rajta? Felejtsem el amit tett velem? Szeretem őt Harry, mindennél jobban,csak, csak...hjaaj-sóhajtottam.
-Bántott téged, de nem kell örökre elítélned. Tudod nem szokása bántani az embereket. Ritkán veszti el a fejét, te pedig csak rosszkor voltál rossz helyen. Ennyi az egész. Csak azt nem értem, hogy hogyan feltételezted azt, hogy nem ember- magyarázta.
-Egyszerűen női logikával- mosolyogtam rá- igazad van Stlyes. Talán holnap beszélek is vele.
-Nem talán. Muszáj beszélnetek, de ne úgy, mint a múltkor, mert mesélte. Tudod, te is kommunikálhatnál- nevetett.
-Bocsi ha nem voltam elég kedves, csak hát majdnem meghaltam előtte fél órával- förmedtem rá dühösen.
-Oké, nyugi- kezét a vállamra tette- holnap elviszlek hozzánk, aztán kettesben hagyunk titeket. Megfelel?
-Nekem meg- vontam vállat- csak ne felejtsd el!
-Ezt nem fogom- kacsintott rám- éhes vagyok. Menjünk el a Burger Kingbe!- nem is várta meg a válaszom, megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után.
-Harry! Lassíts!- szóltam rá- nem fog elfutni az épület.
-Sosem lehet tudni- válaszolt és húzott tovább.
Mire odaértünk kifáradtam a futástól. Megkönnyebbülés volt végre leülni. Harry megrendelte a hamburgereket és az italainkat. Mikor itt végeztünk csak lézengtünk mindenfelé a városban. Sötétedés után döntöttünk úgy, hogy ideje lenne haza menni. Mindketten különböző irányba mentünk, mert egyikőnknek sem volt kedve hosszabbítani. Már csak pár háztömbnyire lehettem otthonról, mikor egy hideg fuvallat megcsapott. Eszembe jutott Louis esete ezért megszaporáztam a lépteimet. A kutyák egyre vadabbul kezdtek ugatni és pedig majd összeestem a félelemtől.Az egyetlen fény forrás az utcai lámpák gyenge fénye volt, de az nem sokat segített. Hirtelen egy sötét női alak termett előttem.
-Szia Zoe!- köszöntött eltúlzott kedvességgel.
-K..ki, ki vagy te?- kérdeztem ijedten.
-A legrosszabb rémálmod-láttam rajta, hogy elmosolyodik.
Hirtelen egy erős ütést éreztem, majd minden elsötétült.