5. fejezet- Csak egy újabb őrült nap

Ahogy megbeszéltük, másnap jött Louis és hozta magával a film kimaradt részeit. Senki sem volt otthon, ezért az egész ház a mienk volt. Befészkeltük magunkat a TV elé és belemerültünk a filmbe. Mikor befejeztük a mi kis privát maratonunkat kimentünk sétálni.
-Nincs kedved egy fagyihoz?- kérdezte.
-De persze- egyeztem bele.
Megkerestük a legközelebbi fagyist és megvettük a hűsítő finomságot. Néhány rajongó odajött hozzánk és autógrammot valamint fényképet kértek Louis-tól. Én csak arra voltam jó, hogy elkészítsem a képeket.
-Sajnálom- mondta az egyik rajongó után.
-Mit?- kérdeztem.
-Hogy nem tudunk normálisan beszélgetni, azt, hogy folyton megzavarnak- magyarázta.
-Ezen nincs mit sajnálnod, hisz Ők szeretnek téged. Te csak megteszed azt, amit kérnek. Nem a Te hibád- mosolyogtam rá.
-Igazad van. Nem megyünk valamilyen nyugodt helyre?- vetette fel az ötletet.
-Tudsz olyat?
-Hmmm....jó kérdés. - pár percig gondolkozott aztán megszólalt- nem nem tudok olyat.
-Akkor menjünk vissza hozzánk. Úgysincs otthon senki. Alexa gondolom megint valamelyik barátnőjével van, a szüleim pedig dolgoznak- hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb?
-Ez esetben. Csak utánad- és visszamentünk oda, ahonnan elindultunk.
Az égen sötét felhők gyülekeztek, figyelmeztetve minket arra, hogy mindenki amilyen hamar csak tud menjen haza. Mire hazaértünk az első esőcseppek már lehulltak a földre. Kinyitottam az ajtót és bementünk a nappaliba.
-Most akkor mi legyen?- tette fel Louis a kérdést.
-Fogalmam sincs- huppantam le mellé a kanapéra.- nem vagy éhes?
-Lottóznod kéne!- nevetett- de ha akarsz ehetsz.
-Sosem eszel. Hidd el, hogy jól tudok főzni. Ne higgy Harrynek!- indultam el a konyha felé.
-Zoe! Komolyan nem vagyok éhes!- kiabált utánam.
-Nem hiszek neked! Ha sütök egy kis mirelit pizzát eszel velem? - már ő s bejött a konyhába..
-Na jó legyen- adta meg magát- de csak a Te kedvedért.
Kivettem a fagyasztóból a pizzát és beraktam a sütőbe. Az volt ráírva, hogy negyed óra múlva el is készül.
-Mit iszol?- kérdeztem- van narancslé, ásványvíz, esetleg tea vagy kakaó- soroltam.
-A víz megteszi- válaszolt higgadtan.
-Ha te mondod- kerestem egy poharat és töltöttem neki, addigra a pizza és elkészült.
Leültünk az asztalhoz és megettük.
-És most mihez kezdjünk?
-Keresünk filmet?- vetettem fel.
-Az már uncsi- könyökölt le az asztalra.
-Akkor mit szeretnél? Szakad az eső- mutattam az ablak felé.
-Fogócska?- egy gonosz vigyor terült szét  az arcán.
-A lakásban?- meglepetten néztem rá.
-Ugyan kérlek. Esőben sokkal izgalmasabb- legyintett.
-Ez esetben. Sosem kapsz el!- el kezdtem futni a terasz ajtóhoz és gyorsan kifutottam.
-Te csak azt hiszed!- lerúgta a lábáról a cipőt és utánam futott.
Elfutottam a medence túloldalára. Nem mozdult csak felmérte a helyzetet. Az esőtől már teljesen elázott a ruhám, a hajamat pedig kár volt begöndörítenem, de ez most nem sűrűn zavart. Jól éreztem magam és ez volt a lényeg.  Pontosan a medence szélén futottam, volt egy kidolgozott tervem.
-Na! Mi van? Mégsem vagy képes elkapni?- cukkoltam.
-Na várj csak!- vigyorgott.
Odafutott hozzám, de mikor már kinyújtotta a kezét, hogy akkor elkap, egy gyors mozdulattal a medencébe löktem.
-Ez nem ér!!- nyafogott én pedig hangosan nevettem.
-Miéért? Csak nem félsz?- kimászott a medencéből, megfogta a derekam és belelökött.
-LOUIS!- kiabáltam.
-Csak vissza adtam- vont vállat és beleugrott a vízbe.
És akkor elkezdődött a "csata". Fel váltva szökteltük le egymást  vagy nyomtuk le a másikat a víz alá. Mikor végleg kifáradtunk kiszálltunk a medencéből és bementünk a házba. Louis-nak megparancsoltam, hogy maradjon ott, ahol van, mert nincs kedvem felmosni az egész lakást. Gyorsan befutottam a fürdőbe levettem a vizes gönceimet és bedobtam őket a sarokba. Magamra vettem a köntösömet, majd kerestem apu ruhái között valami normálisat Louis számára.
-Parancsolj- dobtam oda neki a száraz ruhákat.
-Köszi, de hol van a....- félbeszakítottam.
-A folyosó végén és balra- magyaráztam.
-Köszi- amíg ő a fürdőben volt, addig én bementem a szobámba és felöltöztem.
Feltöröltem a parkettát, amit apró vízcseppek díszítettek össze-vissza.
-Most hogyan jutok haza?- jelent meg Louis az ajtóban.
-Szólj Harrynek- vontam meg a vállam.
-Szuper- előkereste a telefonját és már hívta is a haverját.
Fél óra múlva ott is volt érte.
-Ti meg mit csináltatok? - nézett végig Harry, Louis furcsa öltözékén- olyan vagy, mint Charlie bácsi a Két pasi meg egy kicsiből.
Volt benne valami. Egy kék, fehér inget kapott kék színű rövidnadrággal.

-Ne sértegess! Inkább vigyél haza- durcáskodott Louis.
-Oké- röhögött Harry.
-Sziasztok- köszöntem el.
-Szia!- válaszoltak kórusban.
-Megismételjük:- fordult vissza Louis.
-Még szép!- nevettem és becsuktam a bejárati ajtót.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez volt a nyaram legjobb napja.

4.fejezet- Csak Louis

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Várom a komikat is...jókat és rosszakat egyaránt, mert egy kis kritika sosem árt az embernek. Na, de nem is beszélek tovább, jó szórakozást :DD
Sok puszi: Liza ♥

A mai napra nem terveztem semmi érdekeset, csak azt, hogy kihasználom a londoni napsütést és napozni fogok, mivel múltkor nem jött össze. Ebéd után ki is hurcolkodtam mindennel ami kelhet. MP4 lejátszóval, egy könyvel és belefeküdtem a napágyba. Talán fél órával később azt vettem észre, hogy a nap kezd eltűnni. Kinyitottam a szemem és esőfelhőket pillantottam meg az égen. Hát ez nem lehet igaz! Hát már semmi sem tud összejönni. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és befutottam lakásba. Senki sem volt otthon. Anyu és apu dolgoztam, Alexa pedig valamelyik barátnőjénél volt. Végre egy kis magány. Készítettem magamnak egy hűsítő limonádét és levágódtam a TV elé. Betettem a DVD lejátszóba a kedvenc filmemet: Felhők felett 3 méterrel.
A film végére teljesen magam alatt voltam. A díszpárnát öleltem magamhoz és áztattam el a könnyeimmel. Nem tehetek róla. Ha egy olyan filmet látok, amiben igaz szerelem van, de annak valamilyen módon vége szakad ezt a reakciót váltja ki belőlem, ez van. Túl érzékeny lélek vagyok.
Megittam az utolsó pár kortyot a limonádémból és kimentem a konyhába. Elmostam a koszos edényeket, majd visszafeküdtem a TV elé. Az esőcseppek hangos koppanással landoltak az ablakokon vagy a földön. Tipikus londoni zápor. Hamarosan vége is lesz, ezzel már most tisztában vagyok. Már unalmamban nem tudtam mit csinálni. Fel s alá járkáltam a házban, nem találtam a helyemet. Végül bementem a szobámba a laptopért és beleültem a fotelomba. Megnéztem, mik a sztárpletykák mostanában, nem mintha annyira érdekelne, de ez a helyzet ezt hozza ki az emberből. Miután teleszívtam magam a friss sztorikkal fellestem Twitterre is. Néhány új követőn kívül ott sem volt semmi látnivaló. Kikapcsoltam a gépet és ledőltem az ágyra. Belemerültem a gondolataimba, amelyekből a telefonom csörgése szakított ki. Nem néztem meg, hogy ki hív, csak beleszóltam.
-Igen?- megpróbáltam kedvesnek tűnni, de legszívesebben lenyakaztam volna azt, aki zaklat.
-Zoe! Te vagy az?- hallottam a hangot a túloldalról.
-Ki keres?- kérdeztem.
-Én vagyok az Louis!- válaszolt.
-Mit szeretnél?- nagyon meglepett a hívása- és honnan tudod a számom?
-Harrytől- jött a szűkszavú válasz- ja és unatkozok. Nincs kedved átjönni? A fiúk mind eltűntek.
-Nem is tudom.- gondolkoztam egy picit- miért is ne?  Fél óra és ott vagyok!
-Oké. Várlak! Szia!- és letette.
Kinéztem az ablakon és még mindig szakadt az eső. Szuper! Kész élmény lesz elsétálni a házukhoz. Beálltam a szekrényem elé és megpróbáltam eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Hosszas tanakodás után kiválasztottam egy kék farmert, csíkos felsőt, gumicsizmát (esőben itt tornacipőben nem nagyon lehet közlekedni) és a szövetkabátomat.

Magamhoz vettem a táskámat és egy esernyőt, aztán már úton is voltam. Azon gondolkoztam, vajon miért pont engem hívott fel, hisz gondolom vannak más barátai is. Vagy nem? Erre a kérdésemre nem hiszem, hogy valaha is kapok választ. A ház elé érve nem kellet se csengetnem se kopognom, mert a kapu és az ajtó sem voltak kulcsra zárva.
-Louis!- kiáltottam el magam az előszobából, miközben levetettem a kabátom és a cipőm- itt vagyok!
Nem kaptam választ. Beljebb mentem a nappaliba, és láttam, hogy Louis elaludt a kanapén. Király! Most akkor mihez kezdjek. Nincs szívem felébreszteni. Hát, akkor készítek magunknak uzsonnát. Addigra már csak felébred. Bementem a konyhába és nekiláttam a kajánknak. Szendvicsek mellett döntöttem, mert abban nem lehet hibázni. Épp a kenyeret vágtam fel mikor elvágtam az ujjamat. Basszus! Ez nagyon vérzik!
A mosogató felé tettem a kezem, de nem bírtam tovább.
-LOUIS! LOUIS! SEGÍTS!!- kiabáltam- LOUIS! A FRANCBA!
Kerestem gyorsan ez zsepit és az ujjam köré csavartam, majd kifutottam a Lustasághoz és beleordítottam a fülébe.
-LOUIIISS!!!
-Mi van!- morgott, de gyorsan el is fordult tőlem, amint meglátott.
-Segítened kell! Az ujjam!- nyafogtam.
-Láttam, de, de nem megy. Nem szeretem a vért, kérlek vidd innen- még mindig nem nézett rám, sőt a szemét  is eltakarta.
-Kérlek! Muszáj!- megráztam az ép kezemmel.
-NEM! Nem megy!- felemelte a hangját.
-Oké! Akkor csak azt mond meg, hogy hol van a ragtapasz! - parancsoltam rá.
-Fürdőszobában. Tudod mit, idehozom- felállt a kanapéról, de a tekintetét a földön tartotta.
Pár perc múlva egy kis dobozkával tért vissza. Az ujjam már nem vérzett annyira, de nagyon fájt.
-Mutasd- nyújtotta  a kezét.
Kinyújtottam a kezem, ő pedig fertőtlenítette a sebet és beragasztotta azt. Látszott rajta, hogy nagyon nem szeretné ezt csinálni, de ezt kellett tennie.
-Megfelel?- kérdezte végül.
-Nagyon köszönöm- hálám jeléül nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam?- kérdezte meglepetten.
-Mert segítettel- magyaráztam.
-Ja.
-Ha nem baj, akkor nem lesz szendvics, mert azzal már jól megjártam- utaltam a balesetemre.
-Nem számít. Amúgy sem vagyok éhes- vonta meg a vállát.
-Mit csináljunk?- mosolyogtam rá.
-Mit szólnál egy filmhez?- kérdezte.
-Benne vagyok! Megvan az Amerikai pite valamelyik része?
-Viccelsz? Az összes!- mutatott az egyik polcra.
-Klassz! Nekem van időm, szóval én azt mondom, hogy kezdjünk neki!- leszedtem a DVD-ket a polcról és beraktam az első részt a lejátszóba.
Az ötödik részéig jutottunk, mert szerettem volna még sötétedés előtt hazaérni. Megbeszéltük, hogy holnap bepótoljuk, ugyanígy kettesben azzal a különbséggel, hogy most ő fog átjönni  hozzám. Van valami a srácban ami miatt szeretek vele lenni. Talán a humorérzéke az oka, vagy nem is tudom, de szeretek a közelében lenni.

3.fejezet- Egy kis veszekedés, de no problem!

Mikor a szemem már kellőképpen hozzászokott a sötéthez, körülnéztem a szobában, és rájöttem, hogy még mindig a fiúknál vagyok. TE JÓ ÉG!! Ha anyuék eddig nem öltek meg, akkor majd most fognak, de ez most nem lényeges. Az a hang ami a konyhából jött megszűnt. A fiúk már nem feküdtek szana-szét a nappaliban, gondolom bementek a saját szobáikba. Feltápászkodtam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Halkan osontam, ne hogy véletlenül bárki is meghallja, hogy megyek. Az ajtóhoz nézve benéztem a helyiségbe, és Louis hátát láttam meg, amint valami piros löttyöt ivott. A félelmem el is párolgott. Odamentem hozzá és megijesztettem. Szegény. Annyira megijedt, hogy félrenyelte az innivalóját és köhögni kezdett. Pár perc múlva akadozva ugyan, de meg tudott szólalni.
-Ezt most miért csináltad?- ha a tekintetével ölni tudna, akkor én most halottan feküdnék a padlón.
-Nem tudom, csak jól esett- vontam vállat.
-De nekem meg nem!!- förmedt rám.
-Oké, sajnálom-néztem rá ártatlanul- megtudsz nekem valaha is bocsájtani?
-Nem is tudom! Felejtsük el! Miért jöttél?- kérdezte.
-Szomjas vagyok- vontam vállat- kaphatok belőle?- böktem a kezében lévő furcsa üvegre.
-Öhmm...NEM!- rázta a fejét.
-Miért??- dobbantottam a lábammal.
-Mert répalé, és az csak az enyém- oktatott ki.
-Akkor miért vörös?- bombáztam tovább a kérdéseimmel.
-Mert van benne paradicsom is- forgatta a szemeit.
-FUJJ!! Akkor azt idd meg te! Legalább egy pohár narancslevet kaphatok?- kérdeztem végül.
-Persze- kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy dobozt.
-Köszi- mosolyogtam rá.
Kerestem egy poharat és leültem az asztalhoz. Louis is követte a példám. Percekig csendben bámultuk egymást. Végül Ő törte meg a csendet.
- Mióta vagytok barátok Harryvel?
-Hmm- gyorsan végeztem egy kis fejszámolást- talán három éve.
- Olyan régóta? Nem hittem volna- látszott rajta, hogy eléggé meglepődött.
-És ezen most miért kell csodálkozni?- érthetetlenül néztem rá.
-Hát, Harry általában minden csajjal kikezd. Veled nem?- kérdezte.
-Egyszer próbálta, de visszautasítottam és többé eszébe se jutott- kortyoltam egyet a narancslevemből.
-Pedig nem szokta ilyen könnyen feladni. Szerintem érezd magad baromira különlegesnek. Nagyon fontos lehetsz a számára- felállt az asztaltól és visszarakta azt a valamit amit ivott a hűtőbe.
-Lehet.- motyogtam.
-Nem lehet. BIZTOS!- mondta picit hangosabban.
-Ha te mondod. Most megyek és visszafekszek aludni. Reggel beszélünk.Jó éjt!- intettem, majd vissza mentem a kanapéhoz.
Lefeküdtem és szinte azonnal el is nyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal játszik. Dühösen kinyitottam a szemem, és Harry vigyorgó arcát láttam magam előtt.
-Most mit csinálsz?- kérdeztem.
-Nem látod! Felébresztelek, mert 11 van és gondolom haza szeretnél mennyi- még mindig nem hagyta abba a vigyorgát.
-Basszus! Mennem kell!!- gyorsan felálltam és befutottam a fürdőbe.
Összeszedtem magam és negyed óra múlva készen álltam a haza útra.
-Harry, ugye haza viszel autóval?- a lehető legaranyosabban néztem rá.
-Igen- sóhajtott.
-Szupii!!- megöleltem.- Te vagy a legjobb.
-Ezt eddig is tudtam.
-Egoisttaaa!!- bokszoltam a vállába.
-Van ez így!- nevetett.- de most menjünk!
Elbúcsúztam a srácoktól és beültünk az autóba. Vajon Alexa falazott nekem? Vagy csak azért is beköpött? Annyira gonosz nem lehet. Vagy mégis? Hisz szeret..testvérek vagyunk. Ezeken törtem az agyam egész úton. Mikor leparkoltunk a házunk előtt enyhe gyomorgörccsel indultam el a bejárati ajtó felé. Elköszöntem Harrytől és kinyitottam ajtót.
-Zoe Evangeline Holden!- hallottam anyu szigorú hangját konyhából, amikor az egész nevemen szólít abból semmi jó nem sülhet ki.
Letettem a cuccaimat a földre és beálltam anyu elé.
-Hol voltál?- kezdődött a kihallgatás.
-Harryéknél- megpróbáltam a legártatlanabb hangon beszélni.
-Szóval hányan is voltatok?- felém fordult.
-Hatan. Harry, Louis, Niall, Zayn, Liam és én- soroltam.
-Te öt fiúval töltötted együtt az éjszakát. Zoe miért csinálod ezt?- egyenesen a szemembe nézett, akárhogyan is akartam, nem tudtam elkapni a tekintetemet, mintha megigézett volna, vagy nem is tudom.
-De..de nem tettem semmi! Csak filmeztünk, meg vacsiztunk, ja és tartottunk egy kisebb medencés bulit- győzködtem, bár legbelül tudtam, hogy semmi értelme.
-Kérlek, ne hazudj nekem- sóhajtott- gondolom, hogy valamilyen buliban voltál, és egy picivel többet ittál a kelleténél, ezért ott aludtál valamelyik barátnődnél.
-TESSÉK!? Ez nem igaz! Ki mondta ezt neked?- kiabáltam.
-A testvéred, azt mondta, hogy bulizni mentél Harryvel- hát persze ki más.
-Anyu, az medencés buli volt és nem ittam alkoholt, ha a kóla, vagy a narancslé nem számít annak!!- nos, igen, most teljesen elszakadt nálam a cérna, Alexa ...hogy tehetett ilyet? Ezt egyszerűen nem értem.
-Ne feleselj kisasszony! Különben rossz vége lesz!- fenyegetett.
-Mi? Az hogy szobafogságot kapok? Nagy dolog!- még soha nem vesztem össze ennyire anyuval, nem szokásom kiabálni vele, de most valahogy muszáj volt.
-Ez esetben két hétig...nem is, inkább három, nem találkozhatsz a fiúkkal!- jelentette ki
-Azt nem teheted!- a könnyeim elhomályosították a látásomat.
-Szerintem meg megtehetem. És vita lezárva. Három hét. Egy nappal se több. Ha esetleg jól viselkedsz az elkövetkező napokban lerövidítem, vagy akár el is törlöm.- nem szóltam vissza semmit, helyette beviharzottam a szobámba és becsaptam az ajtót.
Ledőltem az ágyra és csak bámultam a plafont.Nem is tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor valaki kopogott.
-Gyere- felültem.
Lassan nyitódott az ajtó és Alexát láttam meg.
-Mit akarsz?- kérdeztem bunkón- nem volt elég az, hogy tönkre vágtad a nyaram?
-Nem tettem semmit, csak elmondtam az igazat- válaszolta flegmán.
-Ja, picit ki is színezted ugye? Miért kellett? - felálltam az ágyamról és a szemébe néztem.
-Nem is tudom, csak úgy- vont vállat.
-Akkor most beszélj anyuval, hogy amit mondtál neki nem igaz, különben esküszöm, hogy SOHA. érted, SOHA többé nem szólok hozzád!- kiabáltam.
-Eszem ágában sincs- nevetett- ha nem szólsz hozzám ám legyen, de akkor hidd el, hogy te szívod meg.
-Hogy lehetsz ilyen gonosz?- néztem rá.
-Csak a testvéred vagyok, és megakarlak védeni tőlük, ez nem gonoszság, hanem puszta jóindulat- a hangja határozottan csengett.
-Miért kellene tőlük megvédened, hisz csak öt teljesen normális srác, akiknek kell néha egy kis szórakozás, mert a munka mellett nem mindig van rá idejük. böktem a fejére.
-Igazad van. Ebből a szempontból még nem is néztem a dolgokat- túrt a hajába- jó, megpróbálok beszélni anyuval, de sok jóra ne számíts.- ezzel sarkon fordult és kiment a szobából.
Hallottam, hogy beszél anyuval, de nem akartam hallgatózni, ha sikerül neki, azt hamarosan úgy is megtudom.    
Pár perc múlva csend lett én pedig elkezdtem visszaszámolni magamban  10..9...8...7...6...5..4...3...2...1.
-Fel vagy mentve a büntetésed alól!- nyitott be anyu.
-Köszi, köszi, köszi!! Imádlak!- odafutottam hozzá és megöleltem- Te vagy a legjobb.
-Tudom, tudom, tudom- mosolygott.
-De miért változtattad meg a döntésedet?- megpróbáltam játszani a tudatlant.
-Mintha, nem tudnád- sóhajtott.
Ekkor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Harry nevét pillantottam meg.

-Ne haragudj, fel kell vennem- mondtam anyunak és megpusziltam, ő pedig ki ment a szobámból.
-Szia, Zoe! Na mi történt? Büntit kaptál?- bombázott a kérdéseivel.
-Nem. Csak picit lecsesztek, de ennyi- nevettem.
-Azt hittem durvábbak a szüleid.
-Hát, Alexa először hazudott az estérő, ezért anyu eltiltott tőletek három hétre, de aztán beszéltem a nővéremmel és megoldódott minden. magyaráztam.
-Ezt nem gondoltam volna- hallottam a hangján, hogy meglepődött.
-Van egy ötletem! Gyertek ma át, és bemutatom a többieket, akkor talán anyu nem lesz ennyire szigorú veletek kapcsolatban- most úgy éreztem, mintha a fejem felett kigyúlt volna egy villanykörte- de mond meg a srácoknak, hogy kivételesen normálisak legyenek.
-Oké, meglesz. Két óra múlva ott leszünk, előtte majd hívlak. Szia!.
-Szuper! Szia!- és letettem a telefont.
Kíváncsi  vagyok Alexa reakciója mikor meglássa őket. De anyu arckifejezése lesz a döntő. Ha mosolyogni fog, akkor minden rendben, de ha nem, akkor bukta.
Pontosan két óra múlva, ahogy Harry ígérte csengettek az ajtónál. Hagytam, hogy anyu nyissa ki, de azért követtem őt. Mikor meglátta a srácokat először ledermedt, de aztán csak rám nézett és elmosolyodott. EZ AZ!
-Csókolom!- köszöntek kórusban.
-Sziasztok, gyertek be!- és bevezette őket a nappaliba.
Úgy ültek ott, mint az ártatlan kis bárányok. Gondolom Harry utasította őket erre. Végül Alexa is feltűnt.
-Ti? Mit? Anyu! Miért?- dadogott.
-Aranyos srácok kicsim, nem értem mi bajod van velük.- kelt a védelmükre.
-Ha te mondod- forgatta a szemeit és inkább bement a szobájába.
A fiúk néhány órácskát ott ücsörögtek nálunk, de láttam rajtuk, hogy legszívesebben elkiáltanák magukat, vagy valami. A legjobban Louis és Niall szenvedtek, de megérte. Mikor elmentek anyu csak arról áradozott, hogy milyen jól neveltek stb... és nem is értette, hogy hogyan jutott eszébe eltiltani tőlük. Hát azt hiszem, hogy most én nyertem, nem pedig Alexa. Ez olyan jó érzés, általában mindig én vesztek.

2.fejezet- Egy őrült nap

Sziasztok! Nos meghoztam az új részt :) Remélem, hogy ez jobban sikerült, mint az első, mert bevallom, ezzel ezerszer többet is dolgoztam. Ha lehetséges, akkor várom a jó és a rossz kritikákat is komiban :D
Sok puszi: Liza :D ♥



Reggel arra ébredtem, hogy valaki elkezd csikizni. Mikor kinyitottam a szemem Alexa csokoládébarna szemeivel találtam szemben magam.
-Mit akarsz? -kérdeztem álmos hangon.
-Már el is felejtetted mit ígértél?- kérdezte, és közben játszotta a sértődöttet.
-Húha...mit is? Mit is?- mondogattam magam- MEGVAN!! A vásárlás!
-De jó, leesett!- csapta össze a tenyereit- akkor gyorsan öltözz fel, mert megyünk!
-Van egy kis időd ugye? A ruhaboltok nem szaladnak el, ne aggódj- mondtam, és közben kiszálltam az ágyból.
-Az lehet, de akkor elkapkodják a leárazott cuccokat- nyafogott.
-Oké! Akkor adj másfél órát oké?- alkudoztam.
-Rendben, de egy perccel se több! Mérni fogom!- kacsintott és kiment a szobámból.
Egy hatalmas sóhaj kíséretében elkezdtem készülődni. Félreértés ne essék, én szeretem Alexát. Nála jobb testvért nem is kívánhattam volna. Csak egy gondom van vele, túlságosan is szeret vásárolni, és általában engem rángat bele ezekbe a dolgaiba. Hetente egyszer át kell élnem egy egész délelőttön át tartó "vásárlás túrát". Megmostam a fogam, begöndörítettem a hajam és kerestem valamilyen ruhát. Kinyitottam az ablakot, hogy tudjam, milyen idő van. Pechemre hét ágra sütött a nap, de Londonban sosem lehet tudni. Hosszas tanakodás után, végül egy fekete farmer, fehér szívecskés felső, egy vékonyabb kabát és a zöld tornacipőmre esett a választásom. Ezt a egész szettet egy robotos nyaklánccal és fülbevalóval, valamint fekete- fehér táskával dobtam fel.

Halványan kifestettem magam, és kimentem a konyhában várakozó Alexához.
- Csini vagy!- mosolygott rám- anyuék nem hagytak nekünk semmiféle reggelinek használható dolgot, szóval ha nem bánod, akkor útközben beugrunk a Starbucksba és veszünk egy kávét, utána pedig belevessük magunkat a vásárlásba- vázolta fel a tervét.
Bólintottam és beleraktam a táskámba a hitelkártyámat, a telefonomat, szájfényt, és még néhány lényegesnek tűnő dolgot. A lakáskulcsot odadobtam Alexának. Ha netán elveszne, ne én legyek miatta a hibás. Miután ő is összeszedte a cuccait elindultunk az utunkra. Éppenséggel London belvárosában lakunk, ezért minden könnyen elérhető távolságban van. Minden úgy történt, ahogy az Alexa megmondta. Gyorsan megvettük a kávénkat, és közben beszélgettünk.
-Képzeld szakítottam Troyal.- újságolta a nagy hírt.
-Tessék?!- annyira meglepődtem, hogy majdnem kiköptem a kávémat.- de hát annyira szerettétek egymást. Mi történt?

(Ő itt Troy, soha nem bírtam a srácot. Túlságosan is beképzelt volt, hát bárcsak azt mondhatnám, hogy sajnálom a szakításukat, de ez nem így van. Ha jól tudom Troy fűvel, fával megcsalta a nővéremet, nos, most legalább kiadták az útját)
- Hát, egy év után kiderült, hogy mégsem illünk össze annyira, mint azt mi gondoltuk. Pedig már az esküvőt és szóba hoztuk néhanapján. Erre tessék. Megcsalt egy egy...tudod mit, inkább nem is folytatom, még jó, hogy most kiderült- sóhajtott, láttam rajta, hogy nagyon bántsa a szakítás, hogy EGY év nem múlik el nyom nélkül.
-Sajnálom- csak ennyit tudtam kinyögni.
Hisz mit is tudhatnák én a szerelemről. Eddig csak egy pasim volt, azzal is csak egy hétig voltunk együtt, majd SMS-ben dobott a rohadék. Az volt az első nagy pofon számomra az élettől. Akkor megfogadtam, hogy ebből az egész szerelem dologból nem kérek. Elég volt egyszer is, és azt is megbántam. Kiderült, hogy a srác csak kihasználta a hiszékenységemet, és hát, én meg akkor belementem mindenbe, amit akart. Tudatlan kis csitri voltam, de azóta megbántam a tetteimet., de nem szeretek erről beszélni. Soha többé nem akarok olyan kapcsolatot, ami  hogy is mondják...MEGVAN! ami csak a testiségekre alapszik. Elég volt egyszer átélnem.
-Nem semmi gond- megpróbált egy mosolyt erőltetni az arcára- már vége. Nem is kell tovább ezt a témát feszegetni.
-Értem- bólintottam.
-Nézd! Leárazás van a kedvenc ruhaboltomban! Gyerünk!- megfogta a csuklóm és bevonszolt magával az üzletbe.
Két órát. Igen két órát vesztegettem el az életemből abban az egy üzletben, de még nem volt vége. Alexa még csak most kezdett belelendülni a dolgokba. talán egy tucat üzlet után és olyan 10 bevásárló táskával később végre hazamehettünk. Épp, hogy leültem a kanapéra valaki kopogott. Hagytam Alexának, hogy ajtót nyisson.
-Helló- hallottam a bunkó köszönést, és ebből már tudtam, hogy ki jött látogatóba.
-Szia! Zoe itthon van?- kérdezte a vidám hang.
-Ahha gyere be- én a kanapéról figyeltem a jelenetet.
Alexa csak épp, hogy annyi helyet hagyott az ajtó és közte, hogy Harry beférjen. Hát ebből mát leeshetett, hogy nem nagyon kedvelik egymást. Nem is tudom miért, de már a kezdetektől így van.
-Harry!- ugrottam fel, hogy megölelhessem.
-Zoe!- vissza ölelt.
-Tudod, ma is jössz hozzánk! Tegnap megígérted!- bökött a homlokomra.
-Basszus! Várj meg itt! Meg nem mozdulj! Mit vigyek magammal?- hadartam.
-Hmm..szerintem hozz bikinit. A srácok medencés bulit szerveznek.- magyarázott.
-Szuper.- motyogtam.
Berohantam a szobámba. Villámgyorsan felvettem a csíkos felsőmet, a fehér rövidnadrágomat alá pedig a kék bikinimet.

A hajamat csak simán kontyba fogtam a fejem tetején és már indulhattunk is.
-Mehetüüünk!!- futottam ki a szobából.
-Akkor, hölgyeké az elsőbbség.- maga elé engedett.
-Alexa! Mond meg anyuéknak, hogy majd jövök, puszii!!- köszöntem el gyorsan.
Lassú léptekkel mentünk a ház felé. A gyomrom görcsben állt, hisz egy lány és öt fiú. Nem valami jó felállás. Már előre félek. Ami még inkább rontsa a helyzetet, az az, hogy medencénél leszünk, de ha a hajam vizes lesz, valakit megölök. Mikor odaértünk nem mentünk be, hanem azonnal a hátsó kert felé vettük az irányt, ahonnan kiabálás hallatszott előre. Mikor megláttak minket odarohantak hozzám és úgy ahogy voltak csurom  vizesen magukhoz öletek.
-Szálljatok le rólam!- kiáltottam el magam.
Mindannyian hátráltak egy lépést.
-Köszönöm- mondtam.
-Srácok, szerintem készen áll- szólta el magát Niall.
-Mire is?- felvontam a szemöldököm.
-Erre!- Zayn felkapott és elindult velem a medence felé.
-Tegyél le! Hallod! Nem teheted ezt velem! A hajam! Ne! A ruhám!- kiabáltam.
Pontosan a medence szélénél megállt és hátranézett a többiekre, akik vigyorogva figyeltek minket. Majd gondolt egyet és beleugrott velem együtt a medencébe. Hát ennyit a hajamról meg a többiről.Mikor feljöttem a víz felszínére megláttam Harryt, hogy kezet nyúlt nekem. Gondolom segíteni akart. Erősen megfogtam a kezét és berántottam a vízbe. A többiek a térdüket csapkodtak, annyira nevettek. Gyorsan kimásztam a medencéből és lehámoztam magamról a vizes gönceimet. Így már csak a bikini volt rajtam. A vállamra engedtem a hajam és ránéztem a fiúkra, akik nos, kicsit se bámultak.
-Mi van?- kérdeztem.
-Semmi- válaszolták egyszerre.
-Ahha- elindultam az egyik napágyhoz és belefeküdtem.
Elhatároztam, hogy kihasználom a jó időt és napozok. Nos, ez nem olyan egyszerű művelet öt idióta mellett. Folyton leszökteltek, vagy a hülye kérdéseikkel zaklattak. Fél óra után meguntam és inkább csatlakoztam hozzájuk. Miután a víz teljesen kifárasztott minket, bementünk és készítettünk magunknak vacsorát. Kaja után pedig csak lehuppantunk a TV elé és valahogyan elaludtunk a filmen, az éjszaka közepén furcsa zajokra ébredtem.

1.fejezet- A bemutatás

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt! Remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek :D Tudom, hogy ez most csak ilyen rövidke lett, de erre csak ennyit szántam.
Sok puszi: Liza ♥

Zoe Holden vagyok és Londonban élek. Teljesen normális életet van a szüleimmel és a testvéremmel Alexával. Sosem voltam balhés természetű a legtöbb botrányból kimaradtam. Azonban, ha netán buliról lenne szó, abban szinte mindig, minden körülmények között benne vagyok.  Így ismertem meg az egyik legjobban barátomat is, Harry Stlyest. Igen, azt a Harryt. Évekkel ezelőtt találkoztunk egy házibuliban. Az első pillanattól kezdve elválaszthatatlanok vagyunk.
-Zoe! Van egy jó hírem!- rontott be Harry a szobámba.
-Mégis mi?- néztem rá.
-Bemutatlak a srácoknak- vigyorgott.
-Annak a négy idiótának, akikről folyton mesélsz?- kérdeztem.
-Igen azoknak, szóval emeled fel a feneked, mert indulunk!- megfogta a kezem és felhúzott az ágyról.
-Harry egy pillanat!- belekapaszkodtam a legközelebbi szilárd tárgyba.- egy éve létezik a banda és ez még csak most jutott eszedbe?
-Igen. Miért baj?- sürgetően nézett rám.
-Nem, csak fura, szóval áruld el, mi ennek az egésznek az oka, különben nem megyek sehova!- makacsoltam meg magam.
-Na jó- lehajtotta a fejét, nála ez semmi jót nem jelent- fogadtunk a fiúkkal és vesztettem, szóval be kell téged mutatnom.
-Szuper! Ugye, nem fognak semmi baromságit csinálni ellenem?- félve néztem rá- mert amiket meséltél, hát, elég durvák.
-Nyugi, nem lesz semmi gond. De siessünk!- újra megfogta a kezem és kiráncigált az ajtón.
Talán fél órát sétálhattunk, mikor megálltunk egy hatalmas ház előtt, ami tökéletesen el volt rejtve a kíváncsi szemek elől.
-Megjöttünk!- nyitotta ki Harry a kaput.
-Klassz- motyogtam.
Egy hosszú kövekből kirakott járdán sétáltunk végig egészen a bejárati ajtóhoz. Mikor átléptem a küszöböt, tudtam, hogy innen már nincs menekvés. A nappaliból furcsa zajok jöttek. Mikor beljebb mentünk négy fiúval találtam szemben magam. Mind engem bámultak.
-Szi..Sziasztok- intettem félénken.
-Sziaaa!!- kiabálták egyszerre.
Mindannyiukat végigmértem. Volt köztük egy szőke, aki épp valami pizzaszerűséget tömött magába. Volt egy fekete, aki a haját igazgatta, aztán egy sötétbarna, aki répát (?!) rágcsált és egy világosbarna aki a Toy Story-t nézte nagy élvezettel. Legszívesebben most azonnal elfutottam volna, de Harry megszorította a kezem.
-Fiúk, Ő itt Zoe- mutatott rám- Zoe Ők pedig Zayn, Niall, Liam és Louis.
Mindannyian odajöttek hozzám kezet fogtak velem és megölelgettek. Zavaromban azt sem tudtam mit csináljak. Ránéztem egy kis asztalra és meglepődtem.
-Az egy galamb? - mutattam rá.
-Igen! Ő Kevin!- mondta büszkén Louis, azt hiszem.
-Ki?- döbbentem néztem rá, szóval minden igaz, amit eddig hallottam róluk.
-Kevin! A háziállatom- és magához ölelte.
-De nem is él- néztem rá.
-Ez nem igaz!- kiabált.
-Ezt inkább hagyd rá, meg lehet szokni- vonta meg a vállát a szöszi.
-Ha te mondod- nem volt kedvem ezen a dolgon tovább rágódni.
-Mit csináljunk?- kérdezte Liam.
-Menjünk ki a medencéhez!- kiabált Niall.
-De nekem nincs bikinim- szóltam közbe.
-Nekünk az nem gond- nevettek.
-De nekem igen!- mondtam egy picivel hangosabban.
-Okéé, nyugii, akkor filmezzünk- bökött a DVD-k felé Harry.
-Tökéletes!- megindultam és leguggoltam a polc elé.
Szemügyre vettem az összes filmet és kiválasztottam egyet.
-Ezt nézzük!- emeltem a magasba.
-Ez a kedvencem, imádom Adam Sandlert!- állt mellém Louis.
-Én is! Ő a legjobb!- nevettem.- jujj tetszik a gyűrűd! Megnézhetem.
-Izéé..inkább nem- zavartan elkezdte csavargatni.
-Miért?- nyafogtam.
-Ööö..mert babonás- sietett a haverja segítségére Liam- senki sem érhet hozzá rajta kívül.
-Ahha, értem. Akkor nézzük a filmet, vagy mi lesz?- a többiek láthatóan megkönnyebbültek, hogy nem, feszegetem ezt a gyűrű témát.
Niall kikapta a kezemből a DVD-t és berakta a lejátszóba. Helyet foglaltunk a kanapén, Pop Corn és Cola kíséretében végignéztük a filmet. Furcsa módon Louis nem evett, és még csak nem is ivott semmi. Biztos csak nem éhes. Én is voltam már így. Mire vége lett a filmnek kezdett sötétedni.
-Hát srácok én megyek- álltam fel.
-Ilyen hamar?- néztek rám.
-Ahha, anyuék biztos aggódnak, mert valaki miatt nem volt időm szólni nekik.- fordultam Harry felé.
-Ne haraguudj!!- bevágta azt a cuki kiskutyapofit, aminek soha nem tudtam ellenállni.
-Semmi gond- legyintettem.
Kimentem az előszobába és felvettem a szandálom. Hál' Isten ma van a nyári szünet első napja, ezért kedvemre csinálhatok mindent.
-Holnap is átjössz?- kérdezte Niall.
-Szerintem igen- bólintottam.
-Szupeeer!!- kiabálták.
-Akkor sziasztok!- köszöntem el és kiléptem a szabadba.
Elindultam haza és elgondolkoztam a mai délutánon. Nem is olyan durvák, mint ahogy Harry leírta őket. Begy most csak visszafogták magukat? Hmm..akárhogy is legyen jó fejek, és remélem, hogy azok is maradnak. Amíg ezen gondolkoztam hazaértem. Anyuék nem szóltak semmit, szóval ezt most megúsztam. Bementem a szobámba és felnyitottam a laptopot. Valaki ismerősnek jelölt Skypon. Louis volt az. Elfogadtam és mivel fent volt videóhívást kezdeményeztem. Szinte azonnal el is fogadta. Hajnalig beszélgettük, majd nyugovóra tértem.Ekkor még nem is tudtam, hogy az életem hamarosan fenekestül felfordul.

Bevezető

Sziasztok! Ez az én saját blogom. Remélem, hogy amit írok az mindenkinek elnyeri majd a tetszését :))
Sok puszi: Liza :) ♥

Szereplők:

Zoe Holden

18 éves. Londonban él. Legjobb barátja Harry Stlyes a One Direction szépfiúja. Őszinte lány, ami a  szívén, az a száján.

Alexa Holden

20 éves. Zoe nővére,ha Zoe-nak valami gondja van,rögtön hozzá fordul tanácsért. Igazi mintatestvérek. Harry nem a szíve csücske, de a testvére kedvéért elviseli.

Harry Stlyes

18 éves. A One Direction nevű fiúbanda énekese. Szereti csesztetni a Holden testvéreket, de csak szimpla baráti szereteből.

Louis Tomlinson

21 éves. Szintén énekes, de rejteget egy titkot, amit nem szeretne elmondani Zoe-nak. Beteges répaimádatával sokszor az őrületbe kergeti a bandatagokat.

Niall Horan

19 éves. Ő a kicsi ír srác, akinek sokszor a hasa a legfontosabb. Általában ő az aki feldobja a hangulatot.

Liam Payne

19 éves. Sokszor ő a fiúk lelki szemetes ládája. Minden gondra tud megoldást. Hatalmas szíve van.

Zayn Malik

20 éves. Sokszor eléggé egoista, de szinte mindig ő a buli lelke. Könnyen veszi a csajozást, de ha eljön számára az igazi, ekkor leáll ezzel a csajozós életmóddal.