Játék

Sziasztok!Arról lenne szó,hogy a társammal gondolkoztunk és arra jutottunk,hogy jó lenne egy ilyen kérdezz-felelek videó.A kérdéseiteket várjuk komiban,chaten vagy az alábbi e-mail címen(ineedahero1d@gmail.com).Arról kérdeztek amiről csak akartok,nincs adott téma.Puszi:Liza♥

26. fejezet- Lesz ez jobb is

Sziasztok! Igen visszatértem egy rövidke fejezet erejéig:) Nagyon remélem, hogy tetszeni fog!

Puszi:Liza

Másnap reggel már a repülőn ültünk és hazafelé tartottunk. Harry és Louis idegesen beszélgettek valamiről, amiből egy árva szót sem értettem. Folyton egy nyaklánc került szóba és egymást hibáztatták azért, mert nem emlékszem rájuk. Ez olyan furcsa. Ha tényleg úgy van, ahogy azt ők mondják hatalmas szerepet játszhattak az életemben így gát lehetetlen, hogy csak úgy elfelejtsem őket.
Elővettem a telefonom. Egy halom közös képünk volt, de még rajtuk kívül 3 idegen srác is fel-fel villant néhány fotón. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett, de hősiesen visszafojtottam kitörni készülő könnyeimet. Előszedtem a fülhallgatómat és átböngésztem a listámat. One direction, One diection, One direction....kik ezek? Odafordítottam Harry felé a telefont és megkérdeztem, hogy ismeri-e őket. Vett egy mély lélegzetet és csak megrázta a fejét.
-Csak hallgasd meg őket- fogta meg a kezem Louis-vagy tudod mit, mi is énekelhetünk neked- böködte oldalba haverját.
És akkor rázendítettek egy dallamra, mely megremegtette testem és lelkem. A szavak őszintesége melyek elhagyták ajkaikat miközben angyali hangjuk betöltötte az egész repülőgépet egyszerűen gyönyörű volt.
-Moments in time....- énekelték el az utolsó sort.
Ez a dal annyira más volt. Tudom, hogy valami, valahol nem is olyan mélyen összetört bennem, de egyszerűen képtelen vagyok rájönni, hogy mi az. A fiúk arcáról szomorúság tükröződött le, melynek valószínűleg n vagyok az okozója.
-Ööö, köszönöm- mosolyogtam rájuk- akkor izé, én nem is zavarok tovább, csak ezt akartam tudni.
Befordultam az ablak felé és csak engedtem a zenémet a fülhallgatóból. Fejemet a kemény, hideg ablaknak nyomtam, ezzel enyhítve a migrénemet. Esküszöm, ez az egész olyan, mintha egy latin szappanoperában lennék. Elfelejtettem az állítólagos életem szerelmét, valamint a legjobb barátomat, ezen kívül az elmúlt pár évből sok minden nem egészen tiszta.
 És akkor jött a One Direction. Megismertem a két hangot. Lassan ránéztem először Harry-re majd Louis-ra.
-Ti? Ti? Ők? Ti vagytok ők?- mutogattam erősen a telefonomra- de ti híresek vagytok!
Csak vállat vontak és mintha mi sem történt volna hátradőltek az ülésükben. Ezt nem hiszem el! Most vagy ennyire hasonlít a hangjuk, vagy ők tényleg hatalmas tinisztárok. Nem az nem lehet. Inkább lehunytam a szemeimet és kiűztem a fejemből minden káros gondolatot.
Pár óra múlva már otthon ültem az ágyam szélén és a kis Sebastiannal a karjaimban. Épp egy altatódalt énekeltem mikor anyu rám nyitotta az ajtót.
-Minden rendben? Feldúltnak látszol- suttogta és közben leült mellém.
Bólintottam egyet és közben óvatosan letettem a békésen szunyókáló unokaöcsémet az ágyra.
-Harry és Louis miért nem jöttek be?- kérdezősködött tovább.
-Nem tudom, biztos siettek- vontam vállat.
-Csak nem szakítottatok?- fogta meg a kezem aggódva-nekem bármit elmondhatsz.
-Anyu, nincs semmi gond. Csak egy kicsit veszekedtünk ennyi az egész, nem nagy ügy- hazudtam, hisz mit gondolna rólam ha azt mondanám, hogy elfelejtettem a legjobb barátom és ,,életem szerelmét''?
-Értem. Akkor hát beszéljétek meg és ennyi- mosolygott rám.
Még ha ilyen egyszerű is lenne. Egy egyszerű kis vita nem viselne meg ennyire, de most fogalmam sincs, hogy mit tegyek

***

Ahogy teltek a napok, hetek úgy töltöttem egyre több időt 5 fiú társaságában. Az emlékeim nem tértek vissza, hiába próbálkoztunk bármivel is. Naponta többször is visszanéztük a képeket, zenéket hallgattunk, történeteket meséltek, de semmi egyszerűen ott ahol sötétség volt sötétség is maradt. Anyu aggodalma azzal kapcsolatban, hogy szakítottam Louis-al csökkent miután látta, hogy igenis jól elvagyunk, de csak mint két jó barát.Persze a szüleim ezt nem így tudják.
Egyik nap szokás szerint a fiúk lakásán voltunk, mikor Louis rontott be a nappaliba felettébb idegesen.
-Hírek Lenaról!- kiabálta, majd gyors sebességgel felrohant a lépcsőn és nekem dobta a kabátom- mindenki öltözni! MOST!
Mindenki felállt és lázasan készülődni kezdett.
-Visszaszerzem az emlékeid- suttogta Louis a fülembe majd egy puszit nyomott az arcomra- Harry a karókat!
Negyed óra múlva már az autóban ültünk és egy kis külvárosi bár felé hajtottunk. A szívem a torkomban dobogott. Mi lesz most?

25.fejezet- Hol van a múltam?

Sziasztok!:) Sajnálom ezt a hatalmas késést. Remélem, hogy azért tetszik:)

Puszi: Liza:)♥

Erős fájdalom nyílalt a fejembe, majd a fájdalom szép lassan átvándorolt a derekamra. Kinyitottam a szemem, majd mikor a szoba körvonalai kirajzolódtak rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Két srác lépett be az ajtón. Arcukon komoly aggodalom ült. Rám néztek, majd a göndörke azonnal odafutott az ágyam mellé.
-Zoe! Ugye, minden rendben? Annyira sajnálom, ha nem hagytalak volna egyedül akkor ez most nem történt volna meg. Kérlek bocsáss meg nekem- megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
A másik barna hajú srác is odasétált hozzám, lehajolt és egy aprócska csókot lehelt ajkaimra.
-Te meg mit művelsz!- förmedtem rá gyenge, elhaló hangon.
-Hát én csak azt hittem, hogy majd egy év után nem olyan nagy gond- túrt bele összekócolt hajába.
-De én nem is ismerlek téged- mutattam rá- és téged sem- néztem a göndörkére.
-Mi?! A legjobb barátod vagyok! Ő pedig a pasid!- gesztikulált erősen- tudod Harry vagyok aki megcsókolt az pedig Louis!
Ijedten néztem a két fiúra s próbáltam feldolgozni az előbb elhangzottakat. Lehunytam a szemem, hátha képzelődök, de mikor kinyitottam még mindig abban a szobában voltam.
-Haza akarok menni- megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam, de segítség nélkül nem igazán ment.
-Kicsim mi ütött beléd? Hát nem emlékszel?!- leült mellém az ágyra, ezért egy picit arrébb húzódtam-Tudod, arra az éjszakára, mikor Aaron megpróbált megerőszakolni. Majd utána...Ugyan kicsim! Tudom, hogy emlékszel! Ez nem a legjobb játék!
Csak még messzebb húzódtam tőle. Én egy diliházban vagyok vagy mi? Miről beszélnek ezek? De hát Aaron engem sosem tudna bántani.
-Őőő, haza vinnétek?- kérdeztem.
-Miamiban vagyunk- vonta meg a vállát a göndörke.
Könnyek kezdték csípni a szememet. Arcomat a kezembe temettem és rázkódó vállakkal adtam ki magamból mindent. Sikítani akartam, de helyette fuldokolva, elhaló hangon próbáltam egy értelmes mondatot kinyögni. Éreztem, hogy egy sötét lyuk tátong a lelkemben, furcsa örömet, bizsergést éreztem a barna hajú fiú csókjától. Úgy éreztem, hogy a kis göndör megért engem és szeret is. De honnan ismerem őket? Milyen szerepük van, vagy volt az életemben?
-Zoe- simította meg a vállam az egyikőjük- mi történt.
Hevesen, levegőért kapkodva kezdtem rázni  fejem legalább egy aprócska emlék jutna az eszembe.
-Lena volt az?- ez a név! Volt benne valami ami miatt azonnal félelem költözött a szívembe.
-Ki ő?- kérdeztem reszkető hangon.
-Egy eléggé gonosz kis barna hajú lány. Emlékszel?- fáradt kék szemeibe remény csillant meg. Nem szólaltam meg, csak hagytam, hogy átöleljen és fülembe súgja, hogy szeret. Annyira emlékezni akarok rá- ezt egy igennek veszem. Harry, nagy a baj. Lena vagy meghal, vagy pedig visszaadja Zoe emlékeit- mondta határozottan.
-Én az elsőre voksolok- ráncolta össze szemöldökét a göndörkét.
-Mi? Az nem lehet! Nincs jogotok senkit sem megölni- háborodtam volna fel, de kiabálás helyett inkább suttogni kezdtem.
-Megyek rendelek repülőjegyet- állt fel az ágyról- Harry te riaszd a srácokat, hogy valami baj van. Julie-nak se felejts el szólni.
A srác szalutált egyet, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Egyedül maradtam a hatalmas szobában. Csupán a félelmeim és kételyeim kísértettek percről percre.

24. fejezet-Végzetes találkozó

Sziasztok! Meghoztam az új részt, szokásosan hatalmas késéssel. Kíváncsian várom komiban a véleményeteket és a tippeket, hogy ti milyen végkifejletre számítotok. 

Puszi: Liza:)♥

Szánalmas látvány nyújthattam, mikor 9 órás repülőút után végre szilárd talajt érezhettem a lábam alatt. Mit nem mondjak úgy is éreztem magam. Gyorsan megkaptuk a csomagjainkat, majd amíg Louis és Harry a rajongóikkal foglalkoztak, addig én kerestem egy taxit. Szegény sofőr. Legalább 30 percet várakozott, mire végre elindulhattunk. Gyorsan kirakott minket a hotel előtt mi pedig elfoglaltuk a lakosztályunkat. Két szoba nyílt össze, az egyiken én osztoztam Louis-al, a másik pedig Harry birodalma maradt. Mindhárman letusoltunk, aztán kipakoltunk és elsétáltunk a tengerpartra, ahol még egy ebédet is beiktattunk. Közben egy pillanatra sem engedtem el Louis kezét. Részben azért, mert láttam rajta, hogy még mindig éhes, másrészt viszont, mert hiányzott, és nem akarok nélküle egy percet sem eltölteni.
-Na, hogy tetszik?- kérdezte Harry, miközben a partot pásztázta.
-Csodálatos! Egyszerűen meseszép- lelkendeztem- de tudjátok, mihez lenne kedvem?- meg sem vártam a válaszukat, folytattam- úszni!
-Ez nem is rossz ötlet- bólogatott Louis- akkor visszamegyünk a hotelbe a fürdőruhákért?- kérdezte.
-Te nem szeretnél enni?- néztem rá aggódva, de ő csak nevetve megrázta a fejét.
-Az ráér este is- vonta meg a vállát-most az a fontos, hogy te jól érezd magad-mosolygott rám.
Szorosan átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára, de neki ennyi nem volt elég. Lassan, lágyan csókolt meg és közben még közelebb húzott magához. Harry pedig csendesen, magányosan eszegette a sült krumpliját. Még gyorsan megöleltem a legjobb barátomat is, majd felvillanyozva, szinte futva mentem a hotelhoz. Elfoglaltam a fürdőszobát és felvettem a bikinim. Magam köré tekertem egy zöld kendőt, hogy legalább az takarjon el valamit
Negyed óra múlva már törülközőkkel és pokróccal felszerelkezve kerestük a legtökéletesebb helyet a parton. Végül egy eldugott kis részre telepedtünk le. Leültem az egyik plédünk szélére és a kezeimre támaszkodva szívtam magamba a D-vitamint.
-Zoe! Akkor nem lenne kedved ott lubickolni?!- mutatott Harry a víz felé.
Nevetve megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy most inkább napoznék.
-Na abból nem eszel!- felkapott és mikor már eléggé bent voltunk a tengerben csak simán ledobott.
-Ezt most miért?-  kérdeztem felháborodva, miközben próbáltam megigazítani vizes hajkoronámat.
-Nem akartál jönni- vont vállat- segítenem kellet egy picit.
Ezzel kezdetét vette kettőnk közt a CSATA. Louis csak távolról figyelt minket, de amikor Harry elkezdett segítségért kiabálni már Ő is beszállt a játékba. Végül csurom vizesen, kócos hajjal és szétfolyt szempillaspirállal végződött a kis meccsünk. Amit természetesen NEM én nyertem meg.
Már sötétedni kezdett, mikor visszaértünk a szálláshelyünkre. Rendbe tettük magunkat és amíg Louis elment magának ,,ételt" keresni mi lementünk a hotel éttermébe, ahol ügyesen teleettük magunkat mindenféle hízlaló kajával. Egyetlen vágyam csak az volt , hogy végre belefeküdhessek a puha kis ágyamba és álomra hajthassam a fejem. A szobánk előtt szép álmokat kívántam Harrynek és kinyitottam az ajtót. Dúdolgatva kapcsoltam fel a lámpát, de bárcsak ne tettem volna. Egy sötét alak ácsorgott az üvegablak előtt, majd mikor megfordult szembesülhettem az arcával is. Hirtelen a nyakamhoz kaptam, de a verbénás láncomat otthon hagytam. A francba! A hirtelen jött rémület belém fojtotta a sikolyt is.
-Hiányoztam?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében Lena.
Szaporábban kezdtem venni a levegőt, közben valami használható fegyvert kerestem. Nem találtam.
-Na, mi van!  Elvitte a cica a nyelvedet?- erős, maró gúnyt fedeztem fel minden egyes szavában- csak nem megijedtél? Pedig még bele sem kezdtem a játékba.
Hirtelen mögöttem termett és a vállamat megfogva maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, ezzel rabul ejtve az elmémet. Már nem tudtam semmit sem tenni ellene. Az életem az ő kezében volt, és csak rajta múlott, hogy mit kezd vele.
-Felejtsd el Louist! Felejtsd el Harryt és az egéssz One Direction. Ez a néhány év, hónap minden pillanata, mely velük kapcsolatos essen ki teljesen az emlékezetedből! Neked ezekre az emlékekre semmi szükséged!Engem is felejts el! - a szavai villámcsapásként értek, ajkaim megmozdultak és akaratom ellenére egy aprócska szót formáltak.
-Elfelejtem!- éreztem ahogy milliónyi emlék törlődik ki egy pillanat alatt, és ami a legrosszabb, hogy én nem tehettem ellene semmit sem. Csak álltam ott és ledermedve próbáltam feldolgozni a történteket.
Hirtelen a barna hajú lány egy erőset taszított rajtam, így sikerült bevernem a fejem az ágyba és a világ szép lassacskán összemosódott előttem. Csak színtiszta fájdalmat éreztem, de nem fizikait. A lelkem hasadt meg, mert tudtam, hogy most szörnyű dolgok történtek, bár nem értettem az okokat.

Infómorzsáák:DD

Sziasztok!:) Tudom, hogy már egy hónapja nem hoztam új részt, de kérlek nézzétek el nekem. Nyár van és szinte alig vagyok itthon, így nincs sok időm az írással foglalkozni. Az új rész már alakulóban van, de addig is mit tippeltek? A vége Happy End lesz, vagy szomorú?? Komiban várom a tippeket:) És átléptük a 10E oldalmegjelenítést:D Ééééééljeeeeen:D Imádlak titeket:)♥
Csók és Puszi: Liza:)♥

23.fejezet- Indulás!

Sziasztook:! Tudoom, hogy eltűntem egy kicsit a térképről. Nem akartam, de kicsit sűrű volt a program. Próbák ballagásra, biziosztás aztán jött a szünet és ...nos igen.... Sajnos komikat sem kaptam, ami kicsit lehangolt:// A díjat itt is szeretném megköszönni:) És most tényleg várom a véleményeket a részről:))

Sok puszi és ölelés: Liza♥:)) 

*9 hónappal később*

A hűs éjszakai áprilisi szellő befújt a kabátom alá, ezért még feljebb húztam a cipzáromat és zsebre vágtam a kezeimet. Megszaporáztam a lépteimet, hogy minél hamarabb hazaérhessek, hisz már így is késésben vagyok. Rápillantottam a karórámra ami már hajnali fél kettőt mutatott. Ez szuper! Van négy órám arra, hogy teljesen kipihenjem magam holnapra. Igaz, hogy péntek lesz és a legtöbben hulla fáradtak leszünk, de akkor is! Tavaszi szünet előtti utolsó napon legalább egy kicsit nézzek ki jól. Utána úgyis lazulhatok egy teljes hétig Miami napos tengerpartján. Persze nem családi kirándulás. Harry és Louis ajánlották fel, hogy elvisznek, persze azt nem engedtem meg, hogy az utat helyettem fizessék., hisz elég zsúfolt 10 hónapom volt. Kezdve a szerelemmel, -ami még mindig tart, bár most egy kisebb hullámvölgyben került a kapcsolatunk-folytatva a Lena támadásával,amit még most sem hevertem ki teljesen. Azonban a legjobb dolog ami történt velem az unokaöcsém Sebastian születése volt. A kisfiú egy igazi tünemény. Tündöklő barna szemeivel azonnal elkápráztat mindenkit, már most tudom, hogy igazi szívtipró lesz belőle. Ilyenkor hinné azt az ember, hogy a nővére elköltözik és lesz egy plusz szobája a házban. Nos ezt csak hinné, ugyanis még Chaze is ideköltözött, hisz a szüleim szerint nagy a ház, elférünk. Persze! Ezt csak hitték!
Hirtelen megcsörrent a telefonom,a kijelzőjén Harry neve villogott. Sóhajtozva felvettem és azonnal le is támadott.
-Otthon vagy már?- kérdezte aggódva. Már egy ideje ez megy. Minden este felhív, hogy mi van velem. Persze, egyszer elrabolnak, utána már nem vakarhatod le azt magadról.
-Nem még nem. Vagy várj. Most nyitom az ajtót- hogy hihető legyen ezért a telefont  odatettem a zárhoz, hogy hallja a kulcs kattanását.
-Nem vagy vicces- ,,nevetett"- na mindegy. Holnap hatra gyere ide, vagy itt hagyunk. Szia!
-Várj! Louis még mindig pipa rám?- kérdeztem idegesen, közben a szívem a torkomban dobogott. Nem hinném, hogy megbocsájtott, hisz amiket a fejéhez szokok vágni a féltékenységi jeleneteimnél, azok korántsem kedves szavak. Jelen esetben azonban ténylegesen túlzásba vittem a vádaskodásokat.
-Mondjuk úgy, hogy hozzá sem lehet szólni.Igaz, hogy egy hete történt, de még mindig emészti magát miatta. Reménykedjünk, hogy nem lesz kedve levadászni fél Londont- próbálta elviccelni a helyzetet.
-Harry! Egy kis komolyságot! Ez fontos érted! - szóltam rá, kicsit ingerültebben  kelleténél, majd a szám elé kaptam a kezem félve, hogy a pici felébredt, de nem hallottam zajokat így suttogva folytattam - nem akarom őt elveszíteni. Túlságosan is fontos nekem.
-A nyaraláson majd megenyhül- próbált biztatni- ismerem. Tudom, hogy így lesz. Ez miatt ne strapáld magad. Csak feküdj le, aludj egy kicsit és minden tökéletes lesz.
Levetettem a cipőmet és próbáltam kitalálni,hogy erre most mit is válaszoljak, de a végén egyszerűen megoldottam. Csak elköszöntem és le is tettem a készüléket. Gyorsan beálltam a zuhany alá és a lehető legkisebb zajt csinálva elkészülődtem az alváshoz.
Reggel kómásan, karikás szemekkel ültem le az asztalhoz reggelizni. Alexa már nagyban sürgött- forgott a konyhában, hogy a kicsi Sebastian ébredése előtt kész legyen mindennel. Egy ideig még rágcsáltam az almámat, de aztán meguntam és elindultam a suli felé.Mivel Julie lebetegedett ezért az unalom meghatározó eleme volt ennek a pár órának a ,,börtönben". Az esős, komor idő és az egész napos tanulás csak még jobban rátett egy lapáttal az amúgy is rossz napomra.
Otthon még egyszer utoljára átnéztem, hogy mindent oda tettem-e e bőröndömbe. Elbúcsúztam a szüleimtől és elindultam a fiúk háza felé. Izgatottan doboltam az autó kormányán és próbáltam kitalálni, hogy miként kérjek bocsánatot Louis-tól. Leparkoltam a kapu előtt, majd bizonytalan léptekkel bementem a házba. A fiúk idegesen rohangáltak össze- vissza, csak egy ember volt nyugodt és ült a kanapén.Odamentem hozzá és kezemet a vállára tettem. Megfordult, bennem pedig egy pillanatra összeomlott a világ, csak nem én tehetek róla? Louis szemei alatt sötét karikák húzódtak, arca sápadt volt és beesett.
-Szívem?! Minden rendben?- kérdeztem aggódva.
Azonnal megrázta a fejét, de tudtam, hogy hazudik. Egy hete valószínűleg nem evett semmit sem.Ezt Harry miért nem mondta el?! Miattam. Én tehetek róla, hogy most szenved.
-Louis. Kérlek! Sajnálom! Nem akartam kiabálni. Megtudsz nekem bocsájtani? - vártam egy kicsit, de semmi reakció- Szólalj meg! Ne tedd ezt velem. Nagyon szeretlek! Soha többé nem vágok ilyen durvaságokat a fejedhez! Sőt semmit sem! Megértő leszek veled. Csak bocsáss meg nekem!- könnyeim szép lassan végig folytak az arcomon, végül a kanapé támláján landoltak.
Behunytam a szemem vettem pár mély lélegzetet, de mire újra felnéztem Louis már nem ült ott. Hirtelen két kéz fordított maga felé majd jött egy csók, mely elmulasztotta minden kétségem.
-Szereltek- suttogta óvatosan.
-Kérlek egyél valamit- simítottam végig az arcán..
Megadóan bólintott, majd mikor már emberibb formája lett elindulhattunk a reptérre, hogy egy kis pihenésben is részünk legyen.

22.fejezet-Mert ő a legjobb barátnőm

Sziasztok kis piskótatallérok:)) Hosszú késéssel, de meghoztam az új részt, ami szerintem eléggé összecsapott lett, de kérlek nézzétek el nekem. Beteg voltam..és vagyok is...igazából múlthéten volt egy kisebb ájulásom, akkor gép elé sem tudtam ülni, most pedig tiszta nátha vagyok://  Előre szeretnék szólni, hosz e kövi résznél lesz egy kisebb-nagyobb ugrás időben:DD, mivel hamarosan a történet végéhez közeledünk:)) Szeretném megköszönni a komikat, nagyon jól estek:))

Sok puszi és ölelés:Liza:)))♥

Legszebb álmomból Bruno Mars angyali hangja rántott ki. Morogva kikapcsoltam az ébresztőt és még pát percre visszadőltem. Erősen vívódtam magamban, hogy lemondjam a találkozóz Julie-val, de aztán megembereltem magam és elkezdtem készülődni. Felvettem egy egyszerű rövidnadrágot fehér ujjatlannal, majd ezt kiegészítettem egy aranyos farmer kabáttal.  A sminkemmel nem foglalkoztam sokat. Egy kis alapozó, majd halvány szájfény után tökéletesnek éreztem az összképet. Gyorsan megigazítottam a hajam, aztán csak felvettem a cipőmet.  Egy kis táskába beledobtam a telefonom, kulcsaim, kevéske pénzt és már el is indultam a találkánkra. Negyed óra séta után már oda is értem a park bejáratához. Legjobb barátnőm már ott ült az egyik padon. Mikor meglátott az arcára egy aprócska mosoly ült ki és elindult felém. Félúton találkoztunk majd megöleltük egymást.
-Hogy érzed magad?- kérdeztem egy kis aggódással a hangomban.
-Ezt te kérded? Nem inkább nekem kéne? Mert én jól vagyok, csak tudod kicsit meglepett meg minden, de túl teszem  magam rajta. Csak nehéz elhinni, hogy azok a rémmesék, melyekkel régen anyuék ijesztgettek mégsem annyira mesék- magyarázta, közben elhelyezkedtünk az egyik padra, hogy ott folytassuk tovább a társalgást- nagyon féltél? Ki volt az a lány? Nagyon bántott?- hadarta.
-Először nagy féltem, de aztán már érzéketlenné váltam a dolgokra. Nem ismerem őt, de nevét már tudom. Lena-nak hívják és állítólag Louis excsaja, nagyon- nagyon régről. Hogy bántott-e? Igen, de ezt nem akarom elmesélni. - válaszoltam sorban a kérdéseire- nem kell paráznod miatta, már vége van.
-Én nem félek. Egy kicsit sem. Csak meglepődtem, vagyis ja megijedtem, de az már elmúlt. De mesélj! Te most akkor együtt vagy Louis-val?- bökött oldalba, ügyesen kezdte terelni a témát valami jobb irányába.
-Úgy néz ki- nevettem fel zavartan.
-Örülök nektek. Aztán csak sokáig- ezután megvitattuk a szokásos csajos dolgokat, valamint hülyültünk ezerrel.
Mikor meguntunk a folyamatos ülést és megéheztünk beültünk egy Gina's nevű étterembe. Nemrég  nyílhatott, hisz ha jól emlékszem, itt eddig egy számítástechnikai szaküzlet működött. Amint beléptünk megcsapott a különféle ételek kellemes illata. Gyorsan feltérképeztem magamnak a helyet. A falak világos kékre voltak festve, néhány tengerpartot ábrázoló kép lógott rajta. Julie-val leültünk az egyik hátsó boxba és elkezdtük tanulmányozni az étlapot. Épphogy kiválasztottam mit is szeretnék enni, a pincér már jött is felvenni a rendelést. Először kihozta a két csokis shaket, hogy amíg várunk a kajánkra ne haljunk szomjan. Belekortyoltam a hűsítő italra, ami szétáradva a számban egy pillanatra megborzongatott. Épp belemerültünk a beszélgetésbe, mikor két srác vágódott le mellénk. Oldalra néztem, és nem hittem a szememnek. Aaron mosolygott rám teljes életnagyságban. Julie mellett pedig a legjobb barátja Noah foglalt helyet. Idegesen néztem egyikről a másikra, majd megszólaltam.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Gondoltuk jól jönne nektek egy kis társaság. Olyan magányosnak tűntetek- vont vállat az exem mosolyogva.Ha nem jött volna a pincér a kebabommal esküszöm megütöttem volna.
-Csakhogy tudd, tökéletesen elvoltunk nélkületek is. Ha megkérhetlek titeket távozzatok- megpróbáltam magam nyugtatni a be a jót ki a rosszat módszerrel, de nem sikerült- bárcsak azt mondhatnám, hogy örülök a találkozásnak, de nem szeretnék hazudni. Sziasztok! - a szavak csak úgy ömlöttek belőlem, Julie is meglepetten nézett engem.
A fiúk szó nélkül felálltak és átültek egy távolabbi asztalhoz. Már kicsit higgadtabban fogyasztottam el a megérdemelt uzsonnámat, és csak remélni tudtam, hogy nem kell még egyszer szóba állnom velük. Az étterem után még sétáltunk egy kicsit aztán beültünk egy aranyos kis vígjátékra a moziba.A filmről csak annyit, hogy Adam Sandlerben megint nem csalódtam, hisz sikerült újra és újra megnevettetnie . Jól éreztük magunkat és csak ez számított. Nem beszéltünk a problémákról, mert mindketten pontosan tudjuk, hogy azon ami megtörtént már nem lehet változtatni. Minden tökéletes volt, amíg el nem indultunk hazáig. Julie-val megbeszéltük, hogy ott alszik nálunk, hisz múltkorról még maradtak ott cuccai. Már beszélt is az anyukájával aki azonnal bele is egyezett.  Már nem jártunk annyira messze a házunktól, mikor megláttam egy ismerős alakot az utcai lámpák fényében. Ahogy közeledtünk hozzá kezdett elfogni a Deja vu érzés. A hosszú barna haj, a kecses léptek. Aztán már láttam az arcát is. Lena volt az. Ő is észrevett minket, majd szája gúnyos mosolyra húzódott. Hevesebben kezdtem kapkodni a levegőt. Majd mikor már tökéletesen láthattam volna eltűnt. Valaki megkocogtatta a vállamat. Ijedten fordult meg, de hál Isten Julie állt mögöttem.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva- zaklatottnak tűnsz.
-Semmi gond- tiltakoztam, hisz semmi értelme nem lenne félelembe hajszolnom a legjobb barátnőmet, így is sok volt neki ez a pár nap.

21. fejezet- Life is hard

Sziasztok kis nyuszicsibéék:DD Meghoztam az új részt...tuddooom..hosszú szünettel, de azért itt van..szerintem ebben a részben nincs semmi extra, de néha ilyen is kell:D A jó hír az, hogy felvetteeeek:DD Szóval már nem kell annyit várni a fejezetekre:)) Szeretném megköszönni a komikat is, és persze a 3 díjat amit kaptam (odáig még nem jutottam el, hogy ki is tegyem) Meg persze a kritikákat is:)) Szóóvval a véleményeket várom komiba vagy chatbe:DD Jó olvasást!!
Sok puszi és öleléés: Liza :))♥♥

A kérdésem után nyomasztó csend telepedett a szobára. Számomra a hallgatás egyet jelent a beleegyezéssel, tehát akkor a családunk egy taggal bővül. De hogy történhetett ez? Hisz Alexa mindent előre megfontol, ő nem ilyen.
-Nem, én..én nem lehetek terhes! Az lehetetlen!- suttogta maga elé, szemei aprócska könnycseppektől csillogtak- a teszt sokszor hazudik. Lehet, hogy most is ez a helyzet! Sőt biztos!- hiába próbálta bizonygatni, láttam rajta, hogy még magának sem hisz- ugye?- kérdezte félénken.
Nem válaszoltam, hisz nem akartam hazudni neki sem téves kételyek közt hagyni.
-Gyere gyorsan elmegyünk az orvoshoz- megpróbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemben beszélni, de nem nagyon jártam sikerrel.
Alexa csak bólintott, majd óvatosan felállt. Én is követni akartam a példáját, de hirtelen megszédültem és visszahuppantam a kemény csempére.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva a nővérem.
-Persze nincs semmi bajom, csak egy pillanat- hazudtam.
Igazából zsongott a fejem, gondolom a vérnyomásom jelenleg a padlót súrolja és a félelemtől remegtek a térdeim. Hogy mitől féltem? Eszembe jutott, hogy emberek közé kell mennem, ahol veszély leselkedik rám, mert Lena valószínűleg nem adja fel addig, amíg el nem éri a célját.
 Pár pillanatra lehunytam a szemem és vettem pár mély lélegzetet majd újra próbálkoztam, ezúttal sikerült felállnom.Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcom így egy kicsivel jobban éreztem magam. Bementem a szobámba és gyorsan átöltöztem. Mire végeztem már Alexa is készen volt. Gyalog indultunk el a kórház felé, hisz egyikünk sincs abban az állapotban, hogy volán mögé üljön. Útközben egy szót sem szóltunk egymáshoz, de ez nem kínos csend volt inkább megnyugtatónak mondanám. Az autók zaja amúgy is tökéletes aláfestésként szolgált. Mindketten csendesen próbáltuk meg feldolgozni az elmúlt pár nap eseményeit. Ő is mást és én is.
Negyed óra múlva már a kórház legfelső emeletén ültem és vártam arra, hogy a nővérem végezzen.Mellettem egy boldog pár ücsörgött, akik már a születendő gyermekük nevét tervezgették. Hirtelen belegondoltam abba, hogy én milyen szülő leszek. Az is eszembe jutott, hogy kit tudnék elképzelni kislányom vagy kisfiam apukájának. Egyértelműen Louist, de neki nem lehet gyermeke, hisz ha úgy vesszük, akkor ő már nem él. Vagyis aztán kitudja, arra már rájöttem, hogy a filmek nem mindig mondanak igazat, de ebben szerintem van némi logika. Ez a tény elszomorító számomra, hisz minden vágyam egy tökéletes és boldog család, valamint egy aranyos kiskutya.  Gondolatmenetemből az ajtó hangos csapódása zökkentett ki. Alexa ült le mellém, de nem mondott semmit, csak a kezembe nyomott egy darab papírt. Minden sort kétszer, vagy háromszor elolvastam, hogy ne hagyjak ki egyetlen aprócska szót vagy betűt se. Szóval a teszt mégsem hazudott. Alexa nyolc és fél hónap múlva egy kisbabának fog életet adni.
-Hogy érzed magad?- kérdeztem.
-Furcsán- sóhajtott- hogyan fogom ezt elmondani Chaze-nek és anyuéknak? Még túl fiatal vagyok hozzá. Mi lenne ha..?- de itt félbeszakítottam.
-Csodálatos anya leszel ne aggódj, a kor nem számít, de tudom, hogy mire gondoltál. Az abortusz nem megoldás. Annak a kisbabának csodálatos családja lesz- biztattam- ezt tudom. Te vagy a legmegfelelőbb ember erre a feladatra. Ne félj. Mi ott leszünk melletted. Egész végig támogatni fogunk- mosolyogtam rá- Chaze miatt sem kell aggódnod. Boldog lesz, higgy nekem. Szerintem mindketten készen álltok rá.
- Biztos?- nézett rám félénken.
Rábólintottam erre megölelt és zokogni kezdett. Az aranyos pár mellőlem épp most ment be a rendelőbe. Ők valószínűleg nevetve és felhőtlenül fognak kijönni onnan.
-Gyere menjünk haza- kibontakoztam az öleléséből és elindultam a lépcső felé.
Alexa is követett. Gyorsan hívtunk egy taxit, mivel ennyi séta már elég volt mára. Feszültem ültünk az autó hátsó ülésén. A sofőr néha kérdezett valamit, de mi csak egyszerű tőmondatokban feleltünk vissza. Nem volt sok kedvünk a társalgáshoz.
-Mi lenne, ha még nem most mondanám el?- súgta a fülembe a nővérem.
-Tedd, ahogy jónak látod én nem szólok bele- vontam vállat- a te döntésed.
-Tudod mit, az első ultrahangos képet fogom nekik megmutatni, így egy kicsit szépítem az egészet nem? Szerinted hogyan fogják fogadni?- aggodalmaskodott, persze, hisz nem is ő lenne.
-Nem lesz semmi gond. Szerintem most azonnal menj el Chaze-hez, hogy ő tudja meg hamarabb- tanácsoltam neki, hisz én is ezt tenném- aztán jöhet a család többi része.
Gyorsan szólt a sofőrnek, hogy őt máshol tegye ki, de először engem vigyen haza. Utunk további része csendben telt. Gondolatban elterveztem, hogy mit fogok tenni amikor hazaértem. Először mindenképpen felhívom Julie-t, hogy mi van vele. Valószínűleg furcsán vagy inkább rémisztően hatottak rá az események. Másodszor pedig....nos azt majd még eldöntöm.
A jármű hirtelen lefékezett. Kinéztem az ablakon és megláttam az ismerős fehér kerítést és a zöld pázsitot.
-Köszönöm- mosolyogtam.
Gyorsan elővettem a pénztárcámat és kifizettem az utamat. Berontottam a házba majd se szó se beszéd bezárkóztam  a szobámba.Ledőltem az ágyra és már tárcsáztam a barátnőm számát aztán csak vártam, hogy felvegye. Pár kicsöngés után már hallottam is a megkönnyebbült hangot a vonal végéről.
-Istenem! Zoe! Minden rendben? Ugye semmi bajod?! Ugye Louis nem bántott? És az a lány? Ki volt ő?- bombázott a kérdéseivel, tehát a fiúk nem avatták be őt ezekbe a dolgokba.
-Semmi gond. Louis nem bántott ne aggódj miattam, már jól vagyok- persze azt nem kell tudnia, hogy már volt szerencsém megtapasztalni a vámpírság árnyoldalát az ő részéről is- Lena pedig hát fogalmam sincs, hogy ki ő, de már nincs semmi gond. Nem kell aggódnod- megpróbáltam lenyugtatni, de szerintem lehetetlen lesz.
-Értem, szóval akkor annak a sok hülye könyvnek és filmnek mégis volt valóságalapja?- kérdezte, nem láttam az arcát, de így is tudom, hogy nagyon megviselték a történtek, valószínűleg most is a könnyeivel küszköd, de tartsa magát.
-Igen volt- sóhajtottam- de tudod mit, találkozzunk a megszokott helyen másfél óra múlva. Mindent elmondok- ezzel kinyomtam a készüléket.
Gyorsan beállítottam rajta az ébresztőt, ha netán elnyomna az álom ne késsek el. Letettem a telefont az éjjeliszekrényemre és lehunytam a szemem. Egy ideig még hallgattam a madarak csicsergését és az óra kattogását, de aztán szép lassan minden elmosódott.

2.,3. és 4.díjam:))

Aztii:)) Egyszerre 3 díj ezt nem hittem volna, amikor elkezdtem:)) Nagyon szépen köszii őket:))

Nagyon szépen köszönöm Vivien Baloghnak

Mindenkinek 11 dolgok kell mondania magáról!
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
11 embert kell jelölni és linkelni (visszaadni/jelölni nem lehet)

11 dolog magamról:

1. 14 éves vagyok

2. Tudok szlovákul

3.Kedvenc idegen nyelvem az angol

4. A háttérképem számítógépen néhány kép összeszerkesztve rólam és a barátaimról.

5. Képes vagyok egyedül megenni egy hatalmas tábla Milka csikit

6. Szirmai Gergely  /Hollywood Hírügynökség/és GoodLike fan vagyok:D

7.Május utolsó napján koszorúcskám van /életem első bálja:D/

8.Minden álmom eljutni Londonba

9. A szobám falának barack színe van

10. Imádom az élénk színeket

11. Nem tudok rajzolni://

Válaszaim:

1.Milyen gyakran szoksz hozni részeket?

Ihlettől és időtől függ, mindig megpróbálok hetente, de általában nem sikerül:/

2.Ki az a híresség akivel a legszívesebben találkoznál?

Ez nem is kérdés számomra, a One Direction összes tagjával:DD

3.Van fiú barátod?

Igen van:)

4.Mi a kedvenc ételed?

Nincs kifejezetten kedvencem, de a spagettiba beletudnák fulladni, szóval azt mondanám:DD

5.Hány órát szoksz a gépen tölteni?

Mindig más, de általában 3-4 órát, ha nem többet:D

6.Mi a kedvenc állatod?

Cicaaaa:DD

7.Van olyan ember akiért tűzbe tennéd a kezed?

Szerintem van:))

8.Mi a célod?

Mindenképp az, hogy sikeres nő legyek:))

9.Hányadikos vagy?

Kilencedikes (Szlovákiában- ennyi éves az alapsuli:D)

10.Mi jut eszedbe arról a szóról hogy barátság?

Amikor két ember megbízik egymásban, mert tudják, hogy a másikhoz akármikor fordulhatnak segítségért. 

11.Képes lennél tetoválást csinálni  kedvenc bandádról?

Határozottan is nem, esetleg egy dalszöveget tőlük, de az arcukat semmi esetre sem:))

Kérdéseim:

1.Álmaid nyaralása?

2. One Direction vagy The Wanted?

3. Hány éves vagy?

4. Valamelyik szereplőt magadról mintáztad?

5.Tél vagy nyár?

6. Milyen hosszúra tervezed a blogod?

7. Barátkoztál össze valakivel neten keresztül?

8.Vámpírnaplókkal hogy állsz?

9. Magyar vagy angol filmek?

10.Példaképed?

11.Mit gondolsz, mi az élet értelme?

Akiknek továbbküldöm: 

(bocsi, hogy nem 11-et írtam...)

1.Szilvi és Alice

2. Zsuu_Lorant †

3.Believe in yourself.†

4.Six roses, one bouquet lányok

5.Some bitch eternal feeling lányok

6. Tadrihh1Dlove

Köszönöm szépen Nadia Elsonnak:))

11 dolog rólam:

1.Jelenleg táncsuliba járok

2.Most a Csitt Csitt 2. részét olvasom és imáddom

3. Sírtam a Szerelmünk lapjain.

4.Nem szeretem a torna órákat.

5.Nagyon ritkán hordok szoknyát

6.Lusta vagyok

7. Jövőhét kedden leszedik a fogszabályzómat :D

8.A zene a mindenem

9. nem vagyok jó matekból

10. Magyar irodalom a kedvenc tantárgyam

11. Vörös hajat akarok :D

Válaszok:

1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?

Nem is tudom, csak úgy kipattant a fejemből az ötlet, és gondoltam, hogy megosztom másokkal is:DD
2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)

Húúúhha, eez jó kérdés:DD Fogalmam sincs mit érzek...nem szégyellem, de büszke sem vagyok szóóval nem tudom:DD
3. Szereted a zenét?

Zene nélkül nem bírnám ki a napjaimat:D
4. van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?

Háát a One Direction-t mondanám, de ők egy banda, szóval énekesnél Demi Lovato és Radics Gigi.

5. Általánosságban milyen a hangulatod?
Általában Happy vagyok:D
6. Röviden milyen embernek ismered magadat?
Hmm, talán optimistának
7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)
Sulival csak annyi a gondom, hogy tanulni is kell:D A jegyeim a legjobbak, a tanáraimat pedig nagyon szeretem.
8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?
Nagyon szeretem őket, és van két papagájom:)
9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?
Szeretem őket:))
10. Vannak kedvenc blogjaid?
Szerintem mindenkinek vannak, ez alól én sem vagyok kivétel:D
11. Mi a kedvenc könyved?
Claudia Gray - Evernight*-* az a könyv csodálatos:))

Kérdéseim:

1.Életed legszebb napja?

2. Szeretnél gyerekeket?

3. Hogy vagy most?

4. Kedvenc tantárgyad?

5.Ha lehetne szuper erőd mi lenne az?

6. Voltál már szerelmes?

7. Hogy állsz a kémiával?

8.Kedvenc parfümöd?

9. Tudsz táncolni?

10. van valamilyen hobbid?

11.  Hol laksz?

Akiknek küldöm:

/megint nem jött össze a 11:((/

1.♥CornerGirl♥

2. Heartonette Elizabeth

3.Littlemonster

Szabályok: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

 2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma. 

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon  a díjazásról. 

Akinek nagyon köszönöm: Dóri

Akiknek én tovább adom:

1.Nadia Elson

2.Amy

3.Balogh Vivien

20.fejezet-Home, sweet home!

Sziasztok aranybogaraim:)) Újra itt vagyok, mert rájöttem, hogy felvételire nem kell annyit tanulni, és az írást is be tudtam szorítani:)) Köszönöm szépen az új rendszeres olvasókat és a komikat is..sajnos nem kaptam annyit, mint az előzőhöz:// Szóval ennyi is lenne, jó olvasást nektek:)) 

(előre is bocsi, ha összecsapottnak tűnne)

U.i.: kérlek szorítsatok hétfőőn:))

Puszil titeket: Liza :))♥

Hiába volt ott mellettem Harry, hiába vigyázott rám egyszerre öt fiú mégsem éreztem magam biztonságban.

Olyan érzés volt, mintha valaki folyton figyelne, pedig a szobában kettőnkön kívül senki sem volt.

 Merész kijelentés lenne, ha azt mondanám, hogy fél órát aludtam. Mert nem. Minden aprócska zajra felkaptam a fejem, már a barátom szuszogása is rémületet keltett bennem. Louis szavai visszhangzottak a fejemben. Mitől védene meg a nyaklánc amit adott. Csak egy egyszerű szívecskés nyaklánc, semmi több. De megbízom benne, jelenlegi helyzetemben még ilyen wudu  táncokat és eljárnák, ha azzal eltávolítanám azt az őrültet a közelemből.
 És a szüleimnek mit mondok? Hol töltöttem el két éjszakát? Habár, jobban belegondolva már felnőtt vagyok és nem tartozok magyarázattal.  Szóval, nincs is semmi gond. Csak hazamegyek és kész.Ugyan, kinek is akarom ezt bemesélni? Életfogytig tartó szobafogságot kapok, az már egyszer biztos.A nyaramnak ezennel hivatalosan is vége van.
 Hirtelen megkordult a gyomrom, jelezve, hogy már egy ideje nem ettem. Megböködtem Harryt, hogy keljen fel, és adjon valami ételt. Vonakodva és morcosan, de hajlandó volt kijönni velem a konyhába. Elővette a hűtőből a számomra már megszokott mirelit pizzát és betette a sütőbe. Amíg vártunk leült velem szembe a székre.
-Miért nem tudtál reggelig várni?- morogta, én pedig gyors pillantást vetettem a mikró órájára.
-Már reggel van- vontam vállat, és részben igazam is.
-Hajnali fél hat van. Most komolyan, mióta kelsz te fel ilyen korán?- bökött a homlokomra.
-Tudod Styles én el sem aludtam- világosítottam fel- talán arra a tíz percre amíg énekelgettél nekem. Amúgy meg- böktem a sütőre- kész a reggelink.
Felállt, de közben morgott valamit az orra alatt. Elővett két tányért egy kis sajtot és ketchupot majd letette elém. Elvettem a legnagyobb szeletet és jóízűen beleharaptam.
-Anyuéknak ugye szóltatok, hogy élek?- kérdeztem, ő pedig csak bólintott, lélekben valahol máshol járt- mi nyomja a pici lelkedet?- de mintha meg sem hallotta volna- Harold!- lengettem meg előtte a kezem.
-Hmm? Mi van?- kapta fel a fejét ijedten.
-Nem is figyeltél rám igaz?- játszottam a sértődöttet-pedig már egy ideje hozzád beszélek.
-Bocsi, csak tudod elgondolkoztam. Megkínoztak téged, de te mégis olyan jól viseled. Nem értem. Más egész nap összegömbölyödve itatná az egereket, de te itt mosolyogsz össze- vissza- megrázta göndör fürtjeit- áruld már el, hogy csinálod!
Erre a kérdésre nem számítottam. Állítólag jól tudok színészkedni, és ezt is csak ennek tudom tulajdonítani.
-Nem akarom, hogy lássátok mennyire fáj. Nem akarom, hogy gyengének higgyetek! Mert nem vagyok az! Tisztában vagy vele, hogy mennyire megviselt ez az egész? Szerintem rohadtul nem! Az lehet, hogy a sebeim hála Louis-nak nem fájnak, de a lelkem romokban hever. Fel tudod ezt fogni, hogy milyen érzés? Már hol tudnád?! Elég rossz belegondolni abba, hogy csak pár órán múlt az életem.- mire befejeztem a könnyeim patakokban folytak végig az arcomon-annyira rossz volt, annyira féltem.
Harry nem szólt semmit csak felállt odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Karjai védelmezően fonódtak körém, és egész addig nem engedett el, míg fogjuk rá, hogy lehiggadtam.Jobb barátot nem is kívánhatnék magamnak. Utána már rá sem bírtam nézni a mi kis reggelinkre, csak haza akartam menni, a családommal akartam lenni.
-Megyek lezuhanyzok- jelentettem ki- tudsz adni, valamilyen normálisabb felsőt?- kérdeztem.
-Persze, várj meg itt- felállt és eltűnt a lakás sötétjében, bevallom kicsit paráztam egyedül lenni, többször is körbe néztem a konyhában, hogy biztos legyek benne, senki sem leselkedik rám.
Egy kis idő múlva Harry is visszatért és nekem dobott egy egyszerű fehér felsőt, amire egy háromszög volt rajzolva, meg persze egy törülközőt.
-Köszi- mosolyodtam el, és elindultam a fürdőszoba felé.
Nem akartam belenézni a tükörbe, mert szerintem megijedtem volna a látványtól. Inkább gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Ahogy a meleg víz hozzáért a bőrömhöz felemelő érzés volt. Mivel csak férfi tusfürdőt és sampont találtam kénytelen voltam azokat használni. Kiszálltam a zuhany alól megtöröltem a hajam és magam köré tekertem a törülközőt. Most már beálltam a tükör elé és centiről centire végig mértem magam. Néhány helyen, ahol mélyebb sebeim voltak megmaradtak a hegek, és ezek örökre emlékeztetni fognak arra a sok szenvedésre, amit átéltem. Egy hatalmas sóhaj közben elkezdtem felöltözni, amikor ezzel végeztem kimentem és csak leültem a nappaliba. Rápillantottam a faliórára, ami hat órát mutatott. A többiek úgyis sokáig alszanak, addigra szerintem a hajam is megszárad. Igazam is lett. Mire mindenki elhagyta kényelmes kuckóját, addigra már jóval elmúlt tíz is. Aranyosan megkértem Louist, hogy vigyen haza. Először nem akarta, hogy elmenjek, de aztán addig győzködtem, míg be nem adta a derekát. Talán azt tette fel az i-re a pontot, mikor azt mondtam, hogy úgyis hetekig a szobámban fogok kuksolni, így lehetetlen, hogy valaki bántson.
Gyorsan elkészülődött és már úton is voltunk az otthonom felé. Leparkolt a ház előtt, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Felálltam én is. Óvatosan átölelt, mintha egy törékeny porcelán baba lennék, majd egy gyengéd és rövid csókot lehelt az ajkaimra, de nekem ennyi nem volt elég. Én csak őt akartam most és mindörökké. Visszahúztam magamhoz, és talán ekkor rájött, hogy nem vagyok annyira sebezhető.
- Nagyon jól áll neked ez a felső, vissza se add Harrynek- motyogta a nyakamba.
 Boldog voltam, hogy végre kimutatja az érzelmeit, biztos, hogy fájdalmat érzett legbelül, minden egyes pillanatban amikor megérintett, de egy erősebb érzelem miatt képes visszafogni a keserves vágyat. Nem tudom, hogy mennyi ideje állhattunk ott, egymást ölelve, vagy csókolva, de egy hangos köhögés mindent félbeszakított. Elhúzódtunk egymástól és átnéztem a válla felett. Anyu komor tekintetével találtam szemben magam.
-Nyomás a házba!- mutatott a bejárat felé- remélem, hogy most elég időt voltatok együtt, mert egy ideig nem fogjátok látni egymást!
Mély lélegzetet vettem és nyomtam egy búcsú puszit Louis arcára.
-Szia- mosolyogtam rá, ő is ugyanezt tette, majd visszaült az autóba és elhajtott.
Szót fogadtam anyunak és szó szerint belibbentem a házba. Levetettem a cipőmet és a nappali felé vettem az irányt, ahol apu már várt rám. Kezével jelezte, hogy üljek le a kanapéra.  Helyet foglaltam és vártam, hogy ő kezdje el. Olvasószemüvegét letette az asztalra majd megszólalt.
-Merre jártál?- kérdezte.
-Hát tudod, aznap este mikor Harryvel voltam sétálni összefutottam az új barátnőmmel Lena-val, aztán elmentünk bulizni egy picit- igen, ennél nagyobb hazugságot álmomban sem tudtam volna kitalálni- utána ott aludtam nála, aztán összefutottam a srácokkal és elmentünk hozzájuk, végül ott is ott ragadtam.
-Értem, és a telefon számodra tabu? Nagyon aggódtunk érted, remélem hogy ezzel tisztában vagy- förmedt rám- legközelebb ne forduljon elő ilyen!
-Akkor szobafogságot kapok igaz?- megpróbáltam a legártatlanabb arcomat használni, hogy enyhe büntit kapjak.
Szüleim rezzenéstelen arccal egymásra néztek, majd anyu bólintott egyet, amivel valamit jelzett, tehát a sorsom a nyárra most eldőlt.
-Nem. Nincs semmiféle büntetés. Felnőtt nő lettél szerintünk ideje, hogy magaddal számolj el. Ha akarsz bent maradhatsz, ha nem, akkor szabad vagy. - az arcomra hirtelen mosoly ült ki, felugrottam a helyemről és szorosan megöleltem őket- azért nem kell megfojtani minket- figyelmeztetett apu.
Elengedtem a szüleimet, majd elindultam a szobám felé, de a fürdőszoba előtt megtorpantam. Furcsa hangok szűrődtek ki, olyan volt, mintha valaki zokogna.Benyitottam és Alexát láttam meg, ahogy a földön ül , és valamit tart a kezében. Bementem és letáboroztam mellé. Kicsit fölé hajoltam, hogy lássam, mi borította ki ennyire, de erre azért nem számítottam.
-Ez..ez az amire gondolok?- kérdeztem meglepetten, erre ő csak bólogatni kezdett- te, te... terhes vagy?

Miért nincs rész?+ 1.díjam

A fenti kérdésre egyszerű a válasz. Hétfőn felvételit írok amire tanulnom kell, mert erős és nehéz gimibe jelentkeztem...nagyon sajnálom, hogy nem tudok írni, de ez van. Utána újult erőből térek vissza, és még sok meglepetést tartogatok számotokra.

U.i.: És csodálatosak vagytok..11 rendszeres olvasó...nem értem, hogy itt kint miért 10-et mutat..és persze köszönöm a dicsérő szavakat is

Puszi:Liza:))♥

Nagyon,nagyon, nagyon nagyon szépen köszönöm Elson Nadia-nak

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;) :
1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!  :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni! 
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D
4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!


Kérdések:
1. Általában, hogy szerepelsz a suliban?
-Szerintem elég jól, megpróbálok figyelni órákon, de mindig találok valami érdekesebbet:D
2. Milyen jegyeid vannak?
-Mondhatni, hogy a legjobbak:))
3. Van-e legjobb barátod/barátnőd?
-Igen, igen van.
4. Társasági embernek gondolod magadat?
-Hááátt, nem hiszem, szeretek a barátaimmal lenni meg minden, de szerintem nem vagyok az.
5. Szeretsz-e énekelni?
-Persze, ha más nem hallja ;) 

Saját kérdése:
1.Tudod, hogy ki az a Szirmai Gergely, véleményed róla?:D
2.One Direction..Szereted vagy nem...indok?
3.Mi ad ihletet az íráshoz?
4.Ha eljuthatnál egy helyre mi lenne az?
5.Mi az álmod?

Akiknek küldöm♥:
1.Amy: My new life
2.L.T.P: Alone
3.Dóri: Küzdj az álmodért, minden vágyadért
4.domii: Earhly Angel
5.missbecky: A világ, ahogy én látom

19.fejezet- Félelem árnyékában

Bonjour emberkék! Ahogy látjátok új résszel jelentkezem:) Nagyon sajnálom a kését, de mostanában semmi sem akar összejönni, de azért így vasárnap ebéd utánra sikerült befejeznem:/

Először is szeretném megköszönni az előző résznél a komikat, imádlak titeket♥ Másodszor pedig mostantól visszaállok a Zoe szemszögű részekre!Hát ennyi lenne. Jó olvasást és várom a komikat. 

Puszi: Liza♥:))

Fájdalom és  szenvedés. Ezzel a két szóval tudnám leírni a Lena-val töltött órákat. A szavak amiket hozzám vágott a lelkemet, cselekedetei azonban a testemet tették tönkre.  A félelem, amit eleinte éreztem elpárolgott. Helyette az életben maradás utáni sóvárgás töltötte be a gondolataimat. Emlék képek százai cikáztak össze-vissza az elmémben. Hol a családom vagy barátaim arca jelent meg előttem, hol Aaron, vagy Louis. Vajon hiányozni fogok nekik? És ha igen akkor mennyire? Zavaros gondolat menetemből az ajtó hangos csapódása rántott ki. Nem láttam, hogy ki az, de éreztem, hogy most valami jó fog bekövetkezni. Hisz jelenlegi helyzetemnél rosszabb már nem lehet. A ruhám gyűrött és a koszos a hajam szintúgy. Az érzékszerveim már eléggé elgyengültek, szinte nem is hallottam, hogy ki, vagy kik beszélgetnek. Aztán felismertem a hangot. Louis hangját, miközben meglepetten kiáltott fogva tartómra. Majd hirtelen két kéz ragadott meg és rántott talpra. A lábaim már nem tartottak meg, ezért abban a pillanatban össze is estem volna, ha az valaki nem tartott volna erősen. ,,Engedd Őt el!'' kiabálta egy férfi hang, talán, talán Harry. Ő is itt van?  Miért kellett őt is bajba sodorni? 

Nem telt egy talán egy másodperc sem, és megéreztem azt a bizonyos égető fájdalmat a nyakamnál amit már kezdetett számomra megszokottá válni, majd támadóm elengedett és a földre zuhantam.Számomra már biztos volt a vég, túl sok vért vesztettem, és a sérüléseim sem a legszebbek. Sírni akartam, kiáltani, de nem tudtam. Csak feküdtem ott és vártam arra, hogy ennek az egésznek végre vége legyen.  ,,Gyerünk! Vigyétek már ki innen!!'' ordibálta valaki, de szép lassan minden kezdett összemosódott. Két erős kar fonódott a derekam köre és szép lassan felemelt majd elkezdett futni velem. Még homályosan láttam, hogy Lena nekiront Louis-nak, de aztán szép lassan mindenre sötétség borult. 

Valahol az élet és halál közt lebeghettem, nem tudom pontosan. Néha hallottam szó foszlányokat, vagy rémült sikolyokat, melyek egy lánytól származtak,de nem tudom, hogy kitől.Felzúgott egy motor, majd még egy, ajtó csapkodások zaja töltötte be gondolataimat.  Végül megéreztem valaminek az ízét, olyan ismerős volt, mintha már kóstoltam volna valahol, csak nem tudtam beazonosítani.. Ez az ital szép lassan terjedt szét a testemben. A kínzó fájdalom szép lassan enyhülni kezdett, de nem múlt el nagyon sokáig.Ezek után a maradék kapcsolatom is megszűnt a külvilággal. A hangok megszűntek, helyüket hatalmas, békés csend vette át. Kellemes érzésnek bizonyult.. Olyan volt, mintha egy réten feküdnék, ahol a fűszálak csiklandozzák a kezemet és lábamat, boldognak éreztem magam. Talán ez lenne a túlvilág, amiről már olyan sok mindent hallottam? Ahonnan még senki sem tért vissza? Ezzel számomra vége lenne mindennek? Zoe Holden már nincs többe? Vagy csak álmodom, és a szobámban fekszem a puha ágyikómban?

 Hirtelen a szívem a megszokottnál sokkal gyorsabban kezdett verni, a tüdőmből pedig kiszorult a levegő ami miatt köhögés szakadt fel a torkomból. Ebben a pillanatban ébredtem rá arra, hogy életben vagyok, mégsem haltam meg! Éreztem a takaró puhaságát a karomon, a napfényt, hallottam a madarak csicsergését csodálatos érzés volt. Szép lassan, egy picit félve kinyitottam a szememet. Az első dolog amit megláttam Louis megkönnyebbült arca volt. Mélyen a szemébe néztem, ő pedig aggódó tekintettel mért végig. Végigsimított az arcomon, olyan gyengéden, hogy szinte nem is éreztem. 

-Jól vagy? - kérdezte halkan.

Hirtelen a nyakamhoz kaptam, de a sebhelyek nem voltak ott. A kezeim és lábaim sem fájtak már, így hát bólintottam. Lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Átkaroltam a nyakát, ő pedig az ölébe húzott. Arcomat a nyakába fúrtam, éreztem, ahogy könnycseppjeim utat törnek maguknak és Louis felsőjén landolnak. 

-Annyira fájt, úgy féltem- szipogtam- megakart ölni. Azt mondta, hogy te az övé vagy, és hogy én útban vagyok. Elárulta, hogy miatta voltam rosszul. Emlékszel? Ki volt ő? Áruld el kérlek!- zokogtam.

Eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Láttam rajta, hogy nem akarj elmondani az igazságot. Hatalmas harc dúlhatott ez elméjében, nem tudta eldönti, hogy ,melyik lenne jobb. Az igazság, vagy a hazugság.
-Ő, tudod, ő- sóhajtott- a volt barátnőm. 100 éve találkoztunk New Yorkban és nagyon megszerettük egymást. Megtanított arra, hogy milyen jó is embernek leni, bár már nem voltam az. Mellette muszáj volt fékeznem az ösztöneimet és így szép lassan hozzászoktam ahhoz, hogy az álltai vér is ugyanolyan jó, mint az emberi. Boldogok voltunk és szerelmesek. Csak hát, mint minden normális ember ő is sokat betegeskedett. Egyszer nagyon elkapta a tüdőgyulladás, már az orvosok sem jósoltak neki semmi jót. Fájt őt úgy látnom. Nagyon szenvedett és fájdalmai is voltak. Csak vele akartam lenni az idők végezetéig, ezért átváltoztattam. Életem talán egyik legnagyobb hibájának bizonyult. Lena, teljesen megváltozott, már nem az a mosolygós és kedves lány volt, akibe beleszerettem, sokkal inkább egy érzelmek nélküli gyilkológépre hasonlított. ezért szakítottam vele.Tudom, hogy mellette kellett volna maradnom, és át kellett volna őt segítenem a nehézségeken, de nem ezt tettem, amit mára már nagyon bánok.  Akkor sem fogadta valami jól, és gondolom most bosszút akar állni. Annyira sajnálom, ha, ha nem hajszolom Harryt abba a hülye fogadásba, amit tudtam, hogy elveszít, akkor most nem történne veled ez! Minden az én hibám- tekintete ellágyult, szemei könnycseppektől csillogtak, még sosem láttam egy fiút sem sírni.
-Louis, figyelj! Túléltem. Fájt, de túléltem. Ne aggódj miattam kérlek- eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé.
-Ez még egyszer nem történhet meg. Megígérem, hogy megvédelek tőle- suttogta és egy aprócska puszit nyomott a számra.
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy be is tudsz tartani- feleltem és visszamásztam az ágyra.
-Szerintem inkább pihenj le, és kérlek, mától viseld a nyakláncot amit tőlem kaptál. Megfog védeni- ezzel fogta magát felállt és kiment a szobából. Nem voltam fáradt, teljesen jól voltam, nem fájt semmim, még a fejem sem, de engedelmeskedtem neki.
Ledőltem az ágyra, magamra húztam a takarót és csak hagytam, hogy előtörjenek belőlem az érzelmek. Zokogásom töltötte be az egész szobát, majd valaki kopogott és Harry lépett be az ajtón.
-Zoe! Minden rendben?- ült le mellém.
Megráztam a fejem és csak még jobban a fejemre húztam a takarót.
-Hülye kérdés volt. Tudom- nevetett- esküszöm legközelebb hazakísérlek. Most haragszol rám?
-Nem, dehogyis! Nem a te hibád volt- szipogtam.
-Nagyon aggódtunk miattad! Még Julie-val is lefolytattam csak miattad egy hosszabb beszélgetést- mondta büszkén, én pedig elmosolyodtam, képtelen komolynak maradni.
-Ő is itt van?- kérdeztem, igaz, hogy csak homályosan emlékeztem dolgokra, de abban biztos voltam, hogy  a barátnőm hangját is hallottam.
-Hazament. Vagyis, inkább hazaküldtük. Pihenésre volt szüksége. Kicsit megviselték a mai nap történései és kisebb hiszti rohamot kapott, így hát beültettük Zayn autójába és most valószínűleg az igazak álmát alussza.- magyarázta- azt hittem, hogy strapabíróbb.
-Idefekszel mellém?- néztem rá ártatlanul. Ez már nálunk szokás volt, más lány nem hiszem, hogy megengedné a haverjának, hogy csak úgy vele aludjon, de  a mi barátságunk más. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Talán ő az az ember, akivel mindent képes vagyok megvitatni, talán még Alexánál is jobban megbízom benne,tudom, hogy ő képtelen lenne elárulni, vagy becsapni.
-Persze, de akkor menj arrébb- nem mozdultam, ezért megfogott és arrébb lökött.Lehúzott rólam egy kis takarót és bebújt alá.
Átölelt és elkezdte dúdolgatni a kedvenc dalunkat, mellyel pár perc múlva sikeresen álomba is ringatott.

18.fejezet- Elrabolva

Sziasztok drága embertársaim :DD Ahogy látjátok új résszel jelentkezem, de előtte szeretném megköszönni a komikat és az új rendszeres olvasókat♥ Imádlak titeket:) Most is megdobhattok néhány komival:))
Sok puszi: Liza:)♥

Harry szemszög:
-Kivel beszélek?- kérdeztem idegesen.
-Az most nem fontos- szólt vissza egy határozott női hang- na szóval,kedves Harry ha akarod még élve látni a kis barátnődet, akkor találd meg-nevetett.
-De hogyan?
-Ott vagyunk, hol madár sem jár,
Graffiti van graffiti hátán,
az ablakon nem látni ki a portól,
Zoe pedig retteg a holnaptól!- mondta el ezt a kis ''versikét''- éjfélig még van időd! Szia!
-Várj! Várj! NE! Ez most mit akar jelenteni?!- de már késő volt, a telefon sípolással jelezte, hogy a beszélgetésünknek itt vége szakadt.
 Pár másodpercre elgondolkoztam azon, amit mondott, de nem jutott eszembe semmi sem.Mérgemben egy hatalmasat csaptam a kormányra, aztán inkább elindítottam az autót, és a lehető leggyorsabban hajtottam hazáig. Berontottam a házba, összehívtam a többieket, és szóról szóra mindent elmondtam nekik.
-A francba!- csapott az asztalra Louis- London tele van graffitikkel és elhagyott házakkal. Nem fogjuk megtalálni. Szinte nem is ismerjük ezt a várost! - arcát a kezeibe temette, láttam rajta, hogy majd' szétveti az ideg.
Egy két órát csendben töltöttünk, mindenki az előbb elhangzott szavakat próbálta meg értelmezni, de egyszerűen semmi sem jutott az eszünkbe, hisz mi még nem élünk itt annyi ideje.
-Ahol madár sem jár...-ismételte Zayn - hol nem jár madár? Madarak mindenhol vannak! Csak nem a Holdra, vagy a Marsra vitte el?- próbálta meg elhumorizálni a dolgot, de nem jött neki össze.
-Ki az, aki ismeri Londont, és hajlandó lenne nekünk segíteni?- fordult felém Niall.
Egy pillanatra elgondolkoztam, hirtelen eszembe jutott.
-Julie!- pattantam fel, a hatalmas lendülettől a székem hangos csattanással ért földet- Julie! Julie! Julie!
-Most miért ordibálsz? Az elsőt is pont jól hallottuk- szólt rám Louis.
Nem foglalkoztam vele, előkaptam a telefonom, és már hívtam is a mi kis megmentőnket. Hát persze, hogy ő is pont most nem vette fel. Kifutottam a garázsba, beültem az autóba és már hajtottam is hozzájuk. Leparkoltam a házuk előtt, szapora léptekkel odamentem az ajtóhoz és mint egy elmebeteg elkezdtem ütni és csöngetni.
-Mi van már? Csak nem ég a ház?- nyitotta ki Julie mérgesen.
-Erre most nincs időnk! Gyere hopp az autóba! Majd nálunk mindent elmagyarázok!- hadartam el neki.
-De még pizsamában vagyok!- mutatott végig magán.
-Nem sűrűn izgat elhiheted! Gyere már!- megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.
-Ha azonnal nem állsz meg sikítok!- szólt rám, de nem tágítottam- hallod! Harry!
Az autóhoz érve illedelmesen kinyitottam neki az ajtót, és megvártam míg beül. Majd én is megkerültem a járművet és behuppantam mellé. Elkezdte a hisztit, de mintha nem is hallanám beindítottam a motort. Néhányszor, mikor az ajtó felé nyúlt megijedtem, hogy kifog ugrani, de hál Isten nem tette meg. Beálltam a garázsunkba és előreengedtem, a még mindig dühös Julie-t. Berontott a konyhába, ahol a fiúk hirtelen felkapták a tekintetüket.
-Magyarázatot követelek, de azonnal!- nézett körbe rajtunk-haza akarok menni! Úgy nézek ki, mint egy elmebeteg!
-Zoe-t elrabolták- böktem ki-ha kell akkor adok neked ruhát.
-Tessék? És ti meg itt ültök? Rendőrségnek szóltatok már?- kiabált le minket-nem kell a ruhád Styles!
-A rendőrök ebben a helyzetben nem tudnak segíteni- feleltem eltúlzott nyugalommal.
-Mert? Lehet, hogy néha nem találják meg a tettest,de szólni kell nekik- már nyúlt volna a telefonjáért, de megfogtam a kezét- engedj el Harry, de azonnal!
-Julie! Hiszel te a természetfelettiben?- állt fel a helyéről Louis.
-Nem! Miért hinnék! Az csak mese- rázta meg hevesen a fejét.
-Ha tényleg az lenne, akkor Zoe-t most nem rabolta volna el egy elmebeteg VÁMPÍR!- Julie nevetésben tört ki.
-Ez most jó volt srácok, de én hívom a rendőröket- újra a telefonjáért nyúlt, de most Louis akadályozta meg.
-Állj le oké! Lehet, hogy most nehéz felfognod meg minden, még ha nem is hiszel nekem segítened kell! Te vagy az egyetlen aki tudhatja, hogy hol van Zoe!- mélyen a szemébe nézett.
Először azt hittem, hogy beveti nála azt a "képességét", de aztán rájöttem, hogy Julie az nélkül is belefog menni.
-Mondjátok mit tudtok!-ült le az asztalhoz.
Elszavaltam neki a kis versikénket, ő pedig pár perc gondolkozás után rá is jött.
-Az öreg temetőnél! Oda senki sem megy, esetleg néhány beszívott fiatal, de ennyi. Körülötte is egy csomó elhagyott ház van!- felállt a székről és elindult a bejárati ajtó felé- nem jöttök? Vagy most mi van?
Mind az öten felálltunk, most kivételesen Louis autójával mentünk, csak Zayn ült át a sajátjába.

Louis szemszöge:
Erősen markoltam a kormányt. Sejtésem sem volt róla, hogy ki lehet az. Hála Julie-nak legalább már azt tudjuk, hogy hol keressük. Egy barátságtalan környék felé navigált minket.Mindenki megbámulta az autónkat, mintha még nem láttak volna ilyen járművet. Sokszor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy halom ember rávetné magát, pont, mint a zombie-s filmekben. Néhány öreg újságpapírt fújt el a szél az autó mellet. A nap lemenő sugarai vörösre színezték az út szélét tarkító pocsolyákat. Már órák óta úton voltunk, nem is hittem volna, hogy London ekkora város. Ijesztő egy látványt nyújtott az már egyszer biztos. A háztömbök  ritkulni kezdtek, embert is egyre kevesebbet láttunk.Vajon Julie honnan tudja ilyen jól, hogy merre kell mennünk?
-Itt állj meg!- szólt rám a hátsó ülésről-Ezekben a házakban évek óta senki sem lakik, talán csak néhány hajléktalan- mutatott ki az ablakon- szóval itt kezdjük a keresést.
-Nem! Te nem jössz sehova! Itt maradsz!- szóltam rá.
-Hova gondolsz Tomlinson! Ezek után itt nem maradok a kocsiban! Az kell, hogy valaki támadjon meg! Veletek megyek!- makacskodott, körbe néztem a fiúkon, akik mind hevesen bólogattak.
-Szuper! Leszavaztatok! Akkor menjünk- kitártam az ajtót és kiléptem a szabadba. -És a pizsamád?- céloztam az öltözékére.
-Nem érdekel- vont vállat és mellém állt.
Hűvös fuvallat csapta meg arcomat. Kellett nekem ebbe belerángatni a többieket.
-Akkor hol kezdjük?- mutattam körbe.
-Mondjuk ott- bökött a leglepusztultabb felé Zayn.
-Ja, tuti ott lesz- vontam vállat.
Hirtelen egy sikoly ütötte meg a fülemet, a többiek nem hallhatták, mert elég messziről jött
- Gyertek gyorsan!- elkezdtem rohanni a hang irányába, erősen kellett koncentrálnom, ezért kizártam a többiek kiabálását, majd pár másodperc múlva megéreztem azt az illatot, melyet akár 1000 közül is megismernék, Zoe parfümjének virág és vérének fémes illata keveredett a levegővel.
Megálltam a ház előtt, a többiek csak apró fekete pontoknak látszottak, még elég messze lehetnek, de nincs idő várni. Berúgtam az ajtót, de amit láttam teljesen ledöbbentett, kellett hozzá pár másodperc, hogy felfogjam, kivel is állok szemben.
-Lena! Te, te vagy az?- kérdeztem döbbenten.