Sziasztok kis piskótatallérok:)) Hosszú késéssel, de meghoztam az új részt, ami szerintem eléggé összecsapott lett, de kérlek nézzétek el nekem. Beteg voltam..és vagyok is...igazából múlthéten volt egy kisebb ájulásom, akkor gép elé sem tudtam ülni, most pedig tiszta nátha vagyok:// Előre szeretnék szólni, hosz e kövi résznél lesz egy kisebb-nagyobb ugrás időben:DD, mivel hamarosan a történet végéhez közeledünk:)) Szeretném megköszönni a komikat, nagyon jól estek:))
Sok puszi és ölelés:Liza:)))♥
Legszebb álmomból Bruno Mars angyali hangja rántott ki. Morogva kikapcsoltam az ébresztőt és még pát percre visszadőltem. Erősen vívódtam magamban, hogy lemondjam a találkozóz Julie-val, de aztán megembereltem magam és elkezdtem készülődni. Felvettem egy egyszerű rövidnadrágot fehér ujjatlannal, majd ezt kiegészítettem egy aranyos farmer kabáttal. A sminkemmel nem foglalkoztam sokat. Egy kis alapozó, majd halvány szájfény után tökéletesnek éreztem az összképet. Gyorsan megigazítottam a hajam, aztán csak felvettem a cipőmet. Egy kis táskába beledobtam a telefonom, kulcsaim, kevéske pénzt és már el is indultam a találkánkra. Negyed óra séta után már oda is értem a park bejáratához. Legjobb barátnőm már ott ült az egyik padon. Mikor meglátott az arcára egy aprócska mosoly ült ki és elindult felém. Félúton találkoztunk majd megöleltük egymást.
-Hogy érzed magad?- kérdeztem egy kis aggódással a hangomban.
-Ezt te kérded? Nem inkább nekem kéne? Mert én jól vagyok, csak tudod kicsit meglepett meg minden, de túl teszem magam rajta. Csak nehéz elhinni, hogy azok a rémmesék, melyekkel régen anyuék ijesztgettek mégsem annyira mesék- magyarázta, közben elhelyezkedtünk az egyik padra, hogy ott folytassuk tovább a társalgást- nagyon féltél? Ki volt az a lány? Nagyon bántott?- hadarta.
-Először nagy féltem, de aztán már érzéketlenné váltam a dolgokra. Nem ismerem őt, de nevét már tudom. Lena-nak hívják és állítólag Louis excsaja, nagyon- nagyon régről. Hogy bántott-e? Igen, de ezt nem akarom elmesélni. - válaszoltam sorban a kérdéseire- nem kell paráznod miatta, már vége van.
-Én nem félek. Egy kicsit sem. Csak meglepődtem, vagyis ja megijedtem, de az már elmúlt. De mesélj! Te most akkor együtt vagy Louis-val?- bökött oldalba, ügyesen kezdte terelni a témát valami jobb irányába.
-Úgy néz ki- nevettem fel zavartan.
-Örülök nektek. Aztán csak sokáig- ezután megvitattuk a szokásos csajos dolgokat, valamint hülyültünk ezerrel.
Mikor meguntunk a folyamatos ülést és megéheztünk beültünk egy Gina's nevű étterembe. Nemrég nyílhatott, hisz ha jól emlékszem, itt eddig egy számítástechnikai szaküzlet működött. Amint beléptünk megcsapott a különféle ételek kellemes illata. Gyorsan feltérképeztem magamnak a helyet. A falak világos kékre voltak festve, néhány tengerpartot ábrázoló kép lógott rajta. Julie-val leültünk az egyik hátsó boxba és elkezdtük tanulmányozni az étlapot. Épphogy kiválasztottam mit is szeretnék enni, a pincér már jött is felvenni a rendelést. Először kihozta a két csokis shaket, hogy amíg várunk a kajánkra ne haljunk szomjan. Belekortyoltam a hűsítő italra, ami szétáradva a számban egy pillanatra megborzongatott. Épp belemerültünk a beszélgetésbe, mikor két srác vágódott le mellénk. Oldalra néztem, és nem hittem a szememnek. Aaron mosolygott rám teljes életnagyságban. Julie mellett pedig a legjobb barátja Noah foglalt helyet. Idegesen néztem egyikről a másikra, majd megszólaltam.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Gondoltuk jól jönne nektek egy kis társaság. Olyan magányosnak tűntetek- vont vállat az exem mosolyogva.Ha nem jött volna a pincér a kebabommal esküszöm megütöttem volna.
-Csakhogy tudd, tökéletesen elvoltunk nélkületek is. Ha megkérhetlek titeket távozzatok- megpróbáltam magam nyugtatni a be a jót ki a rosszat módszerrel, de nem sikerült- bárcsak azt mondhatnám, hogy örülök a találkozásnak, de nem szeretnék hazudni. Sziasztok! - a szavak csak úgy ömlöttek belőlem, Julie is meglepetten nézett engem.
A fiúk szó nélkül felálltak és átültek egy távolabbi asztalhoz. Már kicsit higgadtabban fogyasztottam el a megérdemelt uzsonnámat, és csak remélni tudtam, hogy nem kell még egyszer szóba állnom velük. Az étterem után még sétáltunk egy kicsit aztán beültünk egy aranyos kis vígjátékra a moziba.A filmről csak annyit, hogy Adam Sandlerben megint nem csalódtam, hisz sikerült újra és újra megnevettetnie . Jól éreztük magunkat és csak ez számított. Nem beszéltünk a problémákról, mert mindketten pontosan tudjuk, hogy azon ami megtörtént már nem lehet változtatni. Minden tökéletes volt, amíg el nem indultunk hazáig. Julie-val megbeszéltük, hogy ott alszik nálunk, hisz múltkorról még maradtak ott cuccai. Már beszélt is az anyukájával aki azonnal bele is egyezett. Már nem jártunk annyira messze a házunktól, mikor megláttam egy ismerős alakot az utcai lámpák fényében. Ahogy közeledtünk hozzá kezdett elfogni a Deja vu érzés. A hosszú barna haj, a kecses léptek. Aztán már láttam az arcát is. Lena volt az. Ő is észrevett minket, majd szája gúnyos mosolyra húzódott. Hevesebben kezdtem kapkodni a levegőt. Majd mikor már tökéletesen láthattam volna eltűnt. Valaki megkocogtatta a vállamat. Ijedten fordult meg, de hál Isten Julie állt mögöttem.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva- zaklatottnak tűnsz.
-Semmi gond- tiltakoztam, hisz semmi értelme nem lenne félelembe hajszolnom a legjobb barátnőmet, így is sok volt neki ez a pár nap.
