Sziasztok!:) Sajnálom ezt a hatalmas késést. Remélem, hogy azért tetszik:)
Puszi: Liza:)♥
Erős fájdalom nyílalt a fejembe, majd a fájdalom szép lassan átvándorolt a derekamra. Kinyitottam a szemem, majd mikor a szoba körvonalai kirajzolódtak rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Két srác lépett be az ajtón. Arcukon komoly aggodalom ült. Rám néztek, majd a göndörke azonnal odafutott az ágyam mellé.-Zoe! Ugye, minden rendben? Annyira sajnálom, ha nem hagytalak volna egyedül akkor ez most nem történt volna meg. Kérlek bocsáss meg nekem- megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
A másik barna hajú srác is odasétált hozzám, lehajolt és egy aprócska csókot lehelt ajkaimra.
-Te meg mit művelsz!- förmedtem rá gyenge, elhaló hangon.
-Hát én csak azt hittem, hogy majd egy év után nem olyan nagy gond- túrt bele összekócolt hajába.
-De én nem is ismerlek téged- mutattam rá- és téged sem- néztem a göndörkére.
-Mi?! A legjobb barátod vagyok! Ő pedig a pasid!- gesztikulált erősen- tudod Harry vagyok aki megcsókolt az pedig Louis!
Ijedten néztem a két fiúra s próbáltam feldolgozni az előbb elhangzottakat. Lehunytam a szemem, hátha képzelődök, de mikor kinyitottam még mindig abban a szobában voltam.
-Haza akarok menni- megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni magam, de segítség nélkül nem igazán ment.
-Kicsim mi ütött beléd? Hát nem emlékszel?!- leült mellém az ágyra, ezért egy picit arrébb húzódtam-Tudod, arra az éjszakára, mikor Aaron megpróbált megerőszakolni. Majd utána...Ugyan kicsim! Tudom, hogy emlékszel! Ez nem a legjobb játék!
Csak még messzebb húzódtam tőle. Én egy diliházban vagyok vagy mi? Miről beszélnek ezek? De hát Aaron engem sosem tudna bántani.
-Őőő, haza vinnétek?- kérdeztem.
-Miamiban vagyunk- vonta meg a vállát a göndörke.
Könnyek kezdték csípni a szememet. Arcomat a kezembe temettem és rázkódó vállakkal adtam ki magamból mindent. Sikítani akartam, de helyette fuldokolva, elhaló hangon próbáltam egy értelmes mondatot kinyögni. Éreztem, hogy egy sötét lyuk tátong a lelkemben, furcsa örömet, bizsergést éreztem a barna hajú fiú csókjától. Úgy éreztem, hogy a kis göndör megért engem és szeret is. De honnan ismerem őket? Milyen szerepük van, vagy volt az életemben?
-Zoe- simította meg a vállam az egyikőjük- mi történt.
Hevesen, levegőért kapkodva kezdtem rázni fejem legalább egy aprócska emlék jutna az eszembe.
-Lena volt az?- ez a név! Volt benne valami ami miatt azonnal félelem költözött a szívembe.
-Ki ő?- kérdeztem reszkető hangon.
-Egy eléggé gonosz kis barna hajú lány. Emlékszel?- fáradt kék szemeibe remény csillant meg. Nem szólaltam meg, csak hagytam, hogy átöleljen és fülembe súgja, hogy szeret. Annyira emlékezni akarok rá- ezt egy igennek veszem. Harry, nagy a baj. Lena vagy meghal, vagy pedig visszaadja Zoe emlékeit- mondta határozottan.
-Én az elsőre voksolok- ráncolta össze szemöldökét a göndörkét.
-Mi? Az nem lehet! Nincs jogotok senkit sem megölni- háborodtam volna fel, de kiabálás helyett inkább suttogni kezdtem.
-Megyek rendelek repülőjegyet- állt fel az ágyról- Harry te riaszd a srácokat, hogy valami baj van. Julie-nak se felejts el szólni.
A srác szalutált egyet, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Egyedül maradtam a hatalmas szobában. Csupán a félelmeim és kételyeim kísértettek percről percre.
