Sziasztok! Meghoztam az új részt, szokásosan hatalmas késéssel. Kíváncsian várom komiban a véleményeteket és a tippeket, hogy ti milyen végkifejletre számítotok.
Puszi: Liza:)♥
-Na, hogy tetszik?- kérdezte Harry, miközben a partot pásztázta.
-Csodálatos! Egyszerűen meseszép- lelkendeztem- de tudjátok, mihez lenne kedvem?- meg sem vártam a válaszukat, folytattam- úszni!
-Ez nem is rossz ötlet- bólogatott Louis- akkor visszamegyünk a hotelbe a fürdőruhákért?- kérdezte.
-Te nem szeretnél enni?- néztem rá aggódva, de ő csak nevetve megrázta a fejét.
-Az ráér este is- vonta meg a vállát-most az a fontos, hogy te jól érezd magad-mosolygott rám.
Szorosan átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára, de neki ennyi nem volt elég. Lassan, lágyan csókolt meg és közben még közelebb húzott magához. Harry pedig csendesen, magányosan eszegette a sült krumpliját. Még gyorsan megöleltem a legjobb barátomat is, majd felvillanyozva, szinte futva mentem a hotelhoz. Elfoglaltam a fürdőszobát és felvettem a bikinim. Magam köré tekertem egy zöld kendőt, hogy legalább az takarjon el valamit
Negyed óra múlva már törülközőkkel és pokróccal felszerelkezve kerestük a legtökéletesebb helyet a parton. Végül egy eldugott kis részre telepedtünk le. Leültem az egyik plédünk szélére és a kezeimre támaszkodva szívtam magamba a D-vitamint.
-Zoe! Akkor nem lenne kedved ott lubickolni?!- mutatott Harry a víz felé.
Nevetve megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy most inkább napoznék.
-Na abból nem eszel!- felkapott és mikor már eléggé bent voltunk a tengerben csak simán ledobott.
-Ezt most miért?- kérdeztem felháborodva, miközben próbáltam megigazítani vizes hajkoronámat.
-Nem akartál jönni- vont vállat- segítenem kellet egy picit.
Ezzel kezdetét vette kettőnk közt a CSATA. Louis csak távolról figyelt minket, de amikor Harry elkezdett segítségért kiabálni már Ő is beszállt a játékba. Végül csurom vizesen, kócos hajjal és szétfolyt szempillaspirállal végződött a kis meccsünk. Amit természetesen NEM én nyertem meg.
Már sötétedni kezdett, mikor visszaértünk a szálláshelyünkre. Rendbe tettük magunkat és amíg Louis elment magának ,,ételt" keresni mi lementünk a hotel éttermébe, ahol ügyesen teleettük magunkat mindenféle hízlaló kajával. Egyetlen vágyam csak az volt , hogy végre belefeküdhessek a puha kis ágyamba és álomra hajthassam a fejem. A szobánk előtt szép álmokat kívántam Harrynek és kinyitottam az ajtót. Dúdolgatva kapcsoltam fel a lámpát, de bárcsak ne tettem volna. Egy sötét alak ácsorgott az üvegablak előtt, majd mikor megfordult szembesülhettem az arcával is. Hirtelen a nyakamhoz kaptam, de a verbénás láncomat otthon hagytam. A francba! A hirtelen jött rémület belém fojtotta a sikolyt is.
-Hiányoztam?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében Lena.
Szaporábban kezdtem venni a levegőt, közben valami használható fegyvert kerestem. Nem találtam.
-Na, mi van! Elvitte a cica a nyelvedet?- erős, maró gúnyt fedeztem fel minden egyes szavában- csak nem megijedtél? Pedig még bele sem kezdtem a játékba.
Hirtelen mögöttem termett és a vállamat megfogva maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, ezzel rabul ejtve az elmémet. Már nem tudtam semmit sem tenni ellene. Az életem az ő kezében volt, és csak rajta múlott, hogy mit kezd vele.
-Felejtsd el Louist! Felejtsd el Harryt és az egéssz One Direction. Ez a néhány év, hónap minden pillanata, mely velük kapcsolatos essen ki teljesen az emlékezetedből! Neked ezekre az emlékekre semmi szükséged!Engem is felejts el! - a szavai villámcsapásként értek, ajkaim megmozdultak és akaratom ellenére egy aprócska szót formáltak.
-Elfelejtem!- éreztem ahogy milliónyi emlék törlődik ki egy pillanat alatt, és ami a legrosszabb, hogy én nem tehettem ellene semmit sem. Csak álltam ott és ledermedve próbáltam feldolgozni a történteket.
Hirtelen a barna hajú lány egy erőset taszított rajtam, így sikerült bevernem a fejem az ágyba és a világ szép lassacskán összemosódott előttem. Csak színtiszta fájdalmat éreztem, de nem fizikait. A lelkem hasadt meg, mert tudtam, hogy most szörnyű dolgok történtek, bár nem értettem az okokat.
