18.fejezet- Elrabolva

Sziasztok drága embertársaim :DD Ahogy látjátok új résszel jelentkezem, de előtte szeretném megköszönni a komikat és az új rendszeres olvasókat♥ Imádlak titeket:) Most is megdobhattok néhány komival:))
Sok puszi: Liza:)♥

Harry szemszög:
-Kivel beszélek?- kérdeztem idegesen.
-Az most nem fontos- szólt vissza egy határozott női hang- na szóval,kedves Harry ha akarod még élve látni a kis barátnődet, akkor találd meg-nevetett.
-De hogyan?
-Ott vagyunk, hol madár sem jár,
Graffiti van graffiti hátán,
az ablakon nem látni ki a portól,
Zoe pedig retteg a holnaptól!- mondta el ezt a kis ''versikét''- éjfélig még van időd! Szia!
-Várj! Várj! NE! Ez most mit akar jelenteni?!- de már késő volt, a telefon sípolással jelezte, hogy a beszélgetésünknek itt vége szakadt.
 Pár másodpercre elgondolkoztam azon, amit mondott, de nem jutott eszembe semmi sem.Mérgemben egy hatalmasat csaptam a kormányra, aztán inkább elindítottam az autót, és a lehető leggyorsabban hajtottam hazáig. Berontottam a házba, összehívtam a többieket, és szóról szóra mindent elmondtam nekik.
-A francba!- csapott az asztalra Louis- London tele van graffitikkel és elhagyott házakkal. Nem fogjuk megtalálni. Szinte nem is ismerjük ezt a várost! - arcát a kezeibe temette, láttam rajta, hogy majd' szétveti az ideg.
Egy két órát csendben töltöttünk, mindenki az előbb elhangzott szavakat próbálta meg értelmezni, de egyszerűen semmi sem jutott az eszünkbe, hisz mi még nem élünk itt annyi ideje.
-Ahol madár sem jár...-ismételte Zayn - hol nem jár madár? Madarak mindenhol vannak! Csak nem a Holdra, vagy a Marsra vitte el?- próbálta meg elhumorizálni a dolgot, de nem jött neki össze.
-Ki az, aki ismeri Londont, és hajlandó lenne nekünk segíteni?- fordult felém Niall.
Egy pillanatra elgondolkoztam, hirtelen eszembe jutott.
-Julie!- pattantam fel, a hatalmas lendülettől a székem hangos csattanással ért földet- Julie! Julie! Julie!
-Most miért ordibálsz? Az elsőt is pont jól hallottuk- szólt rám Louis.
Nem foglalkoztam vele, előkaptam a telefonom, és már hívtam is a mi kis megmentőnket. Hát persze, hogy ő is pont most nem vette fel. Kifutottam a garázsba, beültem az autóba és már hajtottam is hozzájuk. Leparkoltam a házuk előtt, szapora léptekkel odamentem az ajtóhoz és mint egy elmebeteg elkezdtem ütni és csöngetni.
-Mi van már? Csak nem ég a ház?- nyitotta ki Julie mérgesen.
-Erre most nincs időnk! Gyere hopp az autóba! Majd nálunk mindent elmagyarázok!- hadartam el neki.
-De még pizsamában vagyok!- mutatott végig magán.
-Nem sűrűn izgat elhiheted! Gyere már!- megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.
-Ha azonnal nem állsz meg sikítok!- szólt rám, de nem tágítottam- hallod! Harry!
Az autóhoz érve illedelmesen kinyitottam neki az ajtót, és megvártam míg beül. Majd én is megkerültem a járművet és behuppantam mellé. Elkezdte a hisztit, de mintha nem is hallanám beindítottam a motort. Néhányszor, mikor az ajtó felé nyúlt megijedtem, hogy kifog ugrani, de hál Isten nem tette meg. Beálltam a garázsunkba és előreengedtem, a még mindig dühös Julie-t. Berontott a konyhába, ahol a fiúk hirtelen felkapták a tekintetüket.
-Magyarázatot követelek, de azonnal!- nézett körbe rajtunk-haza akarok menni! Úgy nézek ki, mint egy elmebeteg!
-Zoe-t elrabolták- böktem ki-ha kell akkor adok neked ruhát.
-Tessék? És ti meg itt ültök? Rendőrségnek szóltatok már?- kiabált le minket-nem kell a ruhád Styles!
-A rendőrök ebben a helyzetben nem tudnak segíteni- feleltem eltúlzott nyugalommal.
-Mert? Lehet, hogy néha nem találják meg a tettest,de szólni kell nekik- már nyúlt volna a telefonjáért, de megfogtam a kezét- engedj el Harry, de azonnal!
-Julie! Hiszel te a természetfelettiben?- állt fel a helyéről Louis.
-Nem! Miért hinnék! Az csak mese- rázta meg hevesen a fejét.
-Ha tényleg az lenne, akkor Zoe-t most nem rabolta volna el egy elmebeteg VÁMPÍR!- Julie nevetésben tört ki.
-Ez most jó volt srácok, de én hívom a rendőröket- újra a telefonjáért nyúlt, de most Louis akadályozta meg.
-Állj le oké! Lehet, hogy most nehéz felfognod meg minden, még ha nem is hiszel nekem segítened kell! Te vagy az egyetlen aki tudhatja, hogy hol van Zoe!- mélyen a szemébe nézett.
Először azt hittem, hogy beveti nála azt a "képességét", de aztán rájöttem, hogy Julie az nélkül is belefog menni.
-Mondjátok mit tudtok!-ült le az asztalhoz.
Elszavaltam neki a kis versikénket, ő pedig pár perc gondolkozás után rá is jött.
-Az öreg temetőnél! Oda senki sem megy, esetleg néhány beszívott fiatal, de ennyi. Körülötte is egy csomó elhagyott ház van!- felállt a székről és elindult a bejárati ajtó felé- nem jöttök? Vagy most mi van?
Mind az öten felálltunk, most kivételesen Louis autójával mentünk, csak Zayn ült át a sajátjába.

Louis szemszöge:
Erősen markoltam a kormányt. Sejtésem sem volt róla, hogy ki lehet az. Hála Julie-nak legalább már azt tudjuk, hogy hol keressük. Egy barátságtalan környék felé navigált minket.Mindenki megbámulta az autónkat, mintha még nem láttak volna ilyen járművet. Sokszor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy halom ember rávetné magát, pont, mint a zombie-s filmekben. Néhány öreg újságpapírt fújt el a szél az autó mellet. A nap lemenő sugarai vörösre színezték az út szélét tarkító pocsolyákat. Már órák óta úton voltunk, nem is hittem volna, hogy London ekkora város. Ijesztő egy látványt nyújtott az már egyszer biztos. A háztömbök  ritkulni kezdtek, embert is egyre kevesebbet láttunk.Vajon Julie honnan tudja ilyen jól, hogy merre kell mennünk?
-Itt állj meg!- szólt rám a hátsó ülésről-Ezekben a házakban évek óta senki sem lakik, talán csak néhány hajléktalan- mutatott ki az ablakon- szóval itt kezdjük a keresést.
-Nem! Te nem jössz sehova! Itt maradsz!- szóltam rá.
-Hova gondolsz Tomlinson! Ezek után itt nem maradok a kocsiban! Az kell, hogy valaki támadjon meg! Veletek megyek!- makacskodott, körbe néztem a fiúkon, akik mind hevesen bólogattak.
-Szuper! Leszavaztatok! Akkor menjünk- kitártam az ajtót és kiléptem a szabadba. -És a pizsamád?- céloztam az öltözékére.
-Nem érdekel- vont vállat és mellém állt.
Hűvös fuvallat csapta meg arcomat. Kellett nekem ebbe belerángatni a többieket.
-Akkor hol kezdjük?- mutattam körbe.
-Mondjuk ott- bökött a leglepusztultabb felé Zayn.
-Ja, tuti ott lesz- vontam vállat.
Hirtelen egy sikoly ütötte meg a fülemet, a többiek nem hallhatták, mert elég messziről jött
- Gyertek gyorsan!- elkezdtem rohanni a hang irányába, erősen kellett koncentrálnom, ezért kizártam a többiek kiabálását, majd pár másodperc múlva megéreztem azt az illatot, melyet akár 1000 közül is megismernék, Zoe parfümjének virág és vérének fémes illata keveredett a levegővel.
Megálltam a ház előtt, a többiek csak apró fekete pontoknak látszottak, még elég messze lehetnek, de nincs idő várni. Berúgtam az ajtót, de amit láttam teljesen ledöbbentett, kellett hozzá pár másodperc, hogy felfogjam, kivel is állok szemben.
-Lena! Te, te vagy az?- kérdeztem döbbenten.