9. fejezet- Szülinap

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) Nem lett nagyon hosszú, de most csak ennyit akartam. Remélem, hogy tetszik :)) Várom a komikat.

Puszi: Liza :)) ♥

Reggel, vagyis inkább délelőtt elbúcsúztunk Julie-val. Összepakoltam a szobámban és leültem a gép elé. Felnéztem Facebookre és Twitterre. Mikor ezeket meguntam előszedtem a fülhallgatómat és a telefonomat, majd szokásomhoz híven kifeküdtem az udvarra napozni. Már majdnem elaludtam, mikor valaki kirántotta a fülemből a fülhallgatót. Felnéztem és Alexával találtam szemben magam.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy milyen bulit szeretnél holnapra?- kezdte, a fenébe, pedig már kezdtem azt hinni, hogy megúsztam.
-Nem akarok bulit- vontam vállat.
-Zoe! Ne csináld! Nem minden nap lesz az ember 19 éves- bökött vállba.
-Tudod mit! Áthívom a fiúkat és Julie-t. Tessék buli- válaszoltam higgadtan, megcsörrent a telefonom.
-Ki az?- kérdezte Alexa.
Csak vállat vontam és felvettem, de azonnal meg is bántam.
-Igen?- szóltam bele.
-Zoe! Én vagyok az! Rose!- kiabált bele, hát persze Rose, ki más zaklatna ebéd előtt.
-Miért hívtál?- kérdeztem.
-Milyen bulid lesz? Medencés vagy nem? Mit vegyek fel? Bikinit vagy egyszerű nyári ruhát?- bombázott a kérdéseivel.
-Öhmm.. izé... szerintem medencés- dadogtam.
-Szupi! Akkor holnap talizunk! Sziaa- és letette a telefont.
Lassan Alexa felé fordultam aki csak mosolygott. Már megint Ő nyert. Ez nem igazság!
-Hogy csináltad?- kérdeztem.
-Mit?
-Ezt. Miattad medencés bulit kell tartanom.- válaszoltam.
-Szuper!- felugrott a székből és bement a házba.- fél óra múlva az autómnál.
A napom hátralévő részét azzal töltöttem, hogy a nővéremmel és Chaze- el járkáltam az üzletekben. Úgy láttam, hogy jól kijönnek egymással. Legalább ők megtaláltak a boldogságot.
Megvettünk mindent, amire Alexa szerint szükségünk volt. Hazamentünk és együtt feldíszítettük a kertet. Mikor végeztünk hátraléptem és megcsodáltam a végeredményt. Pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Nem volt túl csicsás. Néhány lámpán, lufikon és virágokon kívül semmi extra sem volt benne. Már csak azon kell gondolkoznom, hogy mit is vegyek fel. A meghívókat már elküldtem és a legtöbb embertől meg is kaptam a visszajelzést.
A fiúkat nem hívtam meg, mivel nincs sok kedvem a címlapokon pózolni. Megbeszéltem velük, hogy holnapután eljöhetnek hozzám és akkor csak mi leszünk itthon. Azonnal bele is egyeztek.
Reggel a megszokottnál korábban keltem, mert még volt néhány elintéznivalóm, és a szüleim is délelőtt szeretnének felköszönteni. Kimentem a konyhába, ahol az ''ünnepi" reggeli fogadott. Palacsintatorta sok tejszínhabbal.
-Boldog szülinapot kincsem- adott egy puszit anyu és apu.
-Köszönöm- mosolyogtam.
-Az ajándékod kint vár az udvaron. Megnézed?- kérdezték egyszerre, én pedig izgatottan ugrottam fel a székemről és heves bólogatásba kezdtem.
Gyorsan kinyitottam az ajtót és nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű fekete Audi állt előttem.
-Ez az enyém?- kérdeztem meglepetten.
-Miért? Talán nem tetszik?- anyu mellém állt és együtt néztük az autót.
-Imádom! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ujjongtam.
-Parancsolj- nyújtotta át apu a kulcsokat.
-Meg sem érdemlem- fordultam feléjük.
-Na próbáld ki!
Óvatosan kinyitottam az ajtót és beültem az autóba. Megfogtam a kormányt, elképzeltem, hogy milyen lesz London utcáin furikázni ezzel a csodával. Egyszerűen beleszerettem.
-Kényelmes?- kérdezte Alexa,aki most jött ki a házból.
-Nagyon- bólintottam.
-Ez mind szép és jó, de tudod még sok dolgunk van- sürgetett.
-Oké, megyek- sóhajtottam és kiszálltam az autóból.
Nekiláttunk sütit sütni, szendvicseket meg persze szereztünk a közeli cukrászdából egy tortát. Délutánra mindennel kész is lettünk. Elbúcsúztunk anyuéktól, mert Ők csak holnap este jönnek haza. Beálltam a szekrényem elé, és megpróbáltam kitalálni, hogy melyik bikinimet vegyem fel. A sötétkék mellett döntöttem, felé pedig egy csíkos felsőt választottam egyszerű rövidnadrággal. Hajamat csak egyszerűen összefogtam és kész is voltam. Rápillantottam az órámra, fél négy. A vendégeket ötre várom szóval már csak fél óra. Leellenőriztem mindent, amit csak lehetett. Kipakoltam a kertbe az italokat és a kajákat. Megfogadtam a szüleimnek, hogy nem fogok túl sok alkoholt inni a kelleténél. Lehet, hogy felelőtlen ígéret volt. Nem mintha annyira imádnám az alkoholt. Elmélkedésemből a csengő hangja riasztott ki. Kinyitottam az ajtót és Julie- val, Rose- al és Adam-el találtam szemben magam.
-Boldog szülinapoooot!!!- kiabálták.
-Köszii- mosolyogtam.
Szép lassan a többiek is megérkeztek. Átadták az ajándékaikat, (amiket nem is kértem, direkt bele is írtam a meghívókba, de már miért is hallgatnának rám) és belekezdtünk a bulizásba. Senki sem maradt szárazon, vagy beleugrottak a medencébe, vagy pedig beledobták. Szóval lehetett választani. Éjfél után fogjuk rá, hogy "józan" állapotban mindenki hazament. Épp mentem volna tusolni, mikor kopogást hallottam. Biztos valaki itt hagyta a cuccait. Kinyitottam az ajtót, de bárcsak ne tettem volna.
-Meglepetéééss!!- kiabálta és bejött a házba.

:))

Sziasztok! Unatkoztam egy  picit és nekiláttam képeket szerkeszteni....ez lett a végeredmény :DD
Puszi: Liza :)) ♥

8. fejezet- Minden egyre furcsább

Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Egész héten ezen gondolkoztam és hát..ez lett belőle. Remélem, hogy mindenkinek bejön :)) A komikat pedig várom ♥

Sok puszi: Liza :) ♥

Egy hideg, sötét erdőben vagyok. A ködtől semmit sem látok, de futok. Mikor hátranézek csak egy sötét alakot látok magam mögött. Még gyorsabban futok. A kavicsok felsértették a lábamat, a faágak pedig szét szaggatták a pizsamám. Legszívesebben lekuporodnék az egyik fa alá, de nem tehetem, Nagyon félek, most az életem a tét. És ekkor elesek, az egyik kiálló gyökérben. A sötét alak utolért és felém állt. Egy féloldalas mosolyt láttam az arcán. Annyira ismerős volt valahonnan. Kinyújtotta a kezét és elkapta kezem, majd megvillantotta a fogait. Egy vámpír. És lecsapott.

Jesszusom! Huh, csak egy álom volt. Hirtelen kivágódott az ablakom. A szívverésem azonnal felgyorsult.

-Ki az?- suttogtam, pont, mint amikor kicsi voltam, de biztos voltam benne, hogy nem kapok választ.

Egy furcsa árnyékot pillantottam meg a sarokban. Felálltam és odasétáltam. Egy, egy ember volt az. Nem láttam az arcát. Belenéztem a szemébe. Ő mondott valamit, majd arra eszméltem, hogy reggel van és újra az ágyamban fekszek.

Semmire sem emlékeztem a tegnap estéből. Az álmomból is csak foszlányok maradtak meg. Hallottam, hogy valaki csengett. Kiszálltam az ágyból és kisétáltam a konyhába. Hatalmas meglepetés ért. Louis ült az asztalnál.

-Szia!- mosolygott.

Ekkor belém hasított a felismerés. A férfi az álmomból. Ő volt. Hirtelen megszédültem. Gyorsan megkapaszkodtam a konyhapultban. Vártam, hogy kitisztuljon a fejem.

-Minden oké?- kérdezte.

-Persze- szép lassan odamentem az asztalhoz és leültem a vele szemben lévő székre.- miért jöttél?

-Csak benéztem- vont vállat.

-Mikor jöttél meg?- kíváncsiskodtam.

-Tegnap este. Jó végre itthon lenni.

-Ahha- elvettem a tálból egy almát és beleharaptam.

-Nincs kedved ma átjönni? -kérdezte.

-Bocsi, de Julie-val már lebeszéltem- ez persze nem volt teljesen igaz.

Igaz, hogy terveztük Julie-val egy újabb találkát, de azt nem hittem volna, hogy még ma újra találkozunk.

-Hozd el Őt is- mosolygott.

-Inkább nem. Tudod, Ő még fogjuk rá, hogy normális- magyaráztam.

-Ez esetben, itt az ideje, hogy ne legyen az. Kérleeek!!- felállt a székről és letérdelt elém.

-Jó, legyen- sóhajtottam.
-Klassz! Akkor 3-ra legyetek nálunk. Szia!- és kiment a házból.
Felnéztem a faliórára. Fél tizenkettő(!!) volt. Bementem a fürdőszobába és elkészülődtem. Mire mindennel végeztem az ebéd már tálalva volt.
-Végre a hercegnő is méltóztatott elkészülni- motyogta Alexa- csak Rád vártunk.
-Bocsi- válaszoltam és leültem a helyemre.

Elfogyasztottuk az ebédünket és mindenki mehetett a dolgára. Felhívtam Julie-t és elújságoltam neki, hogy mit is kell ma csinálnunk. Hogy is mondjam, nem fogadta valami nagy örömmel. Sokszor már Harry is sok volt neki, erre most még plusz négy idiótát a nyakába akasztok. Imádhat engem. Bementem a szobámba és elkezdtem készülődni. Egy kék virágos szoknyát vettem fel balerinacipővel és hozzá illő kiegészítőkkel, a hajamat pedig egyszerűen összefogtam. Halványan kisminkeltem magam is kész is voltam. Ránéztem az órámra. Még csak negyed három volt. Azt beszéltük meg, hogy pontosan félkor találkozunk a házunk melletti parkban. Nem volt sok kedvem bent ücsörögni, ezért inkább kimentem egy picivel hamarabb. Leültem az egyik padra és csak nézelődtem.
Imádom a nyarat. Szeretem hallgatni a madarak csicsergését, a virágok bódító illatáról pedig inkább ne is beszéljünk. Mivel itt Londonban nem olyan melegek ezek a hónapok nincs gondom a kánikulával sem. Épp a játszótéren sikítozó gyerekeket néztem, mikor valaki megbökdöste a vállam.
-Mehetünk? -kérdezte egy ismerős hang.
Mikor felnéztem Julie arcával találtam szemben magam.
-Persze felálltam és elindultam a fiúk háza felé.
-Kicsit- sem laknak messze- nevetett mikor megérkeztünk.
-Egy kis séta sosem árthat- vontam vállat.
Becsöngettem és vártam a választ. Pár perc múlva Liam jelent meg a kapunál.
-Na végre! Mi tartott ennyi ideig?- panaszkodtam.
-Összevesztünk rajta, hogy ki engedjen be titeket.- nevetett.
-Szuper- elindultam a ház felé vezető kis ösvényen.
A bejárati ajtóhoz érve megvártam Liamat és Julie-t. Liam kinyitotta az ajtót és előre engedett minket. Mikor beléptem a konyhába egy kisebb szívrohamban volt részem. A padlót vastag liszt réteg borította az asztalról pedig tojásmaradványok csöpögtek le.
-Ti meg mit műveltetek?- kérdeztem meglepetten.
-Sütit sütöttünk.- válaszolta büszkén Niall.
-Azt látom, de hogyan?- mutattam végig rajtuk.
-Ne izélj már. Inkább ölelj meg!- Harry elindult felém.
A ruhája tiszta liszt volt a kezét pedig tésztamaradványok díszítették.
-Ne közelíts Styles!- parancsoltam rá- neked nem otthon kellene lenned?
-Ugyan már!- nevetett és szorosan magához ölelt- törölték azt a járatot és inkább visszajöttem.
-Harry! Engedj el!-kiabáltam.
-Különben?
-Ez lesz- megfogtam a hozzám legközelebb lévő tárgyat és a fejéhez vágtam.
Szegénykémnek most törtem szét egy hatalmas tojást a fején.
-Hé! Ez most miért volt?- nyafogott, miközben a tojáshéjakat szedte ki a hajából.
-Csak úgy. Amúgy meg, jót tesz a hajnak- kacsintottam.
-Ez esetben- felkapott egy halom tojást és minél közelebb jött hozzám.
A többiek messziről figyelték az eseményeket. Néha megláttam Julie meglepett arcát, amin bevallom őszintén jót mulattam. A mi kis 'játékunknak' Harry kiáltása vetett véget.
-Au! Megkarmoltál- kapott a kézfejéhez.
-Bocsi, hadd nézzem- nyúltam a keze után, de elrántotta.
-Basszus! Zoe! Ez vérzik!- amint ezt kijelentette, Louis el is tűnt a konyhából.
Miért megy el folyton, ha valaki megsérül? Az egy dolog, hogy nem bírja a vért, de a legjobb haverján igazán segíthette.
-Ne parázz, nem fogsz belehalni!- jött oda Julie.
-Honnan vagy Te ebben ennyire biztos?- förmedt rá - lehet, hogy elkaptam valamilyen betegséget.
-Styles!- szóltam rá.
-Lehet, hogy meghalok!
-Styles!- már Julie is besegített.
-Híres ember vagyok, sok embernek hiányoznék.- nyafogott.
-HARRY!!- már mindenki, aki a konyhában tartózkodott rászólt.
-Zoe! Most kettő van belőled? Vagy csak képzelődök- kezét a homlokára tette.
-Fogd már be! Semmi bajod nem lesz!- böktem vállba.
Ezután elhallgatott és elkezdte a sértődöttet játszani. Kifertőtlenítette a 'hatalmas' sérülését és leült a kanapéra filmet nézni. Addig én bemutattam mindenkinek Juliet. Barátnőm a természetfeletti optimizmusával lehengerelte a fiúkat. Louis csak egy vagy két óra múlva jelent meg köreinkben. Kivételesen evett is valamit...mondjuk én a répasalátát nem nagyon mondanám tápláló ételnek, de Ő tudja. Ja, meg persze azt a furcsa piros löttyöt itta. Egyszer meg kell kóstolnom, majd ha nem figyel.
Késő estig hülyéskedtünk, majd hívtunk egy taxit és hazamentünk. Rászedtem Julie-t, hogy aludjon ott nálam, mivel a múltkori furcsa estém óta, nem érzem biztonságban magam a szobámba.

7. fejezet- Julie

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Várom a komikat is :)) Remélem, hogy tetszik :)
Sok puszi: Liza ♥

Hétvégén unalmamban átlestem a fiúkhoz. Nem voltam benne biztos, hogy otthon vannak, de Harry számára így is- úgy is volt egy üzenetem.
-Sziasztok!- köszöntem mikor beléptem a házba.
-Szia!- tűntek fel a fiúk az ajtóban.
-Rég találkoztunk- mosolygott Niall.
-Te nem voltál itthon- vontam vállat- jut eszembe Harry!- fordultam göndör barátom felé.
-Mi van?- ijedten nézett rám.
-Anyukád hívott. Azért, mert már egy ideje nem is mentél Chesire közelébe. Ki van bukva rád Stlyes! Ja és repülőjegyet is küldött neked. Sok szeretettel vár haza. Szóóval....én a helyedben nekilátnék pakolni. Tessék a jegyed- adtam át neki a borítékot.
-Izé, köszi. Ezen az van, hogy három óra múlva indul!!- a vér hirtelen kifutott az arcából.
-Hmm...ez esetben én sietnék a helyedben- mosolyogtam.
-Francba!- sarkon fordult és elindult a szobájába.
Én pedig fogtam magam és mint aki jól végezte dolgát hatalmas vigyorral bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Kerestem valamilyen normálisnak tűnő műsort a TV-ben, végül egy béna szappanopera mellett döntöttem.
-Muszááájjjj????- ült le mellém Liam.
Csak bólintottam. Túlságosan is bele voltam merülve abba, hogy kibogozzam a sorozat kusza szálait.
-Hogy csináltad?- kérdezte.
-Mit is?- egy pillanatra sem vettem le a szemem a képernyőről.
-Azt, hogy Harry ennyire hallgat rád. Nekünk órákat kell könyörögnünk- nevetett.
-Gyakorlat.
Később a többiek is csatlakoztak hozzánk. Harry pedig beült az autóba és gyorsan kihajtott as reptérre.Csendben néztük a TV-t, de végül már elegem lett a semmit tevésből.
-Na ebből elég lusta banda!- pattantam fel- élvezzük ki a nyarat a fenébe is! Hétágra süt a nap! Gyerünk! Hopp!! Egy kettő! Kezdjük mondjuk tíz kör futással a kertben, utána pedig tízszer oda- vissza a medencében. Zayn! Te pedig addig 30 fekvőtámaszt fogsz csinálni!!
-És veled mi lesz?- vont kérdőre Niall.
-Én leszek a parancsnok- jelentettem ki határozottan- szóval gyerünk, gyerünk, gyerünk!!
Kihajtottam a srácokat a kertbe. Míg ők futottak, addig kényelmesen elhelyezkedtem az egyik napágyban, és elkezdtem feltöltődni D- vitaminnal.
-Végeztünk!- lihegte Liam.
-Akkor gyerünk úszni!- mutattam a medence felé.
-Könnyű azt mondani. Egyesek nem csinálnak semmit- vágta be a durcit Niall.
-Héé!!! Én kemény munkát végzek. Tökéletes parancsnok módjára figyellek titeket.
-Ahha persze- forgatta a szemeit Zayn.
-Na jó. Akkor? Mit szeretnétek csinálni?- felálltam és megigazítottam magamon a ruhát.
-PIHENI!!!- mondták egyszerre.
-Azon kívül?
-Semmit- vontak vállat.
-Oké. Akkor én hazamegyek. Sziasztok!- intettem és elindultam a kapu felé.
-Szia!- hallottam a hangjukat.
Hogy lehetnek ennyire lusták? És hol van Louis? Még mindig nyaral? A kis mázlista. Szép lassan hazasétáltam és leültem a TV elé. Anyuék még nincsenek itthon. Alexa meg gondolom Chaze-el van valahol. Ez igazságtalan. Mindenkire rátalál a szerelem, csak engem kerül ki. Talán nem érdemlek meg egy kis boldogságot? Vagy csak túl válogatós lennék? Hisz a suliban sok a jó pasi. Csak háát...egyikőjük sem az esetem. De most miért is agyalok ezen? Felálltam a kanapéról és megkerestem a telefonom. Megkerestem a telefonom és tárcsáztam a barátnőm Julie számát. Néhány kicsöngés után fel is vette.
-Szia!- köszöntem.
-Szia! Mizujs? Régen beszéltünk?- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hisz Julie az optimizmus megtestesítője. Mindenben csak a jót látja, és ez néha idegesít. Ettől függetlenül Ő a legjobb barátnőm.
Három ember van, akiben megbízom: Julie, Harry és Alexa.
-Unatkozok. Van kedved sétálni egy picit?- kérdeztem.
-De persze! Találkozzunk a megszokott helyen oké?
-Megbeszéltük. Akkor egy óra múlva?- kérdeztem.
-Ott leszek. Szia!- és letette.
El is kezdtem készülődni. Összefogtam a hajamat és felvettem valamilyen nyári cuccot. Mikor végeztem belenéztem a tükörbe. Fogjuk rá, hogy jól festettem. Megigazítottam a felsőmet és elindultam a parkba. Mikor odaértem Julie már ott várakozott. Egy picivel magasabb volt nálam. Hosszú, szőke haját kivasalta és csak egyszerűen szétengedte. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
-Zoe! Szia!- köszönt és megölelt.
-Helló- viszonoztam az ölelését- milyen volt a nyaralás?
-Hát, Párizs jó hely. A pasik csodálatosak a kaják isteniek, és persze ott minden a divat körül forog. Kár, hogy anyukád nem engedett el. Imádtad volna. - lelkendezett.
-Mázlista vagy. Ez pár hét nagyon unalmas volt. Megismertem Harry barátjait.- sóhajtottam.
-Ééés?? Van köztük jó pasi?- nevetett.
-Nem is tudom. Aranyosak.- vontam vállat.

-Ugyan Zoe! Előttem nem kell tettetned magad- legyintett- valamelyikőjük bejön?
-Talán.
-Melyikőjük?- kíváncsiskodott tovább.
-Louis Tomlinson- mosolyodtam el- nagyon cuki és jó fej.
-Akkor már csak várni kell a rózsaszín felhőkre! De jó! Akkor már nem sokáig leszel szingli!- nevetett.
-Nem lenne rossz- éreztem, hogy szép lassan elpirulok.
-Akkor tegyél valamit az ügy érdekében- biztatott.
-Nem is tudom. A pasinak kell megtennie az első lépést nem? Meg van körülötte valami. Nem is tudom mi. Csak érzem- magyaráztam.
-Csak paranoiás vagy- legyintett.- szomjas vagyok! Van kedved egy jégkásához?
-Persze. Menjünk.
Megvettük az italainkat és csak sétálgattunk. Beszélgettünk minden féléről, de a Louis-os témát nem is hoztuk fel többet.

6. fejezet- Lelkizések

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem, hogy tetszeni fog. A komikat pedig várom :))
Puszi: Liza ♥ :D


A következő pár napban picit hanyagoltam a srácok társaságat. Helyettük eljártam bulizni a barátaimmal vagy csajos napokat rendeztünk a suliból néhány lánnyal akikkel jó viszonyt ápolok. Kevés időt töltöttem otthon, de egy valami feltűnt. Alexa nagyon furcsán viselkedett. Állandóan csak vigyorgott maga elé és dúdolgatott. Pont, mint aki szerelmes. Ilyen gyorsan túl tette magát Troy-on? Hát legalább neki gyorsan megy a felejtés. Vajon ki lehet a legújabb kiszemeltje? Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül. Eddig mindig így volt.
Egyik nap épp készülődtem egy kis sétára Harryvel, mikor megláttam egy srácot a kanapén.

 -Szia- köszönt mikor meglátott.
-Helló- intettem- ki vagy Te?
-Jaj de bunkó vagyok. Chaze Williams - nyújtott kezet- te meg...
-Zoe Holden- vágtam rá- és még egy gyors kérdés. Mi a fenét csinálsz itt?
-Alexára várok. Azt mondta, hogy mindjárt kész- mosolygott.
-Ahha. Értem- bólintottam.
Leültem a kanapéra és csak vártam, hogy mikor érkezik meg végre Harry.
-Ahogy látom, már megismertétek egymást- tűnt fel Alexa az ajtóban.
-Volt hozzá szerencsém- motyogtam.
-Mehetünk?- nézett Chaze-re.
-Persze- és kimentek az ajtón.
Erről még ki kell faggatnom a nővéremet. Talán új szerelem van a láthatáron, amiről még nem számolt be nekem? Este mindent kiderítek.

 Elmélkedésemből a telefonom zökkentett ki.

-Igen?- szóltam bele.

-Én vagyok az- hallottam a hangot.

-Ki az az én?

-Harry Styles!- förmedt rám.

-Na végre. Hol vagy?- kérdeztem.

-A házatok előtt. Nincs kedved kijönni?

-De persze megyek- felálltam a kanapéról és felvettem a cipőmet.

Lassan kisétáltam az udvarra majd a kapuhoz.

-Szia- köszönt vidáman.

-Szia!

-Valami baj van?- kérdezte aggódva.

-Nem, nincs semmi. Láttad Alexát?

-Aha. Valamilyen pasival volt. Miért?- kérdezte meglepetten.

-Csak úgy- vontam vállat- merre menjünk?

-Jégkása?
-Benne vagyok!
Elsétáltunk a kedvenc helyünkhöz és megvettük a hűsítő italainkat. Közben elmeséltem Harrynek a találkozásomat Chaze-el. Kicsit sem lepődött meg azon, hogy Alexa még csak pár hete szakított élete szerelmével, de már újra pasizik. Habár. Ő maga is ezt csinálja. Ha egy csaj visszautasítja, nincs baj...jön a másik. Ehhez Harry mellett hozzá kell szokni.
-Többikkel mi a helyzet?- érdeklődtem.
-Háát...Niall otthon van Írországban, Liam egy kis időt Daniellnek szentel, Zayn talán otthon nézi a TV-t, Louis pedig ha minden igaz a családjával nyaral- sorolta- ja én pedig épp veled beszélgetek.
-Akkor senki sem unatkozik. Talán Zayn- mosolyogtam.
-Van valami, amit már egy ideje meg szeretnék kérdezni- kezdett bele, ajajj...ebből semmi jó nem fog kisülni.
Amikor legutóbb ezt mondta el kellett játszanom a barátnőjét, hogy lerázza az akkori kiszemeltjét. Azóta sem kért ilyet, mert a csaj előtt jól leégettem.
-Hallgatlak- sóhajtottam.
-Mi van közted és Louis között?- ez a kérdése annyira meglepett, hogy még a jégkását is félrenyeltem.
-Se...Se..Semmi- mondtam két köhögés között.
Kicsit megveregette a hátam, hogy jobban legyek aztán folytatta.
-Nem úgy látszik.
-Pedig így van. Csak barátok vagyunk- vontam vállat.
-Ha te mondod, de vigyázz Louis-val!- figyelmeztetett.
 -Miért? Csak nem valami sorozatgyilkos vagy ilyesmi. Esetleg vérfarkas, nem is inkább vámpír..esetleg egy boszorkány?- nevettem.
-Jaj nem dehogyis, csak hülyültem- rázta a fejét zavartan.
-Furcsa vagy Te nekem Harry Styles- végigmértem tetőtől talpig, de semmi változást nem vettem észre rajta.
-Ezt meg hogy érted?
-Semmi, semmi. Talán kezdesz megkomolyodni.- legyintettem.
-Erre azért ne vegyél mérget- mosolygott.
Amilyen gyorsan csak tudta elterelte a témát. Megbeszéltünk mindent, ami ebben a pár napban történt velünk. Tudom, hogy neki mindent elmondhatok, mert segít mindenben. Ő olyan számomra, mint egy báty, amit sosem kaptam meg.
Mikor hazaértem Alexa már otthon volt. Akkor most vagy soha. Bekopogtam a szobájába és vártam a választ. Benyitottam. A nővérem az ágyon feküdt és laptopozott.
-Mit szeretnél?-fel sem nézett rám.
-Ki volt az a srác?
-Chaze-re gondolsz? Egy nagyon jó barátom- miközben ezt mondta egy picikét elvörösödött.
-Ez nem igaz. Ugyan Alexa, ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?- ültem le mellé az ágyra.
-Oké, legyen- lecsukta a laptopot és a kis szekrénykére helyezte az ágya mellé.
Törökülésbe helyezte magát és belekezdett a mesélésbe.
-Szóval. Röviden csak annyi, hogy egy ideje találkozgattok és alakul valami- foglaltam össze a fél órás mondókáját- és Troy?
-Ő már nem érdekel. Hisz már több, mint egy hónapja vége- vont vállat.
-Olyan régóta? De hisz nekem még csak nem rég mondtad el.
-Tudom. Csak a megfelelő pillanatra vártam.- nevetett.
-Ha nem találkozok Chaze-el, akkor arról mikor szóltál volna?- húztam fel a szemöldököm.
-Csak azután, miután a dolgok komolyra fordultak volna. Most te jössz! Mesélj. Hogy állsz  a pasikkal?
-Rosszul.
-Komolyan? Öt pasi vesz téged körül, de Te nem állsz velük sehogy sem. Ejnye!- rázta a fejét- azzal a Louis-val szoktál találkozgatni ugye?
-Ne kezd Te is! Nincs köztünk semmi. Csak és kizárólag barátság. - magyaráztam.
-Bánnád, ha több is lenne?- folytatta.
-Hááát....nem hiszem- túrtam a hajamba.
-TUDTAM- kiabált.- hisz nem lehetsz örökké szingli! Vesd be magad! Nem minden pasi olyan, mint az exed volt.
-Igazad van, de még nem akarok kapcsolatot. Most megyek. Megéheztem- ezzel felálltam és kimentem a szobából.
Miért zaklat mindenki azzal, hogy pasizzak be? Mindenkitől folyton ezt hallgatom. Majd ha én is úgy érzem, akkor talán lesz egy kapcsolatom, de az még nem most lesz.