13. fejezet- Megvilágosodtam

Sziasztook!! :)) Most nem lenne hozzá semmi extra hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy nagyon szépen köszönöm a komikat és az első rendszeres olvasómért is hatalmas hála :) Minden kedves olvasómnak sok puszit és ölelést küldök :))

Liza :) ♥

Mikor felébredtem már otthon feküdtem az ágyamban. Fogalmam sincs, hogy kerültem haza. A rosszullétemből enyhe fejfájás maradt. Gyorsan felálltam, és megnéztem a nyakamat. A vörösen izzó seb még mindig ott volt, annyi különbséggel, hogy sokkal jobban fájt. Felvettem a köntösömet és kimentem a nappaliban beszélgető családomhoz. Julie is ott ült közöttük. Mikor meglátott hatalmas mosoly terült szét az arcán és a nyakamba ugrott. Bevallom őszintén nem is kicsit fájt ez a reakciója, de elviseltem és visszaöleltem.
-Végre felébredtél!- nevetett rám.
-Miért? Mennyit aludtam?- túrtam a hajamba.
-Kereken egy napot. Jobban vagy kicsim?- kérdezte aggódva anyu.
-Persze. Kicsit fáj a fejem, de ez már semmiség- mosolyodtam el- autóm hol van?
-Szerintem a srácoknál hagytad- vont vállat apu, majd újra belemerült az újságjába.
-Akkor megyek és felhívom valamelyikőjüket, hogy hozza el.- elindultam vissza a szobámba és előkotortam a telefonom.
Gyorsan tárcsáztam Louis számát, hisz ő az, akivel valójában találkozni akarom. Pár kicsöngés után fel is vette. Gyorsan elmondtam neki, hogy mit szeretnék és le is tettem. Egy kicsivel több, mint egy óra múlva már be is parkolt a garázsba. Jelenleg mindenki otthon volt, kivételesen még Alexa sem ment el sehova sem. Behívtam Louis-t a házba, hogy kicsit beszélgethessünk. Leültünk az ágyra a szobámba. Az ölébe húzott és szorosan magához ölelt.
-Nagyon aggódtam miattad tudod? Megijesztettél- gyönyörű kék szemeivel rabul ejtett- soha többé ne tedd ezt velem. Harry is majdnem szívrohamot kapott.
-Sajnálom. Nem..nem is tudom mi történhetett velem- válaszoltam.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Más srác valószínűleg megijedt volna, hogy elkapja a betegségem, de Ő nem. Jó érzés volt magam mellett tudni. Beszélgetésünket kopogás szakította félbe. Leszálltam Louisról és beengedtem anyukámat.
-Bocsi a zavarásért, csak hoztam nektek egy kis szendvicset- letette a tálcát az asztalra és ki is ment.
-Szuper! Már úgyis megéheztem- azonnal elvettem egy szelet kenyeret és beleharaptam. Louis pedig eldőlt az ágyon- te nem eszel?
-Nem köszi. Jó étvágyat- mosolygott.
-Hát te tudod- gyorsan megettem és mellé feküdtem. Fejemet a mellkasára hajtottam.
Belepuszilt a hajamba, majd elkezdte simogatni a kezem. Feljebb csúsztam, így a szemeink egy vonalba kerültek. Aprócska puszit nyomott a nyakamon lévő sebre.
-Nincs kedved nálunk aludni?- kérdezte.
-Anyuék úgyse engednénk- sóhajtottam.
-Majd én elintézem- felállt és kisétált a nappaliba.
Alig hallottam, hogy miről beszélnek, de a végén Louis hatalmas mosollyal az arcán tért vissza, ami csak egyet jelenthet. Sikerrel járt.
-Pakolj! Holnap délutáning a miénk vagy- nevetett.
-Hogy csináltad?- felültem az ágyon és megkerestem a táskám.
-Senki sem tud ellenállni a cuki pofimnak- vont vállat.
Gyorsan bepakoltam, elköszöntünk anyuéktól, majd beszálltunk az autóba. Útközben homlokomat a hideg ablaküvegnek nyomtam. Nem akartam elárulni Louis-nak, hogy mennyire fáj a fejem. Nem szeretném, hogy aggódjon értem. Mikor megérkeztünk kiszálltam az autóból és vettem egy mély lélegzetet. Louis kinyitotta a kaput és gyors léptekkel elindult a bejárat felé, én pedig követtem őt. Mikor beléptünk a házba hatalmas hangzavar fogadott minket. A zene szinte üvöltött a TV-ből a fiúk pedig ugrándozva énekeltek.
-Sziasztok!- kiáltotta el magát mellettem Louis.
Hirtelen négy szempár szegeződött ránk.
-Zoe!- futott oda hozzám Harry és gyorsan a karjai közé zárt- jól vagy ugye?
-Nincs semmi bajom- mosolyogtam.
Mindenki odajött és szorosan megölelgettek.
-Fáradt vagy?- kérdezte Liam.
-Egy picit- bólintottam.
-Gyere megmutatom, hogy hol is fogunk aludni- Louis megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után.
-Aztán csak okosan!- kiabált utánunk Harry  többiek pedig hangos nevetésben törtek ki.
Leraktam a cuccaim az ágyra és előszedtem  a pizsamámnak szánt felsőt és nadrágot.
-Hol van a fürdő?- kérdeztem.
-Szemben lévő ajtó- mutatott ki Louis.
-Köszi- gyorsan átfutottam, levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
Mikor végeztem visszamentem a szobába és ledőltem az ágyra. Becsuktam a szemem és szinte azonnal el is aludtam.
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy nagyon ki van száradva a torkom. Elnéztem oldalra. Louis békésen szunyókált mellettem. Óvatosan felálltam és kicsoszogtam a konyhába. Kinyitottam hűtőt, a szemem azonnal megakadt Louis furcsa sötétvörös italán.  Kivettem a hűtőből elővettem egy poharat és töltöttem bele egy picit.  Beleittam egy picit. Ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor azonnal a vér ízét mondanám. Nem hiszem, hogy ez répalé lenne. Beszélnem kell Louis-val holnap reggel. Mi ez? Mi történik körülöttem. Hirtelen valaki megböködte a vállam. Ijedten fordultam meg. Lous komor arcával álltam szemben.
-Mit iszol?- kérdezte.
-Én..öhm....- dadogtam- mi ez?- böktem a poharamra- mert nem az, amit mondtál. Ki vele!
-Energia ital- vont vállat.
-Hazudsz! A gyűrűd olyan furcsa, szinte sosem eszel és ezt iszod. Mi vagy te? Őszintén! Áruld el! Most azonnal!- kiabáltam.