12.fejezet- Mi történt velem?

Sziasztok kedves olvasóók!! Új résszel jelentkezem. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, remélem, hogy megérte. Nagyon szépen köszönöm, az előző részhez a 3 komit. Nagyon örültem neki :)) Mostanihoz is össze lehet hozni ennyit?? :PP

Sok puszi és ölelés: Liza ♥

Reggel mikor felébredtem minden egyes végtagom fájt, a fejem pedig majd szét robbant. Megpróbáltam kinyújtani a lábamat, de nem nagyon sikerült. Végül 10 percnyi erőlködés után sikerült kimásznom az ágyból. Becsoszogtam a fürdőbe. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Az arcom hófehér volt, a szemem alatt pedig lila karikák éktelenkedtek. Olyan voltam, mint ez zombi. Összefogtam a hajam, de akkor ért a legnagyobb meglepetés. A nyakamon egy hatalmas vörös folt volt, melynek közepén két kis piros pötty éktelenkedett. Mikor hozzáértem a testem összerándult a fájdalomtól. Hogy kerülhetett ez ide? Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnapi napra, de csak néhány homályos emlékem maradt a reggelemből. Mi történik velem? Egyre erősebben törtem a fejem a délután és az este történtek felelevenítésére, de semmi sem jutott az eszembe. Ha jól tudom a fiúkkal tartottam a szülinapot, így legalább már tudom, hogy honnan van a nyakláncom a karkötőm és néhány virágcsokor, de jelenleg ezzel nem elégszem meg. Miért felejtettem el mindent? Ez nem jellemző rám, hisz még csak nem is ittam. Beszélnem kell Harryval vagy Louis-al. Ők talán tudják ennek a kimaradásnak az okát. Megfontolt mozdulatokkal fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem. A reggelim már kint várt az asztalon, de rá sem bírtam nézni. Anyuék furcsállták ezt a a reakciómat, hisz a kedvencemet, gofrit sütöttek, de csak piszkáltam az ételt. Már nem is bírtam tovább az asztalnál ülni. Felálltam, de hirtelen vissza is pottyantam a székre. Az egész konyha forgott körülöttem.

-Minden rendben?- kérdezte aggódva anyu.

Csak bólintottam egyet és újra megpróbáltam a felállást. Most sikerrel is jártam.Felkaptam a kulcsomat a pultról és kisétáltam a garázsba. Beültem az autóba és már úton is voltam a srácokhoz. Hatalmas öröm volt leparkolni a házuk előtt. A fejem kegyetlenül fájt a lábaim pedig remegtek. Vettem néhány mély lélegzetet, majd kiszálltam a járműből és bizonytalan léptekkel elsétáltam a kapuig. Becsöngettem és vártam, hogy valaki beengedjen. Pár perc múlva Niall futott elém.

-Zoe! Te vagy az?- kérdezte meglepetten- minden rendben?

Megráztam a fejem és rátámaszkodtam a vállára.

-Van fájdalom csillapítód?- kérdeztem könnyeimmel küszködve.

-Persze, gyere be- hagyta, hogy belé karoljak és besétáltunk a házba- hé srácok! Nézzétek ki van itt!- kiáltotta el magát.

Az első aki megjelent Liam volt. Mosolyogva fütyörészett, de mikor meglátott el is tűnt az arcáról a boldogság legkisebb szikrája. A többieknél is ilyen reakciót váltottam ki. Harry és Louis együtt nevetgélve jöttek le hozzánk.

-Te jó ég! Zoe! Minden rendben!- kérdezte Harry, majd Louis felé fordult, aki ijedten nézett egyik fiúról a másikra.

-Persze, csak szédülök, és jól jönne egy fájdalom csillapító- válaszoltam erőtlenül.

-Jaj! Persze hozom is!- csapott a homlokára Niall, majd elindult a fürdőszoba felé.

-Gyere, ülj le- Louis odaállt mellém és nyomott egy puszit az arcomra.

Megfogta a kezem és besétáltunk a nappaliba. Niall is visszatért egy pohár vízzel és orvossággal a kezében.

-Parancsolj- nyújtotta át.
-Köszi- megpróbáltam rámosolyogni.
Bevettem a tablettát, majd ittam rá egy korty vizet. Zayn hozott egy pokrócot amit rám terített, a többiek pedig el sem mozdultak mellőlem.
-Nem tudjátok, hogy mit csináltam tegnap délután és este?- kérdeztem végül, és ezzel megtörtem a szobán uralkodó csendet.
-Velünk voltál, nem emlékszel?- kérdezte meglepetten Harry, én pedig megráztam a fejem- de, de..semmire?
-Nem- motyogtam.
-Feküdj le és pihenj- mondta Louis, majd lehajolt és egy aprócska puszit nyomott a számra.
Engedelmeskedtem neki. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd pár perc múlva el is aludtam.

Louis szemszöge 
-Mit tettél?- kérdezte rémülten Harry- azt mondtad, hogy az a rohadt nyaklánc megvédi!
-Nem én voltam- suttogtam- nem!
-Akkor ki?- szállt be a beszélgetésbe Liam.
-Fogalmam sincs.
-Ne hazudj kérlek! Csak te lehettél! Senki más! Megígérted! Tudtam! Tudtam, hogy semmi jó nem fog ebből kisülni!- Harry már a könnyeivel küszködött- majdnem meghalt. Nézz csak rá! Mond el, hogy mit látsz.
Végignéztem Zoe-n. Fehér bőre ragyogott, ahogy rásütött a nap. Arcát izzadságcseppek díszítették, tehát a gyógyszer elkezdett hatni. Néha összeráncolta a homlokát, vagy motyogott valamit, amit nem nagyon értettem. Fájt ránéznem. Bárcsak tudnám, hogy ki tette ezt vele. Elsimítottam egy tincset az arcából.
-Ne érj hozzá! Így is elég bajt okoztál már!- szólt rám Harry.
-Nem tettem semmit!! Arról tudnék, vagy nem? Egész este veletek voltam vagy nem?- védekeztem.
-De igen- mondta Niall- akkor ki volt az szörnyeteg, aki ezt tette szegény lánnyal?
-Nem tudom- elkezdtem piszkálni a gyűrűmet- de megfogom találni bárki is legyen az.
-Ajánlom is! Senki sem bánthassa őt büntetlenül!- Harry ökölbe szorította a kezét és idegesen járkált körbe- körbe a konyhában.
-Miért pont Ő? hisz nem ártott senkinek sem!- aggodalmaskodott Zayn- Louis csináld azt a nem tudom mit amitől jobban lesz.
Épp válaszolni akartam mikor halk zokogásra lettünk figyelmesek. Kimentünk a nappaliba és Zoe ült a kanapé sarkában, arcát a tenyerébe temetve. Odarohantam hozzá és megfogtam a kezét.
-Mi a baj?- kérdeztem rázta a fejét, nem mondott semmit sem- Kicsim, kérlek mond el, hogy mi történt? Miért sírsz?
-Csak, csak egy rémálom semmi komoly. Már, már hozzászoktam- szipogta.
Szorosan magamhoz öleltem és el sem engedtem. Éreztem, ahogy  sós könny cseppjei a vállamon landolnak. A fiúk pedig együtt érzően figyelték ezt a jelenetet. Felemeltem Zoe-t a kanapéról és elindultam vele az autóm felé. Óvatosan lefektetem a hátsó ülésre.
-Mit művelsz?- állt mellém Liam.
-Haza viszem. Miért minek látszik?- válaszoltam ingerülten.
Beültem a volán mögé és elindultam Zoe-ék háza felé. Mikor anyukája meglátta kislányát megijedt és azonnal hívta az orvost, nem mintha az segíthetne rajta. Jelenleg csak várni lehet, holnapra már jól lesz. Ezzel tisztában vagyok. Persze az orvos mást mondott, úgy tett, mintha tisztában lenne Zoe bajával, pedig fogalma sem volt róla. Ez csak még jobban felhúzott. Bárcsak közbeszólhatnák, hogy mi történt, de azzal magamat is elárulnám. Az orvos után én is elmentem, nem akartam tovább rontani a levegőt Holdenéknél.