11.fejezet-Rózsaszín felhők??

Sziasztok! Ahogy látjátok új résszel jelentkezem :)) Ez hosszabb lett, min az eddigiek de volt egy kis ihletem :DD Várom a komikaat Puszi: Liza ♥

Reggel hatalmas mosollyal  ébredtem, de mikor ránéztem Louis-ra lehervadt a mosolyom. Komor arccal bámult maga elé. Mi történhetett abban a pár órában amíg aludtam? Visszagondolva az estére nem mondtam semmi rosszat. Nem mondhatom azt, hogy tökéletes volt, mert akkor hazudnék. Aaron felbukkanása nagyon meglepett. Egy aprócska sóhaj hagyta el a számat. Lassan ülőhelyzetbe tornáztam magam és belenéztem Louis szemébe.
-Valami baj van?- kérdeztem bátortalanul, nem válaszolt semmit, csak tűrte a pillantásom- kérlek, mondj valamit!
-Ez így nem jó- suttogta maga elé.
-Mi? Mi nem jó?- teljesen kiakadtam, este még jó volt, akkor most mi baja lett?
-A tegnap este. Nekünk nem szabadott volna- a hangja olyan határozott volt, mint amilyennek még sosem hallottam.
-De nem történt semmi! Az csak egy csók volt, és, és nekem jelentett valamit. Lehet, hogy te nem így vele, de én igen. Fontos vagy nekem Tomlinson hallod!- böktem oldalba.
-Harry az egyik legjobb barátom, neki pedig te vagy a legjobb barátnője. Nekem is sokat jelentett a tegnap este, de nem lehet- felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé.
-Állj meg! Kérlek! Nem hagyhatsz itt! Alexa sincs itthon a szüleim is messze vannak. Kérlek!- kiabáltam utána- miért nem a szívedre hallgatsz?!
-Komolyan? Azt akarod, hogy arra hallgassak!- megfordult, odajött hozzám és pár centire előttem megállt- akkor azt fogom tenni!!
Megragadta a derekam és magához húzott, beletúrt a hajamba és megcsókolt. Ez a csók tele volt szenvedéllyel, érzelemmel nem akartam, hogy valaha is véget érjen. Pár perc múlva levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
-Látod, nem olyan nehéz ez- pusziltam meg- komolyan menni akarsz?
-Harry megfog ölni- mosolygott- de megéri. Délután jövünk a fiúkkal. Szia!- adott egy puszit a homlokomra és kisétált az ajtón.
Pár pillanatig csak néztem magam elé, aztán megráztam a fejem és bementem a fürdőbe. Elkészülődtem, majd nekiláttam a pakolásnak. Mindenhol rumli volt. Üres poharak szerte a földön, konfetti maradványok. Dél körül végeztem mindennel. Bementem a konyhába és dobtam össze magamnak valamilyen egyszerű ebédet. Elmosogattam magam után és leültem a Tv elé. Pár perce nézhettem mikor valaki csöngetett. Gondolom a fiúk azok. Kinyitottam az ajtót. Az első amit megpillantottam, az egy hatalmas rózsacsokor volt. Aztán megláttam mögötte az embert is. Aaron visszajött.
-Már megint te?- kérdeztem bunkón.
-Sajnálom a tegnapit. Nem voltam tudatomnál. Sosem bántanálak téged.- kezdte a monológját.
-Nem hiszek neked. Már többször is bántottál. Vagy elfelejtetted? Akkor emlékeztetek. Egy SMS. Rémlik? - kiabáltam.
- Meg volt rá az okom- vont vállat.
-Szeretném hallani- nekidőltem az ajtófélfának és vártam, hogy mondjon valamit, láttam rajta, hogy zavarban van. Vett egy mély lélegzetet majd belekezdett.
-Nem érdemeltelek meg. Bármennyire is szerettelek rá kellett jönnöm, hogy nem vagy hozzám való. Csak kihasználtalak és kész. Tudod mennyire fájt mikor megírtam azt az SMS-t??- nézett rám.
-Miért nem mondtad el élőben? Nem ettelek volna meg. Fájt volna akkor is, de így..- ráztam a fejem.
-Tudom. Kegyetlen volt tőlem, de akkor így láttam a legjobbnak. Zoe! Én még mindig szeretlek, de nem vagyok hozzád való. Neked olyan valaki kell, mint az a Louis nevű srác, aki tegnap megvédett. Én semmit sem tudnák neked adni- az utolsó pár mondatnál megremegett  a hangja- kérlek fogadd el ezt a csokrot.
A kezembe nyomta a virágokat, hátat fordított s kiment a kapun. Nem szóltam utána, mert semmi értelemét sem láttam. Bármennyire is megbánta azt, amit tett, én nem tudok ennyire egyszerűen megbocsájtani. Becsuktam az ajtót. Erről senkinek sem fogok mesélni, az egyszer biztos. A csokrát vázába tettem és bevittem a szobámba. Rápillantottam az órámra, a fiúk hamarosan itt lesznek. Előszedtem a maradék szendvicseket és sütiket, majd kitettem őket az ebédlőasztalra poharakkal együtt. Visszaültem a kanapéra és vártam a fiúkat. Pár perc múlva sikeresen elnyomott az álom. Vad csöngetésre ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Felálltam és futottam ajtót nyitni. A fiúk álltak előttem hatalmas mosollyal.
-Boldog szülinapoot!! Boldog szülinapoot!! Boldog szülinapot Zoe! Boldog szülinapoot!!- énekelték, nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Gyertek be- mosolyogtam.
Leültek a kanapéra és csak bámultak maguk elé.
-Most mi ez a nyomott hangulat?- kérdeztem.
-Akkor kezdem én!- pattant fel Harry- boldog szülinapot drága!
Megölelt és egy kis dobozt nyomott a kezembe.
-Harry! Emlékszel, hogy mit mondtam?- néztem rá mérgesen.
-Tudom, hogy nincs ajándék, de ezt muszáj volt. Bontsd ki!- parancsolt rám.
Engedelmeskedtem neki, és nem hittem a szememnek. Az a karkötő volt benne, amit pár napja mutattam neki az egyik kirakatban.
-Köszönöm!- mosolyogtam és adtam neki egy puszit.
-Én mondtam, hogy nem fog megölni- vigyorgott Fürtöske a barátaira.
A többiek is felálltak és átadták az ajándékaikat. Nem értettem, hogy miért költöttek rám pénzt, mikor meg sem érdemlem. Louis maradt utoljára. Előhúzott a zsebéből egy gyönyörű nyakláncot és a nyakamba akasztotta, majd ezt egy csókkal koronázta meg. A fiúk meglepetten néztek minket.
-Louis egy szóra, kérlek!- pattant fel Harry és elrángatta az érintettet a konyhába.

Louis szemszöge:
-Ez meg mi volt?!- idegeskedett Harry- megígérted haver! Baja eshet, ezzel te is tisztában vagy!!
-Nem fog semmi sem történni, a lánc amit kapott megvédi- válaszoltam higgadtan.
-Ez nem igaz! Nem felejtettem el, hogy mit mondtál, minden egyes szavadra emlékszek! - sziszegte a fogai közt, ennyire mérgesnek még sosem láttam- az a hülye nyaklánc nem jó semmire sem! Ha esetleg elveszted a fejed! Belegondoltál már? Szerintem nem! Ha bántani merészeled esküszöm kinyírlak!
-Ezzel nem mész nálam semmire sem. Nem ijedek meg tőled. Zoe fontos nekem Harry. Nem tudnák neki fájdalmat okozni, remélem, hogy ezzel tisztában vagy- mondtam és visszamentem a többiekhez, akik döbbenten néztek rám.
-Mi van?- kérdetem.
-Ááá semmi, semmi- rázták a fejüket.
Pár perc múlva Harry is csatlakozott hozzánk, de engem egy szóra sem méltatott. Normálisan..habár ez erős szó rá, de megünnepeltük Zoe szülinapját.