9. fejezet- Szülinap

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) Nem lett nagyon hosszú, de most csak ennyit akartam. Remélem, hogy tetszik :)) Várom a komikat.

Puszi: Liza :)) ♥

Reggel, vagyis inkább délelőtt elbúcsúztunk Julie-val. Összepakoltam a szobámban és leültem a gép elé. Felnéztem Facebookre és Twitterre. Mikor ezeket meguntam előszedtem a fülhallgatómat és a telefonomat, majd szokásomhoz híven kifeküdtem az udvarra napozni. Már majdnem elaludtam, mikor valaki kirántotta a fülemből a fülhallgatót. Felnéztem és Alexával találtam szemben magam.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy milyen bulit szeretnél holnapra?- kezdte, a fenébe, pedig már kezdtem azt hinni, hogy megúsztam.
-Nem akarok bulit- vontam vállat.
-Zoe! Ne csináld! Nem minden nap lesz az ember 19 éves- bökött vállba.
-Tudod mit! Áthívom a fiúkat és Julie-t. Tessék buli- válaszoltam higgadtan, megcsörrent a telefonom.
-Ki az?- kérdezte Alexa.
Csak vállat vontam és felvettem, de azonnal meg is bántam.
-Igen?- szóltam bele.
-Zoe! Én vagyok az! Rose!- kiabált bele, hát persze Rose, ki más zaklatna ebéd előtt.
-Miért hívtál?- kérdeztem.
-Milyen bulid lesz? Medencés vagy nem? Mit vegyek fel? Bikinit vagy egyszerű nyári ruhát?- bombázott a kérdéseivel.
-Öhmm.. izé... szerintem medencés- dadogtam.
-Szupi! Akkor holnap talizunk! Sziaa- és letette a telefont.
Lassan Alexa felé fordultam aki csak mosolygott. Már megint Ő nyert. Ez nem igazság!
-Hogy csináltad?- kérdeztem.
-Mit?
-Ezt. Miattad medencés bulit kell tartanom.- válaszoltam.
-Szuper!- felugrott a székből és bement a házba.- fél óra múlva az autómnál.
A napom hátralévő részét azzal töltöttem, hogy a nővéremmel és Chaze- el járkáltam az üzletekben. Úgy láttam, hogy jól kijönnek egymással. Legalább ők megtaláltak a boldogságot.
Megvettünk mindent, amire Alexa szerint szükségünk volt. Hazamentünk és együtt feldíszítettük a kertet. Mikor végeztünk hátraléptem és megcsodáltam a végeredményt. Pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Nem volt túl csicsás. Néhány lámpán, lufikon és virágokon kívül semmi extra sem volt benne. Már csak azon kell gondolkoznom, hogy mit is vegyek fel. A meghívókat már elküldtem és a legtöbb embertől meg is kaptam a visszajelzést.
A fiúkat nem hívtam meg, mivel nincs sok kedvem a címlapokon pózolni. Megbeszéltem velük, hogy holnapután eljöhetnek hozzám és akkor csak mi leszünk itthon. Azonnal bele is egyeztek.
Reggel a megszokottnál korábban keltem, mert még volt néhány elintéznivalóm, és a szüleim is délelőtt szeretnének felköszönteni. Kimentem a konyhába, ahol az ''ünnepi" reggeli fogadott. Palacsintatorta sok tejszínhabbal.
-Boldog szülinapot kincsem- adott egy puszit anyu és apu.
-Köszönöm- mosolyogtam.
-Az ajándékod kint vár az udvaron. Megnézed?- kérdezték egyszerre, én pedig izgatottan ugrottam fel a székemről és heves bólogatásba kezdtem.
Gyorsan kinyitottam az ajtót és nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű fekete Audi állt előttem.
-Ez az enyém?- kérdeztem meglepetten.
-Miért? Talán nem tetszik?- anyu mellém állt és együtt néztük az autót.
-Imádom! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ujjongtam.
-Parancsolj- nyújtotta át apu a kulcsokat.
-Meg sem érdemlem- fordultam feléjük.
-Na próbáld ki!
Óvatosan kinyitottam az ajtót és beültem az autóba. Megfogtam a kormányt, elképzeltem, hogy milyen lesz London utcáin furikázni ezzel a csodával. Egyszerűen beleszerettem.
-Kényelmes?- kérdezte Alexa,aki most jött ki a házból.
-Nagyon- bólintottam.
-Ez mind szép és jó, de tudod még sok dolgunk van- sürgetett.
-Oké, megyek- sóhajtottam és kiszálltam az autóból.
Nekiláttunk sütit sütni, szendvicseket meg persze szereztünk a közeli cukrászdából egy tortát. Délutánra mindennel kész is lettünk. Elbúcsúztunk anyuéktól, mert Ők csak holnap este jönnek haza. Beálltam a szekrényem elé, és megpróbáltam kitalálni, hogy melyik bikinimet vegyem fel. A sötétkék mellett döntöttem, felé pedig egy csíkos felsőt választottam egyszerű rövidnadrággal. Hajamat csak egyszerűen összefogtam és kész is voltam. Rápillantottam az órámra, fél négy. A vendégeket ötre várom szóval már csak fél óra. Leellenőriztem mindent, amit csak lehetett. Kipakoltam a kertbe az italokat és a kajákat. Megfogadtam a szüleimnek, hogy nem fogok túl sok alkoholt inni a kelleténél. Lehet, hogy felelőtlen ígéret volt. Nem mintha annyira imádnám az alkoholt. Elmélkedésemből a csengő hangja riasztott ki. Kinyitottam az ajtót és Julie- val, Rose- al és Adam-el találtam szemben magam.
-Boldog szülinapoooot!!!- kiabálták.
-Köszii- mosolyogtam.
Szép lassan a többiek is megérkeztek. Átadták az ajándékaikat, (amiket nem is kértem, direkt bele is írtam a meghívókba, de már miért is hallgatnának rám) és belekezdtünk a bulizásba. Senki sem maradt szárazon, vagy beleugrottak a medencébe, vagy pedig beledobták. Szóval lehetett választani. Éjfél után fogjuk rá, hogy "józan" állapotban mindenki hazament. Épp mentem volna tusolni, mikor kopogást hallottam. Biztos valaki itt hagyta a cuccait. Kinyitottam az ajtót, de bárcsak ne tettem volna.
-Meglepetéééss!!- kiabálta és bejött a házba.

:))

Sziasztok! Unatkoztam egy  picit és nekiláttam képeket szerkeszteni....ez lett a végeredmény :DD
Puszi: Liza :)) ♥

8. fejezet- Minden egyre furcsább

Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Egész héten ezen gondolkoztam és hát..ez lett belőle. Remélem, hogy mindenkinek bejön :)) A komikat pedig várom ♥

Sok puszi: Liza :) ♥

Egy hideg, sötét erdőben vagyok. A ködtől semmit sem látok, de futok. Mikor hátranézek csak egy sötét alakot látok magam mögött. Még gyorsabban futok. A kavicsok felsértették a lábamat, a faágak pedig szét szaggatták a pizsamám. Legszívesebben lekuporodnék az egyik fa alá, de nem tehetem, Nagyon félek, most az életem a tét. És ekkor elesek, az egyik kiálló gyökérben. A sötét alak utolért és felém állt. Egy féloldalas mosolyt láttam az arcán. Annyira ismerős volt valahonnan. Kinyújtotta a kezét és elkapta kezem, majd megvillantotta a fogait. Egy vámpír. És lecsapott.

Jesszusom! Huh, csak egy álom volt. Hirtelen kivágódott az ablakom. A szívverésem azonnal felgyorsult.

-Ki az?- suttogtam, pont, mint amikor kicsi voltam, de biztos voltam benne, hogy nem kapok választ.

Egy furcsa árnyékot pillantottam meg a sarokban. Felálltam és odasétáltam. Egy, egy ember volt az. Nem láttam az arcát. Belenéztem a szemébe. Ő mondott valamit, majd arra eszméltem, hogy reggel van és újra az ágyamban fekszek.

Semmire sem emlékeztem a tegnap estéből. Az álmomból is csak foszlányok maradtak meg. Hallottam, hogy valaki csengett. Kiszálltam az ágyból és kisétáltam a konyhába. Hatalmas meglepetés ért. Louis ült az asztalnál.

-Szia!- mosolygott.

Ekkor belém hasított a felismerés. A férfi az álmomból. Ő volt. Hirtelen megszédültem. Gyorsan megkapaszkodtam a konyhapultban. Vártam, hogy kitisztuljon a fejem.

-Minden oké?- kérdezte.

-Persze- szép lassan odamentem az asztalhoz és leültem a vele szemben lévő székre.- miért jöttél?

-Csak benéztem- vont vállat.

-Mikor jöttél meg?- kíváncsiskodtam.

-Tegnap este. Jó végre itthon lenni.

-Ahha- elvettem a tálból egy almát és beleharaptam.

-Nincs kedved ma átjönni? -kérdezte.

-Bocsi, de Julie-val már lebeszéltem- ez persze nem volt teljesen igaz.

Igaz, hogy terveztük Julie-val egy újabb találkát, de azt nem hittem volna, hogy még ma újra találkozunk.

-Hozd el Őt is- mosolygott.

-Inkább nem. Tudod, Ő még fogjuk rá, hogy normális- magyaráztam.

-Ez esetben, itt az ideje, hogy ne legyen az. Kérleeek!!- felállt a székről és letérdelt elém.

-Jó, legyen- sóhajtottam.
-Klassz! Akkor 3-ra legyetek nálunk. Szia!- és kiment a házból.
Felnéztem a faliórára. Fél tizenkettő(!!) volt. Bementem a fürdőszobába és elkészülődtem. Mire mindennel végeztem az ebéd már tálalva volt.
-Végre a hercegnő is méltóztatott elkészülni- motyogta Alexa- csak Rád vártunk.
-Bocsi- válaszoltam és leültem a helyemre.

Elfogyasztottuk az ebédünket és mindenki mehetett a dolgára. Felhívtam Julie-t és elújságoltam neki, hogy mit is kell ma csinálnunk. Hogy is mondjam, nem fogadta valami nagy örömmel. Sokszor már Harry is sok volt neki, erre most még plusz négy idiótát a nyakába akasztok. Imádhat engem. Bementem a szobámba és elkezdtem készülődni. Egy kék virágos szoknyát vettem fel balerinacipővel és hozzá illő kiegészítőkkel, a hajamat pedig egyszerűen összefogtam. Halványan kisminkeltem magam is kész is voltam. Ránéztem az órámra. Még csak negyed három volt. Azt beszéltük meg, hogy pontosan félkor találkozunk a házunk melletti parkban. Nem volt sok kedvem bent ücsörögni, ezért inkább kimentem egy picivel hamarabb. Leültem az egyik padra és csak nézelődtem.
Imádom a nyarat. Szeretem hallgatni a madarak csicsergését, a virágok bódító illatáról pedig inkább ne is beszéljünk. Mivel itt Londonban nem olyan melegek ezek a hónapok nincs gondom a kánikulával sem. Épp a játszótéren sikítozó gyerekeket néztem, mikor valaki megbökdöste a vállam.
-Mehetünk? -kérdezte egy ismerős hang.
Mikor felnéztem Julie arcával találtam szemben magam.
-Persze felálltam és elindultam a fiúk háza felé.
-Kicsit- sem laknak messze- nevetett mikor megérkeztünk.
-Egy kis séta sosem árthat- vontam vállat.
Becsöngettem és vártam a választ. Pár perc múlva Liam jelent meg a kapunál.
-Na végre! Mi tartott ennyi ideig?- panaszkodtam.
-Összevesztünk rajta, hogy ki engedjen be titeket.- nevetett.
-Szuper- elindultam a ház felé vezető kis ösvényen.
A bejárati ajtóhoz érve megvártam Liamat és Julie-t. Liam kinyitotta az ajtót és előre engedett minket. Mikor beléptem a konyhába egy kisebb szívrohamban volt részem. A padlót vastag liszt réteg borította az asztalról pedig tojásmaradványok csöpögtek le.
-Ti meg mit műveltetek?- kérdeztem meglepetten.
-Sütit sütöttünk.- válaszolta büszkén Niall.
-Azt látom, de hogyan?- mutattam végig rajtuk.
-Ne izélj már. Inkább ölelj meg!- Harry elindult felém.
A ruhája tiszta liszt volt a kezét pedig tésztamaradványok díszítették.
-Ne közelíts Styles!- parancsoltam rá- neked nem otthon kellene lenned?
-Ugyan már!- nevetett és szorosan magához ölelt- törölték azt a járatot és inkább visszajöttem.
-Harry! Engedj el!-kiabáltam.
-Különben?
-Ez lesz- megfogtam a hozzám legközelebb lévő tárgyat és a fejéhez vágtam.
Szegénykémnek most törtem szét egy hatalmas tojást a fején.
-Hé! Ez most miért volt?- nyafogott, miközben a tojáshéjakat szedte ki a hajából.
-Csak úgy. Amúgy meg, jót tesz a hajnak- kacsintottam.
-Ez esetben- felkapott egy halom tojást és minél közelebb jött hozzám.
A többiek messziről figyelték az eseményeket. Néha megláttam Julie meglepett arcát, amin bevallom őszintén jót mulattam. A mi kis 'játékunknak' Harry kiáltása vetett véget.
-Au! Megkarmoltál- kapott a kézfejéhez.
-Bocsi, hadd nézzem- nyúltam a keze után, de elrántotta.
-Basszus! Zoe! Ez vérzik!- amint ezt kijelentette, Louis el is tűnt a konyhából.
Miért megy el folyton, ha valaki megsérül? Az egy dolog, hogy nem bírja a vért, de a legjobb haverján igazán segíthette.
-Ne parázz, nem fogsz belehalni!- jött oda Julie.
-Honnan vagy Te ebben ennyire biztos?- förmedt rá - lehet, hogy elkaptam valamilyen betegséget.
-Styles!- szóltam rá.
-Lehet, hogy meghalok!
-Styles!- már Julie is besegített.
-Híres ember vagyok, sok embernek hiányoznék.- nyafogott.
-HARRY!!- már mindenki, aki a konyhában tartózkodott rászólt.
-Zoe! Most kettő van belőled? Vagy csak képzelődök- kezét a homlokára tette.
-Fogd már be! Semmi bajod nem lesz!- böktem vállba.
Ezután elhallgatott és elkezdte a sértődöttet játszani. Kifertőtlenítette a 'hatalmas' sérülését és leült a kanapéra filmet nézni. Addig én bemutattam mindenkinek Juliet. Barátnőm a természetfeletti optimizmusával lehengerelte a fiúkat. Louis csak egy vagy két óra múlva jelent meg köreinkben. Kivételesen evett is valamit...mondjuk én a répasalátát nem nagyon mondanám tápláló ételnek, de Ő tudja. Ja, meg persze azt a furcsa piros löttyöt itta. Egyszer meg kell kóstolnom, majd ha nem figyel.
Késő estig hülyéskedtünk, majd hívtunk egy taxit és hazamentünk. Rászedtem Julie-t, hogy aludjon ott nálam, mivel a múltkori furcsa estém óta, nem érzem biztonságban magam a szobámba.

7. fejezet- Julie

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Várom a komikat is :)) Remélem, hogy tetszik :)
Sok puszi: Liza ♥

Hétvégén unalmamban átlestem a fiúkhoz. Nem voltam benne biztos, hogy otthon vannak, de Harry számára így is- úgy is volt egy üzenetem.
-Sziasztok!- köszöntem mikor beléptem a házba.
-Szia!- tűntek fel a fiúk az ajtóban.
-Rég találkoztunk- mosolygott Niall.
-Te nem voltál itthon- vontam vállat- jut eszembe Harry!- fordultam göndör barátom felé.
-Mi van?- ijedten nézett rám.
-Anyukád hívott. Azért, mert már egy ideje nem is mentél Chesire közelébe. Ki van bukva rád Stlyes! Ja és repülőjegyet is küldött neked. Sok szeretettel vár haza. Szóóval....én a helyedben nekilátnék pakolni. Tessék a jegyed- adtam át neki a borítékot.
-Izé, köszi. Ezen az van, hogy három óra múlva indul!!- a vér hirtelen kifutott az arcából.
-Hmm...ez esetben én sietnék a helyedben- mosolyogtam.
-Francba!- sarkon fordult és elindult a szobájába.
Én pedig fogtam magam és mint aki jól végezte dolgát hatalmas vigyorral bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Kerestem valamilyen normálisnak tűnő műsort a TV-ben, végül egy béna szappanopera mellett döntöttem.
-Muszááájjjj????- ült le mellém Liam.
Csak bólintottam. Túlságosan is bele voltam merülve abba, hogy kibogozzam a sorozat kusza szálait.
-Hogy csináltad?- kérdezte.
-Mit is?- egy pillanatra sem vettem le a szemem a képernyőről.
-Azt, hogy Harry ennyire hallgat rád. Nekünk órákat kell könyörögnünk- nevetett.
-Gyakorlat.
Később a többiek is csatlakoztak hozzánk. Harry pedig beült az autóba és gyorsan kihajtott as reptérre.Csendben néztük a TV-t, de végül már elegem lett a semmit tevésből.
-Na ebből elég lusta banda!- pattantam fel- élvezzük ki a nyarat a fenébe is! Hétágra süt a nap! Gyerünk! Hopp!! Egy kettő! Kezdjük mondjuk tíz kör futással a kertben, utána pedig tízszer oda- vissza a medencében. Zayn! Te pedig addig 30 fekvőtámaszt fogsz csinálni!!
-És veled mi lesz?- vont kérdőre Niall.
-Én leszek a parancsnok- jelentettem ki határozottan- szóval gyerünk, gyerünk, gyerünk!!
Kihajtottam a srácokat a kertbe. Míg ők futottak, addig kényelmesen elhelyezkedtem az egyik napágyban, és elkezdtem feltöltődni D- vitaminnal.
-Végeztünk!- lihegte Liam.
-Akkor gyerünk úszni!- mutattam a medence felé.
-Könnyű azt mondani. Egyesek nem csinálnak semmit- vágta be a durcit Niall.
-Héé!!! Én kemény munkát végzek. Tökéletes parancsnok módjára figyellek titeket.
-Ahha persze- forgatta a szemeit Zayn.
-Na jó. Akkor? Mit szeretnétek csinálni?- felálltam és megigazítottam magamon a ruhát.
-PIHENI!!!- mondták egyszerre.
-Azon kívül?
-Semmit- vontak vállat.
-Oké. Akkor én hazamegyek. Sziasztok!- intettem és elindultam a kapu felé.
-Szia!- hallottam a hangjukat.
Hogy lehetnek ennyire lusták? És hol van Louis? Még mindig nyaral? A kis mázlista. Szép lassan hazasétáltam és leültem a TV elé. Anyuék még nincsenek itthon. Alexa meg gondolom Chaze-el van valahol. Ez igazságtalan. Mindenkire rátalál a szerelem, csak engem kerül ki. Talán nem érdemlek meg egy kis boldogságot? Vagy csak túl válogatós lennék? Hisz a suliban sok a jó pasi. Csak háát...egyikőjük sem az esetem. De most miért is agyalok ezen? Felálltam a kanapéról és megkerestem a telefonom. Megkerestem a telefonom és tárcsáztam a barátnőm Julie számát. Néhány kicsöngés után fel is vette.
-Szia!- köszöntem.
-Szia! Mizujs? Régen beszéltünk?- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hisz Julie az optimizmus megtestesítője. Mindenben csak a jót látja, és ez néha idegesít. Ettől függetlenül Ő a legjobb barátnőm.
Három ember van, akiben megbízom: Julie, Harry és Alexa.
-Unatkozok. Van kedved sétálni egy picit?- kérdeztem.
-De persze! Találkozzunk a megszokott helyen oké?
-Megbeszéltük. Akkor egy óra múlva?- kérdeztem.
-Ott leszek. Szia!- és letette.
El is kezdtem készülődni. Összefogtam a hajamat és felvettem valamilyen nyári cuccot. Mikor végeztem belenéztem a tükörbe. Fogjuk rá, hogy jól festettem. Megigazítottam a felsőmet és elindultam a parkba. Mikor odaértem Julie már ott várakozott. Egy picivel magasabb volt nálam. Hosszú, szőke haját kivasalta és csak egyszerűen szétengedte. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
-Zoe! Szia!- köszönt és megölelt.
-Helló- viszonoztam az ölelését- milyen volt a nyaralás?
-Hát, Párizs jó hely. A pasik csodálatosak a kaják isteniek, és persze ott minden a divat körül forog. Kár, hogy anyukád nem engedett el. Imádtad volna. - lelkendezett.
-Mázlista vagy. Ez pár hét nagyon unalmas volt. Megismertem Harry barátjait.- sóhajtottam.
-Ééés?? Van köztük jó pasi?- nevetett.
-Nem is tudom. Aranyosak.- vontam vállat.

-Ugyan Zoe! Előttem nem kell tettetned magad- legyintett- valamelyikőjük bejön?
-Talán.
-Melyikőjük?- kíváncsiskodott tovább.
-Louis Tomlinson- mosolyodtam el- nagyon cuki és jó fej.
-Akkor már csak várni kell a rózsaszín felhőkre! De jó! Akkor már nem sokáig leszel szingli!- nevetett.
-Nem lenne rossz- éreztem, hogy szép lassan elpirulok.
-Akkor tegyél valamit az ügy érdekében- biztatott.
-Nem is tudom. A pasinak kell megtennie az első lépést nem? Meg van körülötte valami. Nem is tudom mi. Csak érzem- magyaráztam.
-Csak paranoiás vagy- legyintett.- szomjas vagyok! Van kedved egy jégkásához?
-Persze. Menjünk.
Megvettük az italainkat és csak sétálgattunk. Beszélgettünk minden féléről, de a Louis-os témát nem is hoztuk fel többet.

6. fejezet- Lelkizések

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem, hogy tetszeni fog. A komikat pedig várom :))
Puszi: Liza ♥ :D


A következő pár napban picit hanyagoltam a srácok társaságat. Helyettük eljártam bulizni a barátaimmal vagy csajos napokat rendeztünk a suliból néhány lánnyal akikkel jó viszonyt ápolok. Kevés időt töltöttem otthon, de egy valami feltűnt. Alexa nagyon furcsán viselkedett. Állandóan csak vigyorgott maga elé és dúdolgatott. Pont, mint aki szerelmes. Ilyen gyorsan túl tette magát Troy-on? Hát legalább neki gyorsan megy a felejtés. Vajon ki lehet a legújabb kiszemeltje? Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül. Eddig mindig így volt.
Egyik nap épp készülődtem egy kis sétára Harryvel, mikor megláttam egy srácot a kanapén.

 -Szia- köszönt mikor meglátott.
-Helló- intettem- ki vagy Te?
-Jaj de bunkó vagyok. Chaze Williams - nyújtott kezet- te meg...
-Zoe Holden- vágtam rá- és még egy gyors kérdés. Mi a fenét csinálsz itt?
-Alexára várok. Azt mondta, hogy mindjárt kész- mosolygott.
-Ahha. Értem- bólintottam.
Leültem a kanapéra és csak vártam, hogy mikor érkezik meg végre Harry.
-Ahogy látom, már megismertétek egymást- tűnt fel Alexa az ajtóban.
-Volt hozzá szerencsém- motyogtam.
-Mehetünk?- nézett Chaze-re.
-Persze- és kimentek az ajtón.
Erről még ki kell faggatnom a nővéremet. Talán új szerelem van a láthatáron, amiről még nem számolt be nekem? Este mindent kiderítek.

 Elmélkedésemből a telefonom zökkentett ki.

-Igen?- szóltam bele.

-Én vagyok az- hallottam a hangot.

-Ki az az én?

-Harry Styles!- förmedt rám.

-Na végre. Hol vagy?- kérdeztem.

-A házatok előtt. Nincs kedved kijönni?

-De persze megyek- felálltam a kanapéról és felvettem a cipőmet.

Lassan kisétáltam az udvarra majd a kapuhoz.

-Szia- köszönt vidáman.

-Szia!

-Valami baj van?- kérdezte aggódva.

-Nem, nincs semmi. Láttad Alexát?

-Aha. Valamilyen pasival volt. Miért?- kérdezte meglepetten.

-Csak úgy- vontam vállat- merre menjünk?

-Jégkása?
-Benne vagyok!
Elsétáltunk a kedvenc helyünkhöz és megvettük a hűsítő italainkat. Közben elmeséltem Harrynek a találkozásomat Chaze-el. Kicsit sem lepődött meg azon, hogy Alexa még csak pár hete szakított élete szerelmével, de már újra pasizik. Habár. Ő maga is ezt csinálja. Ha egy csaj visszautasítja, nincs baj...jön a másik. Ehhez Harry mellett hozzá kell szokni.
-Többikkel mi a helyzet?- érdeklődtem.
-Háát...Niall otthon van Írországban, Liam egy kis időt Daniellnek szentel, Zayn talán otthon nézi a TV-t, Louis pedig ha minden igaz a családjával nyaral- sorolta- ja én pedig épp veled beszélgetek.
-Akkor senki sem unatkozik. Talán Zayn- mosolyogtam.
-Van valami, amit már egy ideje meg szeretnék kérdezni- kezdett bele, ajajj...ebből semmi jó nem fog kisülni.
Amikor legutóbb ezt mondta el kellett játszanom a barátnőjét, hogy lerázza az akkori kiszemeltjét. Azóta sem kért ilyet, mert a csaj előtt jól leégettem.
-Hallgatlak- sóhajtottam.
-Mi van közted és Louis között?- ez a kérdése annyira meglepett, hogy még a jégkását is félrenyeltem.
-Se...Se..Semmi- mondtam két köhögés között.
Kicsit megveregette a hátam, hogy jobban legyek aztán folytatta.
-Nem úgy látszik.
-Pedig így van. Csak barátok vagyunk- vontam vállat.
-Ha te mondod, de vigyázz Louis-val!- figyelmeztetett.
 -Miért? Csak nem valami sorozatgyilkos vagy ilyesmi. Esetleg vérfarkas, nem is inkább vámpír..esetleg egy boszorkány?- nevettem.
-Jaj nem dehogyis, csak hülyültem- rázta a fejét zavartan.
-Furcsa vagy Te nekem Harry Styles- végigmértem tetőtől talpig, de semmi változást nem vettem észre rajta.
-Ezt meg hogy érted?
-Semmi, semmi. Talán kezdesz megkomolyodni.- legyintettem.
-Erre azért ne vegyél mérget- mosolygott.
Amilyen gyorsan csak tudta elterelte a témát. Megbeszéltünk mindent, ami ebben a pár napban történt velünk. Tudom, hogy neki mindent elmondhatok, mert segít mindenben. Ő olyan számomra, mint egy báty, amit sosem kaptam meg.
Mikor hazaértem Alexa már otthon volt. Akkor most vagy soha. Bekopogtam a szobájába és vártam a választ. Benyitottam. A nővérem az ágyon feküdt és laptopozott.
-Mit szeretnél?-fel sem nézett rám.
-Ki volt az a srác?
-Chaze-re gondolsz? Egy nagyon jó barátom- miközben ezt mondta egy picikét elvörösödött.
-Ez nem igaz. Ugyan Alexa, ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?- ültem le mellé az ágyra.
-Oké, legyen- lecsukta a laptopot és a kis szekrénykére helyezte az ágya mellé.
Törökülésbe helyezte magát és belekezdett a mesélésbe.
-Szóval. Röviden csak annyi, hogy egy ideje találkozgattok és alakul valami- foglaltam össze a fél órás mondókáját- és Troy?
-Ő már nem érdekel. Hisz már több, mint egy hónapja vége- vont vállat.
-Olyan régóta? De hisz nekem még csak nem rég mondtad el.
-Tudom. Csak a megfelelő pillanatra vártam.- nevetett.
-Ha nem találkozok Chaze-el, akkor arról mikor szóltál volna?- húztam fel a szemöldököm.
-Csak azután, miután a dolgok komolyra fordultak volna. Most te jössz! Mesélj. Hogy állsz  a pasikkal?
-Rosszul.
-Komolyan? Öt pasi vesz téged körül, de Te nem állsz velük sehogy sem. Ejnye!- rázta a fejét- azzal a Louis-val szoktál találkozgatni ugye?
-Ne kezd Te is! Nincs köztünk semmi. Csak és kizárólag barátság. - magyaráztam.
-Bánnád, ha több is lenne?- folytatta.
-Hááát....nem hiszem- túrtam a hajamba.
-TUDTAM- kiabált.- hisz nem lehetsz örökké szingli! Vesd be magad! Nem minden pasi olyan, mint az exed volt.
-Igazad van, de még nem akarok kapcsolatot. Most megyek. Megéheztem- ezzel felálltam és kimentem a szobából.
Miért zaklat mindenki azzal, hogy pasizzak be? Mindenkitől folyton ezt hallgatom. Majd ha én is úgy érzem, akkor talán lesz egy kapcsolatom, de az még nem most lesz.

5. fejezet- Csak egy újabb őrült nap

Ahogy megbeszéltük, másnap jött Louis és hozta magával a film kimaradt részeit. Senki sem volt otthon, ezért az egész ház a mienk volt. Befészkeltük magunkat a TV elé és belemerültünk a filmbe. Mikor befejeztük a mi kis privát maratonunkat kimentünk sétálni.
-Nincs kedved egy fagyihoz?- kérdezte.
-De persze- egyeztem bele.
Megkerestük a legközelebbi fagyist és megvettük a hűsítő finomságot. Néhány rajongó odajött hozzánk és autógrammot valamint fényképet kértek Louis-tól. Én csak arra voltam jó, hogy elkészítsem a képeket.
-Sajnálom- mondta az egyik rajongó után.
-Mit?- kérdeztem.
-Hogy nem tudunk normálisan beszélgetni, azt, hogy folyton megzavarnak- magyarázta.
-Ezen nincs mit sajnálnod, hisz Ők szeretnek téged. Te csak megteszed azt, amit kérnek. Nem a Te hibád- mosolyogtam rá.
-Igazad van. Nem megyünk valamilyen nyugodt helyre?- vetette fel az ötletet.
-Tudsz olyat?
-Hmmm....jó kérdés. - pár percig gondolkozott aztán megszólalt- nem nem tudok olyat.
-Akkor menjünk vissza hozzánk. Úgysincs otthon senki. Alexa gondolom megint valamelyik barátnőjével van, a szüleim pedig dolgoznak- hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb?
-Ez esetben. Csak utánad- és visszamentünk oda, ahonnan elindultunk.
Az égen sötét felhők gyülekeztek, figyelmeztetve minket arra, hogy mindenki amilyen hamar csak tud menjen haza. Mire hazaértünk az első esőcseppek már lehulltak a földre. Kinyitottam az ajtót és bementünk a nappaliba.
-Most akkor mi legyen?- tette fel Louis a kérdést.
-Fogalmam sincs- huppantam le mellé a kanapéra.- nem vagy éhes?
-Lottóznod kéne!- nevetett- de ha akarsz ehetsz.
-Sosem eszel. Hidd el, hogy jól tudok főzni. Ne higgy Harrynek!- indultam el a konyha felé.
-Zoe! Komolyan nem vagyok éhes!- kiabált utánam.
-Nem hiszek neked! Ha sütök egy kis mirelit pizzát eszel velem? - már ő s bejött a konyhába..
-Na jó legyen- adta meg magát- de csak a Te kedvedért.
Kivettem a fagyasztóból a pizzát és beraktam a sütőbe. Az volt ráírva, hogy negyed óra múlva el is készül.
-Mit iszol?- kérdeztem- van narancslé, ásványvíz, esetleg tea vagy kakaó- soroltam.
-A víz megteszi- válaszolt higgadtan.
-Ha te mondod- kerestem egy poharat és töltöttem neki, addigra a pizza és elkészült.
Leültünk az asztalhoz és megettük.
-És most mihez kezdjünk?
-Keresünk filmet?- vetettem fel.
-Az már uncsi- könyökölt le az asztalra.
-Akkor mit szeretnél? Szakad az eső- mutattam az ablak felé.
-Fogócska?- egy gonosz vigyor terült szét  az arcán.
-A lakásban?- meglepetten néztem rá.
-Ugyan kérlek. Esőben sokkal izgalmasabb- legyintett.
-Ez esetben. Sosem kapsz el!- el kezdtem futni a terasz ajtóhoz és gyorsan kifutottam.
-Te csak azt hiszed!- lerúgta a lábáról a cipőt és utánam futott.
Elfutottam a medence túloldalára. Nem mozdult csak felmérte a helyzetet. Az esőtől már teljesen elázott a ruhám, a hajamat pedig kár volt begöndörítenem, de ez most nem sűrűn zavart. Jól éreztem magam és ez volt a lényeg.  Pontosan a medence szélén futottam, volt egy kidolgozott tervem.
-Na! Mi van? Mégsem vagy képes elkapni?- cukkoltam.
-Na várj csak!- vigyorgott.
Odafutott hozzám, de mikor már kinyújtotta a kezét, hogy akkor elkap, egy gyors mozdulattal a medencébe löktem.
-Ez nem ér!!- nyafogott én pedig hangosan nevettem.
-Miéért? Csak nem félsz?- kimászott a medencéből, megfogta a derekam és belelökött.
-LOUIS!- kiabáltam.
-Csak vissza adtam- vont vállat és beleugrott a vízbe.
És akkor elkezdődött a "csata". Fel váltva szökteltük le egymást  vagy nyomtuk le a másikat a víz alá. Mikor végleg kifáradtunk kiszálltunk a medencéből és bementünk a házba. Louis-nak megparancsoltam, hogy maradjon ott, ahol van, mert nincs kedvem felmosni az egész lakást. Gyorsan befutottam a fürdőbe levettem a vizes gönceimet és bedobtam őket a sarokba. Magamra vettem a köntösömet, majd kerestem apu ruhái között valami normálisat Louis számára.
-Parancsolj- dobtam oda neki a száraz ruhákat.
-Köszi, de hol van a....- félbeszakítottam.
-A folyosó végén és balra- magyaráztam.
-Köszi- amíg ő a fürdőben volt, addig én bementem a szobámba és felöltöztem.
Feltöröltem a parkettát, amit apró vízcseppek díszítettek össze-vissza.
-Most hogyan jutok haza?- jelent meg Louis az ajtóban.
-Szólj Harrynek- vontam meg a vállam.
-Szuper- előkereste a telefonját és már hívta is a haverját.
Fél óra múlva ott is volt érte.
-Ti meg mit csináltatok? - nézett végig Harry, Louis furcsa öltözékén- olyan vagy, mint Charlie bácsi a Két pasi meg egy kicsiből.
Volt benne valami. Egy kék, fehér inget kapott kék színű rövidnadrággal.

-Ne sértegess! Inkább vigyél haza- durcáskodott Louis.
-Oké- röhögött Harry.
-Sziasztok- köszöntem el.
-Szia!- válaszoltak kórusban.
-Megismételjük:- fordult vissza Louis.
-Még szép!- nevettem és becsuktam a bejárati ajtót.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez volt a nyaram legjobb napja.

4.fejezet- Csak Louis

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Várom a komikat is...jókat és rosszakat egyaránt, mert egy kis kritika sosem árt az embernek. Na, de nem is beszélek tovább, jó szórakozást :DD
Sok puszi: Liza ♥

A mai napra nem terveztem semmi érdekeset, csak azt, hogy kihasználom a londoni napsütést és napozni fogok, mivel múltkor nem jött össze. Ebéd után ki is hurcolkodtam mindennel ami kelhet. MP4 lejátszóval, egy könyvel és belefeküdtem a napágyba. Talán fél órával később azt vettem észre, hogy a nap kezd eltűnni. Kinyitottam a szemem és esőfelhőket pillantottam meg az égen. Hát ez nem lehet igaz! Hát már semmi sem tud összejönni. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és befutottam lakásba. Senki sem volt otthon. Anyu és apu dolgoztam, Alexa pedig valamelyik barátnőjénél volt. Végre egy kis magány. Készítettem magamnak egy hűsítő limonádét és levágódtam a TV elé. Betettem a DVD lejátszóba a kedvenc filmemet: Felhők felett 3 méterrel.
A film végére teljesen magam alatt voltam. A díszpárnát öleltem magamhoz és áztattam el a könnyeimmel. Nem tehetek róla. Ha egy olyan filmet látok, amiben igaz szerelem van, de annak valamilyen módon vége szakad ezt a reakciót váltja ki belőlem, ez van. Túl érzékeny lélek vagyok.
Megittam az utolsó pár kortyot a limonádémból és kimentem a konyhába. Elmostam a koszos edényeket, majd visszafeküdtem a TV elé. Az esőcseppek hangos koppanással landoltak az ablakokon vagy a földön. Tipikus londoni zápor. Hamarosan vége is lesz, ezzel már most tisztában vagyok. Már unalmamban nem tudtam mit csinálni. Fel s alá járkáltam a házban, nem találtam a helyemet. Végül bementem a szobámba a laptopért és beleültem a fotelomba. Megnéztem, mik a sztárpletykák mostanában, nem mintha annyira érdekelne, de ez a helyzet ezt hozza ki az emberből. Miután teleszívtam magam a friss sztorikkal fellestem Twitterre is. Néhány új követőn kívül ott sem volt semmi látnivaló. Kikapcsoltam a gépet és ledőltem az ágyra. Belemerültem a gondolataimba, amelyekből a telefonom csörgése szakított ki. Nem néztem meg, hogy ki hív, csak beleszóltam.
-Igen?- megpróbáltam kedvesnek tűnni, de legszívesebben lenyakaztam volna azt, aki zaklat.
-Zoe! Te vagy az?- hallottam a hangot a túloldalról.
-Ki keres?- kérdeztem.
-Én vagyok az Louis!- válaszolt.
-Mit szeretnél?- nagyon meglepett a hívása- és honnan tudod a számom?
-Harrytől- jött a szűkszavú válasz- ja és unatkozok. Nincs kedved átjönni? A fiúk mind eltűntek.
-Nem is tudom.- gondolkoztam egy picit- miért is ne?  Fél óra és ott vagyok!
-Oké. Várlak! Szia!- és letette.
Kinéztem az ablakon és még mindig szakadt az eső. Szuper! Kész élmény lesz elsétálni a házukhoz. Beálltam a szekrényem elé és megpróbáltam eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Hosszas tanakodás után kiválasztottam egy kék farmert, csíkos felsőt, gumicsizmát (esőben itt tornacipőben nem nagyon lehet közlekedni) és a szövetkabátomat.

Magamhoz vettem a táskámat és egy esernyőt, aztán már úton is voltam. Azon gondolkoztam, vajon miért pont engem hívott fel, hisz gondolom vannak más barátai is. Vagy nem? Erre a kérdésemre nem hiszem, hogy valaha is kapok választ. A ház elé érve nem kellet se csengetnem se kopognom, mert a kapu és az ajtó sem voltak kulcsra zárva.
-Louis!- kiáltottam el magam az előszobából, miközben levetettem a kabátom és a cipőm- itt vagyok!
Nem kaptam választ. Beljebb mentem a nappaliba, és láttam, hogy Louis elaludt a kanapén. Király! Most akkor mihez kezdjek. Nincs szívem felébreszteni. Hát, akkor készítek magunknak uzsonnát. Addigra már csak felébred. Bementem a konyhába és nekiláttam a kajánknak. Szendvicsek mellett döntöttem, mert abban nem lehet hibázni. Épp a kenyeret vágtam fel mikor elvágtam az ujjamat. Basszus! Ez nagyon vérzik!
A mosogató felé tettem a kezem, de nem bírtam tovább.
-LOUIS! LOUIS! SEGÍTS!!- kiabáltam- LOUIS! A FRANCBA!
Kerestem gyorsan ez zsepit és az ujjam köré csavartam, majd kifutottam a Lustasághoz és beleordítottam a fülébe.
-LOUIIISS!!!
-Mi van!- morgott, de gyorsan el is fordult tőlem, amint meglátott.
-Segítened kell! Az ujjam!- nyafogtam.
-Láttam, de, de nem megy. Nem szeretem a vért, kérlek vidd innen- még mindig nem nézett rám, sőt a szemét  is eltakarta.
-Kérlek! Muszáj!- megráztam az ép kezemmel.
-NEM! Nem megy!- felemelte a hangját.
-Oké! Akkor csak azt mond meg, hogy hol van a ragtapasz! - parancsoltam rá.
-Fürdőszobában. Tudod mit, idehozom- felállt a kanapéról, de a tekintetét a földön tartotta.
Pár perc múlva egy kis dobozkával tért vissza. Az ujjam már nem vérzett annyira, de nagyon fájt.
-Mutasd- nyújtotta  a kezét.
Kinyújtottam a kezem, ő pedig fertőtlenítette a sebet és beragasztotta azt. Látszott rajta, hogy nagyon nem szeretné ezt csinálni, de ezt kellett tennie.
-Megfelel?- kérdezte végül.
-Nagyon köszönöm- hálám jeléül nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam?- kérdezte meglepetten.
-Mert segítettel- magyaráztam.
-Ja.
-Ha nem baj, akkor nem lesz szendvics, mert azzal már jól megjártam- utaltam a balesetemre.
-Nem számít. Amúgy sem vagyok éhes- vonta meg a vállát.
-Mit csináljunk?- mosolyogtam rá.
-Mit szólnál egy filmhez?- kérdezte.
-Benne vagyok! Megvan az Amerikai pite valamelyik része?
-Viccelsz? Az összes!- mutatott az egyik polcra.
-Klassz! Nekem van időm, szóval én azt mondom, hogy kezdjünk neki!- leszedtem a DVD-ket a polcról és beraktam az első részt a lejátszóba.
Az ötödik részéig jutottunk, mert szerettem volna még sötétedés előtt hazaérni. Megbeszéltük, hogy holnap bepótoljuk, ugyanígy kettesben azzal a különbséggel, hogy most ő fog átjönni  hozzám. Van valami a srácban ami miatt szeretek vele lenni. Talán a humorérzéke az oka, vagy nem is tudom, de szeretek a közelében lenni.