4.fejezet- Csak Louis

Sziasztok! Meghoztam az új részt :)) Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. Várom a komikat is...jókat és rosszakat egyaránt, mert egy kis kritika sosem árt az embernek. Na, de nem is beszélek tovább, jó szórakozást :DD
Sok puszi: Liza ♥

A mai napra nem terveztem semmi érdekeset, csak azt, hogy kihasználom a londoni napsütést és napozni fogok, mivel múltkor nem jött össze. Ebéd után ki is hurcolkodtam mindennel ami kelhet. MP4 lejátszóval, egy könyvel és belefeküdtem a napágyba. Talán fél órával később azt vettem észre, hogy a nap kezd eltűnni. Kinyitottam a szemem és esőfelhőket pillantottam meg az égen. Hát ez nem lehet igaz! Hát már semmi sem tud összejönni. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat és befutottam lakásba. Senki sem volt otthon. Anyu és apu dolgoztam, Alexa pedig valamelyik barátnőjénél volt. Végre egy kis magány. Készítettem magamnak egy hűsítő limonádét és levágódtam a TV elé. Betettem a DVD lejátszóba a kedvenc filmemet: Felhők felett 3 méterrel.
A film végére teljesen magam alatt voltam. A díszpárnát öleltem magamhoz és áztattam el a könnyeimmel. Nem tehetek róla. Ha egy olyan filmet látok, amiben igaz szerelem van, de annak valamilyen módon vége szakad ezt a reakciót váltja ki belőlem, ez van. Túl érzékeny lélek vagyok.
Megittam az utolsó pár kortyot a limonádémból és kimentem a konyhába. Elmostam a koszos edényeket, majd visszafeküdtem a TV elé. Az esőcseppek hangos koppanással landoltak az ablakokon vagy a földön. Tipikus londoni zápor. Hamarosan vége is lesz, ezzel már most tisztában vagyok. Már unalmamban nem tudtam mit csinálni. Fel s alá járkáltam a házban, nem találtam a helyemet. Végül bementem a szobámba a laptopért és beleültem a fotelomba. Megnéztem, mik a sztárpletykák mostanában, nem mintha annyira érdekelne, de ez a helyzet ezt hozza ki az emberből. Miután teleszívtam magam a friss sztorikkal fellestem Twitterre is. Néhány új követőn kívül ott sem volt semmi látnivaló. Kikapcsoltam a gépet és ledőltem az ágyra. Belemerültem a gondolataimba, amelyekből a telefonom csörgése szakított ki. Nem néztem meg, hogy ki hív, csak beleszóltam.
-Igen?- megpróbáltam kedvesnek tűnni, de legszívesebben lenyakaztam volna azt, aki zaklat.
-Zoe! Te vagy az?- hallottam a hangot a túloldalról.
-Ki keres?- kérdeztem.
-Én vagyok az Louis!- válaszolt.
-Mit szeretnél?- nagyon meglepett a hívása- és honnan tudod a számom?
-Harrytől- jött a szűkszavú válasz- ja és unatkozok. Nincs kedved átjönni? A fiúk mind eltűntek.
-Nem is tudom.- gondolkoztam egy picit- miért is ne?  Fél óra és ott vagyok!
-Oké. Várlak! Szia!- és letette.
Kinéztem az ablakon és még mindig szakadt az eső. Szuper! Kész élmény lesz elsétálni a házukhoz. Beálltam a szekrényem elé és megpróbáltam eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Hosszas tanakodás után kiválasztottam egy kék farmert, csíkos felsőt, gumicsizmát (esőben itt tornacipőben nem nagyon lehet közlekedni) és a szövetkabátomat.

Magamhoz vettem a táskámat és egy esernyőt, aztán már úton is voltam. Azon gondolkoztam, vajon miért pont engem hívott fel, hisz gondolom vannak más barátai is. Vagy nem? Erre a kérdésemre nem hiszem, hogy valaha is kapok választ. A ház elé érve nem kellet se csengetnem se kopognom, mert a kapu és az ajtó sem voltak kulcsra zárva.
-Louis!- kiáltottam el magam az előszobából, miközben levetettem a kabátom és a cipőm- itt vagyok!
Nem kaptam választ. Beljebb mentem a nappaliba, és láttam, hogy Louis elaludt a kanapén. Király! Most akkor mihez kezdjek. Nincs szívem felébreszteni. Hát, akkor készítek magunknak uzsonnát. Addigra már csak felébred. Bementem a konyhába és nekiláttam a kajánknak. Szendvicsek mellett döntöttem, mert abban nem lehet hibázni. Épp a kenyeret vágtam fel mikor elvágtam az ujjamat. Basszus! Ez nagyon vérzik!
A mosogató felé tettem a kezem, de nem bírtam tovább.
-LOUIS! LOUIS! SEGÍTS!!- kiabáltam- LOUIS! A FRANCBA!
Kerestem gyorsan ez zsepit és az ujjam köré csavartam, majd kifutottam a Lustasághoz és beleordítottam a fülébe.
-LOUIIISS!!!
-Mi van!- morgott, de gyorsan el is fordult tőlem, amint meglátott.
-Segítened kell! Az ujjam!- nyafogtam.
-Láttam, de, de nem megy. Nem szeretem a vért, kérlek vidd innen- még mindig nem nézett rám, sőt a szemét  is eltakarta.
-Kérlek! Muszáj!- megráztam az ép kezemmel.
-NEM! Nem megy!- felemelte a hangját.
-Oké! Akkor csak azt mond meg, hogy hol van a ragtapasz! - parancsoltam rá.
-Fürdőszobában. Tudod mit, idehozom- felállt a kanapéról, de a tekintetét a földön tartotta.
Pár perc múlva egy kis dobozkával tért vissza. Az ujjam már nem vérzett annyira, de nagyon fájt.
-Mutasd- nyújtotta  a kezét.
Kinyújtottam a kezem, ő pedig fertőtlenítette a sebet és beragasztotta azt. Látszott rajta, hogy nagyon nem szeretné ezt csinálni, de ezt kellett tennie.
-Megfelel?- kérdezte végül.
-Nagyon köszönöm- hálám jeléül nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam?- kérdezte meglepetten.
-Mert segítettel- magyaráztam.
-Ja.
-Ha nem baj, akkor nem lesz szendvics, mert azzal már jól megjártam- utaltam a balesetemre.
-Nem számít. Amúgy sem vagyok éhes- vonta meg a vállát.
-Mit csináljunk?- mosolyogtam rá.
-Mit szólnál egy filmhez?- kérdezte.
-Benne vagyok! Megvan az Amerikai pite valamelyik része?
-Viccelsz? Az összes!- mutatott az egyik polcra.
-Klassz! Nekem van időm, szóval én azt mondom, hogy kezdjünk neki!- leszedtem a DVD-ket a polcról és beraktam az első részt a lejátszóba.
Az ötödik részéig jutottunk, mert szerettem volna még sötétedés előtt hazaérni. Megbeszéltük, hogy holnap bepótoljuk, ugyanígy kettesben azzal a különbséggel, hogy most ő fog átjönni  hozzám. Van valami a srácban ami miatt szeretek vele lenni. Talán a humorérzéke az oka, vagy nem is tudom, de szeretek a közelében lenni.