-Nincs kedved egy fagyihoz?- kérdezte.
-De persze- egyeztem bele.
Megkerestük a legközelebbi fagyist és megvettük a hűsítő finomságot. Néhány rajongó odajött hozzánk és autógrammot valamint fényképet kértek Louis-tól. Én csak arra voltam jó, hogy elkészítsem a képeket.
-Sajnálom- mondta az egyik rajongó után.
-Mit?- kérdeztem.
-Hogy nem tudunk normálisan beszélgetni, azt, hogy folyton megzavarnak- magyarázta.
-Ezen nincs mit sajnálnod, hisz Ők szeretnek téged. Te csak megteszed azt, amit kérnek. Nem a Te hibád- mosolyogtam rá.
-Igazad van. Nem megyünk valamilyen nyugodt helyre?- vetette fel az ötletet.
-Tudsz olyat?
-Hmmm....jó kérdés. - pár percig gondolkozott aztán megszólalt- nem nem tudok olyat.
-Akkor menjünk vissza hozzánk. Úgysincs otthon senki. Alexa gondolom megint valamelyik barátnőjével van, a szüleim pedig dolgoznak- hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb?
-Ez esetben. Csak utánad- és visszamentünk oda, ahonnan elindultunk.
Az égen sötét felhők gyülekeztek, figyelmeztetve minket arra, hogy mindenki amilyen hamar csak tud menjen haza. Mire hazaértünk az első esőcseppek már lehulltak a földre. Kinyitottam az ajtót és bementünk a nappaliba.
-Most akkor mi legyen?- tette fel Louis a kérdést.
-Fogalmam sincs- huppantam le mellé a kanapéra.- nem vagy éhes?
-Lottóznod kéne!- nevetett- de ha akarsz ehetsz.
-Sosem eszel. Hidd el, hogy jól tudok főzni. Ne higgy Harrynek!- indultam el a konyha felé.
-Zoe! Komolyan nem vagyok éhes!- kiabált utánam.
-Nem hiszek neked! Ha sütök egy kis mirelit pizzát eszel velem? - már ő s bejött a konyhába..
-Na jó legyen- adta meg magát- de csak a Te kedvedért.
Kivettem a fagyasztóból a pizzát és beraktam a sütőbe. Az volt ráírva, hogy negyed óra múlva el is készül.
-Mit iszol?- kérdeztem- van narancslé, ásványvíz, esetleg tea vagy kakaó- soroltam.
-A víz megteszi- válaszolt higgadtan.
-Ha te mondod- kerestem egy poharat és töltöttem neki, addigra a pizza és elkészült.
Leültünk az asztalhoz és megettük.
-És most mihez kezdjünk?
-Keresünk filmet?- vetettem fel.
-Az már uncsi- könyökölt le az asztalra.
-Akkor mit szeretnél? Szakad az eső- mutattam az ablak felé.
-Fogócska?- egy gonosz vigyor terült szét az arcán.
-A lakásban?- meglepetten néztem rá.
-Ugyan kérlek. Esőben sokkal izgalmasabb- legyintett.
-Ez esetben. Sosem kapsz el!- el kezdtem futni a terasz ajtóhoz és gyorsan kifutottam.
-Te csak azt hiszed!- lerúgta a lábáról a cipőt és utánam futott.
Elfutottam a medence túloldalára. Nem mozdult csak felmérte a helyzetet. Az esőtől már teljesen elázott a ruhám, a hajamat pedig kár volt begöndörítenem, de ez most nem sűrűn zavart. Jól éreztem magam és ez volt a lényeg. Pontosan a medence szélén futottam, volt egy kidolgozott tervem.
-Na! Mi van? Mégsem vagy képes elkapni?- cukkoltam.
-Na várj csak!- vigyorgott.
Odafutott hozzám, de mikor már kinyújtotta a kezét, hogy akkor elkap, egy gyors mozdulattal a medencébe löktem.
-Ez nem ér!!- nyafogott én pedig hangosan nevettem.
-Miéért? Csak nem félsz?- kimászott a medencéből, megfogta a derekam és belelökött.
-LOUIS!- kiabáltam.
-Csak vissza adtam- vont vállat és beleugrott a vízbe.
És akkor elkezdődött a "csata". Fel váltva szökteltük le egymást vagy nyomtuk le a másikat a víz alá. Mikor végleg kifáradtunk kiszálltunk a medencéből és bementünk a házba. Louis-nak megparancsoltam, hogy maradjon ott, ahol van, mert nincs kedvem felmosni az egész lakást. Gyorsan befutottam a fürdőbe levettem a vizes gönceimet és bedobtam őket a sarokba. Magamra vettem a köntösömet, majd kerestem apu ruhái között valami normálisat Louis számára.
-Parancsolj- dobtam oda neki a száraz ruhákat.
-Köszi, de hol van a....- félbeszakítottam.
-A folyosó végén és balra- magyaráztam.
-Köszi- amíg ő a fürdőben volt, addig én bementem a szobámba és felöltöztem.
Feltöröltem a parkettát, amit apró vízcseppek díszítettek össze-vissza.
-Most hogyan jutok haza?- jelent meg Louis az ajtóban.
-Szólj Harrynek- vontam meg a vállam.
-Szuper- előkereste a telefonját és már hívta is a haverját.
Fél óra múlva ott is volt érte.
-Ti meg mit csináltatok? - nézett végig Harry, Louis furcsa öltözékén- olyan vagy, mint Charlie bácsi a Két pasi meg egy kicsiből.
Volt benne valami. Egy kék, fehér inget kapott kék színű rövidnadrággal.
-Ne sértegess! Inkább vigyél haza- durcáskodott Louis.
-Oké- röhögött Harry.
-Sziasztok- köszöntem el.
-Szia!- válaszoltak kórusban.
-Megismételjük:- fordult vissza Louis.
-Még szép!- nevettem és becsuktam a bejárati ajtót.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez volt a nyaram legjobb napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése