7. fejezet- Julie

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Várom a komikat is :)) Remélem, hogy tetszik :)
Sok puszi: Liza ♥

Hétvégén unalmamban átlestem a fiúkhoz. Nem voltam benne biztos, hogy otthon vannak, de Harry számára így is- úgy is volt egy üzenetem.
-Sziasztok!- köszöntem mikor beléptem a házba.
-Szia!- tűntek fel a fiúk az ajtóban.
-Rég találkoztunk- mosolygott Niall.
-Te nem voltál itthon- vontam vállat- jut eszembe Harry!- fordultam göndör barátom felé.
-Mi van?- ijedten nézett rám.
-Anyukád hívott. Azért, mert már egy ideje nem is mentél Chesire közelébe. Ki van bukva rád Stlyes! Ja és repülőjegyet is küldött neked. Sok szeretettel vár haza. Szóóval....én a helyedben nekilátnék pakolni. Tessék a jegyed- adtam át neki a borítékot.
-Izé, köszi. Ezen az van, hogy három óra múlva indul!!- a vér hirtelen kifutott az arcából.
-Hmm...ez esetben én sietnék a helyedben- mosolyogtam.
-Francba!- sarkon fordult és elindult a szobájába.
Én pedig fogtam magam és mint aki jól végezte dolgát hatalmas vigyorral bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Kerestem valamilyen normálisnak tűnő műsort a TV-ben, végül egy béna szappanopera mellett döntöttem.
-Muszááájjjj????- ült le mellém Liam.
Csak bólintottam. Túlságosan is bele voltam merülve abba, hogy kibogozzam a sorozat kusza szálait.
-Hogy csináltad?- kérdezte.
-Mit is?- egy pillanatra sem vettem le a szemem a képernyőről.
-Azt, hogy Harry ennyire hallgat rád. Nekünk órákat kell könyörögnünk- nevetett.
-Gyakorlat.
Később a többiek is csatlakoztak hozzánk. Harry pedig beült az autóba és gyorsan kihajtott as reptérre.Csendben néztük a TV-t, de végül már elegem lett a semmit tevésből.
-Na ebből elég lusta banda!- pattantam fel- élvezzük ki a nyarat a fenébe is! Hétágra süt a nap! Gyerünk! Hopp!! Egy kettő! Kezdjük mondjuk tíz kör futással a kertben, utána pedig tízszer oda- vissza a medencében. Zayn! Te pedig addig 30 fekvőtámaszt fogsz csinálni!!
-És veled mi lesz?- vont kérdőre Niall.
-Én leszek a parancsnok- jelentettem ki határozottan- szóval gyerünk, gyerünk, gyerünk!!
Kihajtottam a srácokat a kertbe. Míg ők futottak, addig kényelmesen elhelyezkedtem az egyik napágyban, és elkezdtem feltöltődni D- vitaminnal.
-Végeztünk!- lihegte Liam.
-Akkor gyerünk úszni!- mutattam a medence felé.
-Könnyű azt mondani. Egyesek nem csinálnak semmit- vágta be a durcit Niall.
-Héé!!! Én kemény munkát végzek. Tökéletes parancsnok módjára figyellek titeket.
-Ahha persze- forgatta a szemeit Zayn.
-Na jó. Akkor? Mit szeretnétek csinálni?- felálltam és megigazítottam magamon a ruhát.
-PIHENI!!!- mondták egyszerre.
-Azon kívül?
-Semmit- vontak vállat.
-Oké. Akkor én hazamegyek. Sziasztok!- intettem és elindultam a kapu felé.
-Szia!- hallottam a hangjukat.
Hogy lehetnek ennyire lusták? És hol van Louis? Még mindig nyaral? A kis mázlista. Szép lassan hazasétáltam és leültem a TV elé. Anyuék még nincsenek itthon. Alexa meg gondolom Chaze-el van valahol. Ez igazságtalan. Mindenkire rátalál a szerelem, csak engem kerül ki. Talán nem érdemlek meg egy kis boldogságot? Vagy csak túl válogatós lennék? Hisz a suliban sok a jó pasi. Csak háát...egyikőjük sem az esetem. De most miért is agyalok ezen? Felálltam a kanapéról és megkerestem a telefonom. Megkerestem a telefonom és tárcsáztam a barátnőm Julie számát. Néhány kicsöngés után fel is vette.
-Szia!- köszöntem.
-Szia! Mizujs? Régen beszéltünk?- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hisz Julie az optimizmus megtestesítője. Mindenben csak a jót látja, és ez néha idegesít. Ettől függetlenül Ő a legjobb barátnőm.
Három ember van, akiben megbízom: Julie, Harry és Alexa.
-Unatkozok. Van kedved sétálni egy picit?- kérdeztem.
-De persze! Találkozzunk a megszokott helyen oké?
-Megbeszéltük. Akkor egy óra múlva?- kérdeztem.
-Ott leszek. Szia!- és letette.
El is kezdtem készülődni. Összefogtam a hajamat és felvettem valamilyen nyári cuccot. Mikor végeztem belenéztem a tükörbe. Fogjuk rá, hogy jól festettem. Megigazítottam a felsőmet és elindultam a parkba. Mikor odaértem Julie már ott várakozott. Egy picivel magasabb volt nálam. Hosszú, szőke haját kivasalta és csak egyszerűen szétengedte. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
-Zoe! Szia!- köszönt és megölelt.
-Helló- viszonoztam az ölelését- milyen volt a nyaralás?
-Hát, Párizs jó hely. A pasik csodálatosak a kaják isteniek, és persze ott minden a divat körül forog. Kár, hogy anyukád nem engedett el. Imádtad volna. - lelkendezett.
-Mázlista vagy. Ez pár hét nagyon unalmas volt. Megismertem Harry barátjait.- sóhajtottam.
-Ééés?? Van köztük jó pasi?- nevetett.
-Nem is tudom. Aranyosak.- vontam vállat.

-Ugyan Zoe! Előttem nem kell tettetned magad- legyintett- valamelyikőjük bejön?
-Talán.
-Melyikőjük?- kíváncsiskodott tovább.
-Louis Tomlinson- mosolyodtam el- nagyon cuki és jó fej.
-Akkor már csak várni kell a rózsaszín felhőkre! De jó! Akkor már nem sokáig leszel szingli!- nevetett.
-Nem lenne rossz- éreztem, hogy szép lassan elpirulok.
-Akkor tegyél valamit az ügy érdekében- biztatott.
-Nem is tudom. A pasinak kell megtennie az első lépést nem? Meg van körülötte valami. Nem is tudom mi. Csak érzem- magyaráztam.
-Csak paranoiás vagy- legyintett.- szomjas vagyok! Van kedved egy jégkásához?
-Persze. Menjünk.
Megvettük az italainkat és csak sétálgattunk. Beszélgettünk minden féléről, de a Louis-os témát nem is hoztuk fel többet.