3.fejezet- Egy kis veszekedés, de no problem!

Mikor a szemem már kellőképpen hozzászokott a sötéthez, körülnéztem a szobában, és rájöttem, hogy még mindig a fiúknál vagyok. TE JÓ ÉG!! Ha anyuék eddig nem öltek meg, akkor majd most fognak, de ez most nem lényeges. Az a hang ami a konyhából jött megszűnt. A fiúk már nem feküdtek szana-szét a nappaliban, gondolom bementek a saját szobáikba. Feltápászkodtam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Halkan osontam, ne hogy véletlenül bárki is meghallja, hogy megyek. Az ajtóhoz nézve benéztem a helyiségbe, és Louis hátát láttam meg, amint valami piros löttyöt ivott. A félelmem el is párolgott. Odamentem hozzá és megijesztettem. Szegény. Annyira megijedt, hogy félrenyelte az innivalóját és köhögni kezdett. Pár perc múlva akadozva ugyan, de meg tudott szólalni.
-Ezt most miért csináltad?- ha a tekintetével ölni tudna, akkor én most halottan feküdnék a padlón.
-Nem tudom, csak jól esett- vontam vállat.
-De nekem meg nem!!- förmedt rám.
-Oké, sajnálom-néztem rá ártatlanul- megtudsz nekem valaha is bocsájtani?
-Nem is tudom! Felejtsük el! Miért jöttél?- kérdezte.
-Szomjas vagyok- vontam vállat- kaphatok belőle?- böktem a kezében lévő furcsa üvegre.
-Öhmm...NEM!- rázta a fejét.
-Miért??- dobbantottam a lábammal.
-Mert répalé, és az csak az enyém- oktatott ki.
-Akkor miért vörös?- bombáztam tovább a kérdéseimmel.
-Mert van benne paradicsom is- forgatta a szemeit.
-FUJJ!! Akkor azt idd meg te! Legalább egy pohár narancslevet kaphatok?- kérdeztem végül.
-Persze- kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy dobozt.
-Köszi- mosolyogtam rá.
Kerestem egy poharat és leültem az asztalhoz. Louis is követte a példám. Percekig csendben bámultuk egymást. Végül Ő törte meg a csendet.
- Mióta vagytok barátok Harryvel?
-Hmm- gyorsan végeztem egy kis fejszámolást- talán három éve.
- Olyan régóta? Nem hittem volna- látszott rajta, hogy eléggé meglepődött.
-És ezen most miért kell csodálkozni?- érthetetlenül néztem rá.
-Hát, Harry általában minden csajjal kikezd. Veled nem?- kérdezte.
-Egyszer próbálta, de visszautasítottam és többé eszébe se jutott- kortyoltam egyet a narancslevemből.
-Pedig nem szokta ilyen könnyen feladni. Szerintem érezd magad baromira különlegesnek. Nagyon fontos lehetsz a számára- felállt az asztaltól és visszarakta azt a valamit amit ivott a hűtőbe.
-Lehet.- motyogtam.
-Nem lehet. BIZTOS!- mondta picit hangosabban.
-Ha te mondod. Most megyek és visszafekszek aludni. Reggel beszélünk.Jó éjt!- intettem, majd vissza mentem a kanapéhoz.
Lefeküdtem és szinte azonnal el is nyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal játszik. Dühösen kinyitottam a szemem, és Harry vigyorgó arcát láttam magam előtt.
-Most mit csinálsz?- kérdeztem.
-Nem látod! Felébresztelek, mert 11 van és gondolom haza szeretnél mennyi- még mindig nem hagyta abba a vigyorgát.
-Basszus! Mennem kell!!- gyorsan felálltam és befutottam a fürdőbe.
Összeszedtem magam és negyed óra múlva készen álltam a haza útra.
-Harry, ugye haza viszel autóval?- a lehető legaranyosabban néztem rá.
-Igen- sóhajtott.
-Szupii!!- megöleltem.- Te vagy a legjobb.
-Ezt eddig is tudtam.
-Egoisttaaa!!- bokszoltam a vállába.
-Van ez így!- nevetett.- de most menjünk!
Elbúcsúztam a srácoktól és beültünk az autóba. Vajon Alexa falazott nekem? Vagy csak azért is beköpött? Annyira gonosz nem lehet. Vagy mégis? Hisz szeret..testvérek vagyunk. Ezeken törtem az agyam egész úton. Mikor leparkoltunk a házunk előtt enyhe gyomorgörccsel indultam el a bejárati ajtó felé. Elköszöntem Harrytől és kinyitottam ajtót.
-Zoe Evangeline Holden!- hallottam anyu szigorú hangját konyhából, amikor az egész nevemen szólít abból semmi jó nem sülhet ki.
Letettem a cuccaimat a földre és beálltam anyu elé.
-Hol voltál?- kezdődött a kihallgatás.
-Harryéknél- megpróbáltam a legártatlanabb hangon beszélni.
-Szóval hányan is voltatok?- felém fordult.
-Hatan. Harry, Louis, Niall, Zayn, Liam és én- soroltam.
-Te öt fiúval töltötted együtt az éjszakát. Zoe miért csinálod ezt?- egyenesen a szemembe nézett, akárhogyan is akartam, nem tudtam elkapni a tekintetemet, mintha megigézett volna, vagy nem is tudom.
-De..de nem tettem semmi! Csak filmeztünk, meg vacsiztunk, ja és tartottunk egy kisebb medencés bulit- győzködtem, bár legbelül tudtam, hogy semmi értelme.
-Kérlek, ne hazudj nekem- sóhajtott- gondolom, hogy valamilyen buliban voltál, és egy picivel többet ittál a kelleténél, ezért ott aludtál valamelyik barátnődnél.
-TESSÉK!? Ez nem igaz! Ki mondta ezt neked?- kiabáltam.
-A testvéred, azt mondta, hogy bulizni mentél Harryvel- hát persze ki más.
-Anyu, az medencés buli volt és nem ittam alkoholt, ha a kóla, vagy a narancslé nem számít annak!!- nos, igen, most teljesen elszakadt nálam a cérna, Alexa ...hogy tehetett ilyet? Ezt egyszerűen nem értem.
-Ne feleselj kisasszony! Különben rossz vége lesz!- fenyegetett.
-Mi? Az hogy szobafogságot kapok? Nagy dolog!- még soha nem vesztem össze ennyire anyuval, nem szokásom kiabálni vele, de most valahogy muszáj volt.
-Ez esetben két hétig...nem is, inkább három, nem találkozhatsz a fiúkkal!- jelentette ki
-Azt nem teheted!- a könnyeim elhomályosították a látásomat.
-Szerintem meg megtehetem. És vita lezárva. Három hét. Egy nappal se több. Ha esetleg jól viselkedsz az elkövetkező napokban lerövidítem, vagy akár el is törlöm.- nem szóltam vissza semmit, helyette beviharzottam a szobámba és becsaptam az ajtót.
Ledőltem az ágyra és csak bámultam a plafont.Nem is tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor valaki kopogott.
-Gyere- felültem.
Lassan nyitódott az ajtó és Alexát láttam meg.
-Mit akarsz?- kérdeztem bunkón- nem volt elég az, hogy tönkre vágtad a nyaram?
-Nem tettem semmit, csak elmondtam az igazat- válaszolta flegmán.
-Ja, picit ki is színezted ugye? Miért kellett? - felálltam az ágyamról és a szemébe néztem.
-Nem is tudom, csak úgy- vont vállat.
-Akkor most beszélj anyuval, hogy amit mondtál neki nem igaz, különben esküszöm, hogy SOHA. érted, SOHA többé nem szólok hozzád!- kiabáltam.
-Eszem ágában sincs- nevetett- ha nem szólsz hozzám ám legyen, de akkor hidd el, hogy te szívod meg.
-Hogy lehetsz ilyen gonosz?- néztem rá.
-Csak a testvéred vagyok, és megakarlak védeni tőlük, ez nem gonoszság, hanem puszta jóindulat- a hangja határozottan csengett.
-Miért kellene tőlük megvédened, hisz csak öt teljesen normális srác, akiknek kell néha egy kis szórakozás, mert a munka mellett nem mindig van rá idejük. böktem a fejére.
-Igazad van. Ebből a szempontból még nem is néztem a dolgokat- túrt a hajába- jó, megpróbálok beszélni anyuval, de sok jóra ne számíts.- ezzel sarkon fordult és kiment a szobából.
Hallottam, hogy beszél anyuval, de nem akartam hallgatózni, ha sikerül neki, azt hamarosan úgy is megtudom.    
Pár perc múlva csend lett én pedig elkezdtem visszaszámolni magamban  10..9...8...7...6...5..4...3...2...1.
-Fel vagy mentve a büntetésed alól!- nyitott be anyu.
-Köszi, köszi, köszi!! Imádlak!- odafutottam hozzá és megöleltem- Te vagy a legjobb.
-Tudom, tudom, tudom- mosolygott.
-De miért változtattad meg a döntésedet?- megpróbáltam játszani a tudatlant.
-Mintha, nem tudnád- sóhajtott.
Ekkor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Harry nevét pillantottam meg.

-Ne haragudj, fel kell vennem- mondtam anyunak és megpusziltam, ő pedig ki ment a szobámból.
-Szia, Zoe! Na mi történt? Büntit kaptál?- bombázott a kérdéseivel.
-Nem. Csak picit lecsesztek, de ennyi- nevettem.
-Azt hittem durvábbak a szüleid.
-Hát, Alexa először hazudott az estérő, ezért anyu eltiltott tőletek három hétre, de aztán beszéltem a nővéremmel és megoldódott minden. magyaráztam.
-Ezt nem gondoltam volna- hallottam a hangján, hogy meglepődött.
-Van egy ötletem! Gyertek ma át, és bemutatom a többieket, akkor talán anyu nem lesz ennyire szigorú veletek kapcsolatban- most úgy éreztem, mintha a fejem felett kigyúlt volna egy villanykörte- de mond meg a srácoknak, hogy kivételesen normálisak legyenek.
-Oké, meglesz. Két óra múlva ott leszünk, előtte majd hívlak. Szia!.
-Szuper! Szia!- és letettem a telefont.
Kíváncsi  vagyok Alexa reakciója mikor meglássa őket. De anyu arckifejezése lesz a döntő. Ha mosolyogni fog, akkor minden rendben, de ha nem, akkor bukta.
Pontosan két óra múlva, ahogy Harry ígérte csengettek az ajtónál. Hagytam, hogy anyu nyissa ki, de azért követtem őt. Mikor meglátta a srácokat először ledermedt, de aztán csak rám nézett és elmosolyodott. EZ AZ!
-Csókolom!- köszöntek kórusban.
-Sziasztok, gyertek be!- és bevezette őket a nappaliba.
Úgy ültek ott, mint az ártatlan kis bárányok. Gondolom Harry utasította őket erre. Végül Alexa is feltűnt.
-Ti? Mit? Anyu! Miért?- dadogott.
-Aranyos srácok kicsim, nem értem mi bajod van velük.- kelt a védelmükre.
-Ha te mondod- forgatta a szemeit és inkább bement a szobájába.
A fiúk néhány órácskát ott ücsörögtek nálunk, de láttam rajtuk, hogy legszívesebben elkiáltanák magukat, vagy valami. A legjobban Louis és Niall szenvedtek, de megérte. Mikor elmentek anyu csak arról áradozott, hogy milyen jól neveltek stb... és nem is értette, hogy hogyan jutott eszébe eltiltani tőlük. Hát azt hiszem, hogy most én nyertem, nem pedig Alexa. Ez olyan jó érzés, általában mindig én vesztek.