2.évad 2.rész- Lány a diszkóból

Sziasztok! Hát akkor meghoztam a következő részt is, remélem hogy mindenkinek tetszeni fog. Várom a véleményeteket is komiban, vagy chatben:)

Puszi: Liza:)♥

Egymáshoz simuló testek, részeg fiatalok, alkohol és izzadságszag keveréke, szenvedélyes csókok és kalandok az egyik WC-ben. Ilyen egy szokványos londoni klub este, mondhatni semmi extra mégis mennyi energiával képes felruházni az embert. Átnyomakodtam két párocska között, hogy végre a pulthoz érhessek. Leültem az egyik bárszékre és gyorsan megmondtam a kiszolgálónak, hogy mit kérek. Szinte azonnal a kezembe is adta én pedig elkezdtem pásztázni a táncoló tömeget, hátha találok valakit, aki eléggé szemrevaló. Általában olyan lányt keresek aki nem annyira hivalkodó, aki sokkal inkább marad átlagos még egy buli kedvéért is, aki éppen csak annyira csinosítja ki magát amennyi a határon belül van. Pont, mint Zoe volt. Ahogy a név eszembe jutott a szívem hirtelen megtelt keserű bűntudattal. Még mindig magamat okolom a halála miatt és amíg élek magamat fogom, mert erre nincs mentség.

-Szabad ez a hely?- jött oda hozzám egy hosszú barna hajú lány, bólintottam egyet majd végignéztem rajta.
Egyszerű, de  számára nagyon előnyös miniruhát viselt bakanccsal.
-Érdekes cipőválasztás- szóltam hozzá.
-Tudom. Ritkán járok bulizni és ha elmegyek legalább az öltözékem egy kis darabja mutassa meg, hogy ki is vagyok- magyarázta- ez a kis valami ma a cipőm lett.
Elmosolyodtam ezen a kijelentésén.
-Mi volt ennyire vicces?- érdeklődött.
-Olyan volt, mintha- de nem fejeztem be a mondatot, azt akartam  mondani, mintha a volt barátnőm mondta volna, de akkor elkezdett volna kérdezősködni. Azt pedig mindenképpen elakarom kerülni.
-Mintha mi?- nézett mélyen a szemembe.
-Semmi- ráztam meg mosolyogva a fejem- vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.
-Hát jó- befordult a pulthoz és rendelt magának egy pohár Martinit, majd amikor megkapta odaült közvetlenül mellém- nagyon ismerős vagy nekem- méregetett- láthattalak már valahol?
-Louis Tomlinson- nyújtottam kezet vigyorogva- énekes.
-Jaj én ismerlek- csapott a homlokára- őszinte részvétem a barátnőd miatt, biztos nagyon aranyos volt.
A szívembe szúrt késeket most legalább ötször újra és újra belém döfte és elforgatta. Nyeltem egy nagyot és kinyögtem egy halk köszönömöt.
-Ő volt a legjobb- mosolyogtam rá a lányra- és Isten valamiért mindig a legjobbakat ragadja el a tőlünk.
-Ne haragudj, hogy felhoztam ezt a témát- szemeiben őszinte megbánás villant.
-Semmi gond- sóhajtottam- de ha nem haragszol én hazamegyek.
Ezzel felálltam magamra kaptam a kabátom és már el is hagytam a szórakozóhelyet. Kiérve a friss levegőre fellélegeztem és nekidőltem egy lámpaoszlopnak. Hiába kapcsolom ki az érzéseimet vannak dolgok, amik felett nem tudok uralkodni. Ez pedig Zoe Holden és a felé kialakult érzéseim. Inkább összeszedtem magam és futásba kezdtem, hogy kitisztuljon a fejem. A kis tornám közbe emlékképek százai villantak be az agyamba.

-Louis, Louis! Holnap meglátogatod végre a menyasszonyod?- futott oda mellém a kisöcsém Anthony.
-Az lenne a helyes- vontam vállat.
-Ennyire nem fűlik hozzá a fogad?- ráncolta össze a homlokát. Ismerem ezt a nézést, most valószínűleg teljesen hülyének néz, hisz a jegyesem Jenny a legszebb lányok közé tartozik a városban. Mégis van benne valami, ami taszít, mint a mágnes ellentétes oldala.
-Nem érzek iránta semmit sem. Én szerelemből akarok megházasodni- kezdtem bele a szokásos szövegembe. Eszembe jutott a szolgálólány Marie arca, akivel mostanában egyre több értékes időt töltök együtt. Vele eltudnám képzelni az életem.
-És van olyan lány aki iránt érzel valamit?- érdeklődött a testvérem. Fekete haja a szemébe lógott, gödröcskéi, melyek kisgyermekes arcot tulajdonítottak neki most előbújtak.
-Nem nincs- kék szemeivel az arcomat fürkészte, nem hitt nekem. Már túlságosan is ismer.

Nem szeretek visszagondolni a régi családomra, arra, hogy miket tettem akkor, de néha muszáj. Sokszor ezek azok a dolgok, amik még mindig életben tartanak. Amikor Anthonyra gondolok valamiért furcsa melegség tölti el a szívemet. Csak két évvel volt fiatalabb nálam, de sokszor úgy viselkedett, mintha ő lett volna az idősebb.
Hirtelen abbahagytam a futást és körülnéztem. Észre sem vettem, hogy milyen messzire kerültem a kiindulási helyemtől. A régi otthonunk előtt álltam, ami jelenleg múzeumként üzemel. Gyakran török be ebbe az épületbe csak úgy nosztalgiázni. A legtöbb tárgy, ami odabent van a mi személyes tárgyaink egyike. Most azonban nem abban a lelki állapotban voltam, hogy nosztalgiázzak. Inkább sarkon fordultam és a mostani otthonom felé vettem az irányomat. Egy estére ennyi bőven elég volt.