Ez itt a reklám helye

Sziasztok! :)Szóóóóval! Azt hiszitek, hogy mivel befejeztem ezt a blogot eltűnök a blogger világából? Na akkor hatalmasat tévedtek!:D Ugyanis most egy ,,dizájn" bloggal támadok/támadunk! Ha érdekel, hogy mi ketten Amyvel miket szerencsétlenkedünk össze, akkor kukkantsatok be Better than words :))

Csóók és puszi: Lizaaaa :) ♥

Prológus

Helló everyone:)! Na hát akkor elérkezett ez a pillanat is. Elvileg most kéne jönnie a nagyon érzelmes 20 oldalas köszönetnyilvánításnak, de nem, ez nem az a mese! Csak pár szóban szeretném megköszönni mindazoknak akik mindvégig olvasták a blogomat, kommentálták az új részeket kifejezték tetszésüket, vagy nemtetszésüket:) Most így a vége felé volt pár hónap kimaradás a suli miatt, de sokan még akkor sem pártoltatok el:) Hát akkor ennyi lenne Louis és Zoe története hivatalosan is véget ér:)

Blog nyitása: 2013. január 13.- vasárnap

Blog zárása: 2014. február 23.- vasárnap 11:12

Összes oldalmegjelenítés: 18 690

Rendszeres olvasók: 23 :) 

Legyetek jók:) Sok puszi: Liza ♥ :)

U.i.: ezt a dalt ajánlom hozzá: Forever Young

Louis szemszöge:

A temetés maga volt a földi a pokol. Ahogy a zárt koporsót beleengedték a földbe és tudtam, hogy onnan soha többé nem tér vissza. A vörös rózsa amit a kezemben tartottam szinte égette a tenyeremet.Sírtam, az egészet végig sírtam. Szégyen nem szégyen így történt. Legszívesebben ott abban a pillanatban leállítottam volna az egész ceremóniát és utána vetettem volna magam, de csendben tűrtem, ahogy a többiek is. A temető békéjét egy hatalmas tömeg szipogása zavarta meg. Mindenki szerette Zoet, nem volt olyan ember, aki azt mondta volna rá, hogy ő bizony rossz volt. A családja és Julie már az ájulás szélén álltak. Mr. és Mrs. Holden elvesztették a lányukat. Alexa kezében a kis Sebastiannal nézte végig ahogy testvérét elnyeli a sötét gödör. Még Aaron is eljött, hogy tiszteletét tegye az előtt a lány előtt, akinek annyi kínt és szenvedést okozott. Itt vannak az osztálytársai, ismerősei, rokonai.Mindenki úgy tudja, hogy autóbaleset volt, de ez nem igaz.Én vagyok az oka mindennek. Ha hagyom, hogy Lena engem szúrjon le, vagy gyorsabb vagyok és ellököm onnan Zoe-t, akkor most nem itt állunk. Lehet, hogy még mindig együtt vagyunk

Annyiszor elképzeltem azt, hogy leveszem a gyűrűm és nekem is végem van, de legyőztem az erős késztetést, hisz Zoe is azt akarná, hogy erős legyek. A fiúk végig mellettem álltak, de tudom, hogy ez nem lesz mindig így. Ők majd megöregszenek és elhagynak. Nem lesznek itt örökre.
-Jól vagy?- súgta oda Harry a szertartás végén. Hangja most még rekedtebb volt a sok sírástól.
Megráztam a fejem és leültem egy padra. Arcomat a kezembe temettem,gondolatok százai száguldottak végén az elmémben, de csak egy tűnt jónak. Ki kell kapcsolnom az érzéseimet. Nem akarok szenvedni ez lesz a legegyszerűbb.
-Fiú köszönöm, hogy vagytok nekem- néztem fel rájuk- kérlek ne haragudjatok rám az miatt, amit most tenni fogok.
Meglepetten néztek rám, egyikőjüknek sem esett le, hogy mit akarok. Biztos azt hitték, hogy megőrültem vagy valami.
-Haver ez csak természetes- ült le mellém Niall és átkarolta a vállam- erre valók a barátok.
-Igaza van, mi mindig itt leszünk egymásnak- csatlakozott Zayn is.
-A barátságunk örökké fog tartani- kacsintott Harry.
Elkezdtem dúdolni Zoe egyik kedvenc dalát a Forever Young-ot. A többiek is csatlakoztak hozzám. Mi így búcsúztunk el tőle. Nem szavakkal, vagy fölös tettekkel, csak egy kis énekkel, amiről mind tudtuk, hogy mennyit jelentett neki.
-Köszönöm- suttogtam.- szeretlek titeket- és akkor megtettem. Kikapcsoltam.