TUMBLR+SZÜNET

Sziasztok:) Ahogy a címből is láthassátok megint nem új résszel jelentkezek. Mostanában valahogy nem megy az írás, így hát úgy döntöttem, hogy bizonytalan időre szüntet tartok, de amint jön valami ütős ötlet jelentkezek :)

A másik pedig, hogy én is beálltam a Tumblr használók sorába....ha érdekel, hogy miket osztok meg akkor KATT IDE

Sok puszi: Liza :* ♥

Képkockák

Sziasztok! A barátnőmmel új blogot nyitottunk, ahol mindenféle dologról olvashattok majd. Nézzetek be! Puszi: Liza♥

2.évad 2.rész- Lány a diszkóból

Sziasztok! Hát akkor meghoztam a következő részt is, remélem hogy mindenkinek tetszeni fog. Várom a véleményeteket is komiban, vagy chatben:)

Puszi: Liza:)♥

Egymáshoz simuló testek, részeg fiatalok, alkohol és izzadságszag keveréke, szenvedélyes csókok és kalandok az egyik WC-ben. Ilyen egy szokványos londoni klub este, mondhatni semmi extra mégis mennyi energiával képes felruházni az embert. Átnyomakodtam két párocska között, hogy végre a pulthoz érhessek. Leültem az egyik bárszékre és gyorsan megmondtam a kiszolgálónak, hogy mit kérek. Szinte azonnal a kezembe is adta én pedig elkezdtem pásztázni a táncoló tömeget, hátha találok valakit, aki eléggé szemrevaló. Általában olyan lányt keresek aki nem annyira hivalkodó, aki sokkal inkább marad átlagos még egy buli kedvéért is, aki éppen csak annyira csinosítja ki magát amennyi a határon belül van. Pont, mint Zoe volt. Ahogy a név eszembe jutott a szívem hirtelen megtelt keserű bűntudattal. Még mindig magamat okolom a halála miatt és amíg élek magamat fogom, mert erre nincs mentség.

-Szabad ez a hely?- jött oda hozzám egy hosszú barna hajú lány, bólintottam egyet majd végignéztem rajta.
Egyszerű, de  számára nagyon előnyös miniruhát viselt bakanccsal.
-Érdekes cipőválasztás- szóltam hozzá.
-Tudom. Ritkán járok bulizni és ha elmegyek legalább az öltözékem egy kis darabja mutassa meg, hogy ki is vagyok- magyarázta- ez a kis valami ma a cipőm lett.
Elmosolyodtam ezen a kijelentésén.
-Mi volt ennyire vicces?- érdeklődött.
-Olyan volt, mintha- de nem fejeztem be a mondatot, azt akartam  mondani, mintha a volt barátnőm mondta volna, de akkor elkezdett volna kérdezősködni. Azt pedig mindenképpen elakarom kerülni.
-Mintha mi?- nézett mélyen a szemembe.
-Semmi- ráztam meg mosolyogva a fejem- vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.
-Hát jó- befordult a pulthoz és rendelt magának egy pohár Martinit, majd amikor megkapta odaült közvetlenül mellém- nagyon ismerős vagy nekem- méregetett- láthattalak már valahol?
-Louis Tomlinson- nyújtottam kezet vigyorogva- énekes.
-Jaj én ismerlek- csapott a homlokára- őszinte részvétem a barátnőd miatt, biztos nagyon aranyos volt.
A szívembe szúrt késeket most legalább ötször újra és újra belém döfte és elforgatta. Nyeltem egy nagyot és kinyögtem egy halk köszönömöt.
-Ő volt a legjobb- mosolyogtam rá a lányra- és Isten valamiért mindig a legjobbakat ragadja el a tőlünk.
-Ne haragudj, hogy felhoztam ezt a témát- szemeiben őszinte megbánás villant.
-Semmi gond- sóhajtottam- de ha nem haragszol én hazamegyek.
Ezzel felálltam magamra kaptam a kabátom és már el is hagytam a szórakozóhelyet. Kiérve a friss levegőre fellélegeztem és nekidőltem egy lámpaoszlopnak. Hiába kapcsolom ki az érzéseimet vannak dolgok, amik felett nem tudok uralkodni. Ez pedig Zoe Holden és a felé kialakult érzéseim. Inkább összeszedtem magam és futásba kezdtem, hogy kitisztuljon a fejem. A kis tornám közbe emlékképek százai villantak be az agyamba.

-Louis, Louis! Holnap meglátogatod végre a menyasszonyod?- futott oda mellém a kisöcsém Anthony.
-Az lenne a helyes- vontam vállat.
-Ennyire nem fűlik hozzá a fogad?- ráncolta össze a homlokát. Ismerem ezt a nézést, most valószínűleg teljesen hülyének néz, hisz a jegyesem Jenny a legszebb lányok közé tartozik a városban. Mégis van benne valami, ami taszít, mint a mágnes ellentétes oldala.
-Nem érzek iránta semmit sem. Én szerelemből akarok megházasodni- kezdtem bele a szokásos szövegembe. Eszembe jutott a szolgálólány Marie arca, akivel mostanában egyre több értékes időt töltök együtt. Vele eltudnám képzelni az életem.
-És van olyan lány aki iránt érzel valamit?- érdeklődött a testvérem. Fekete haja a szemébe lógott, gödröcskéi, melyek kisgyermekes arcot tulajdonítottak neki most előbújtak.
-Nem nincs- kék szemeivel az arcomat fürkészte, nem hitt nekem. Már túlságosan is ismer.

Nem szeretek visszagondolni a régi családomra, arra, hogy miket tettem akkor, de néha muszáj. Sokszor ezek azok a dolgok, amik még mindig életben tartanak. Amikor Anthonyra gondolok valamiért furcsa melegség tölti el a szívemet. Csak két évvel volt fiatalabb nálam, de sokszor úgy viselkedett, mintha ő lett volna az idősebb.
Hirtelen abbahagytam a futást és körülnéztem. Észre sem vettem, hogy milyen messzire kerültem a kiindulási helyemtől. A régi otthonunk előtt álltam, ami jelenleg múzeumként üzemel. Gyakran török be ebbe az épületbe csak úgy nosztalgiázni. A legtöbb tárgy, ami odabent van a mi személyes tárgyaink egyike. Most azonban nem abban a lelki állapotban voltam, hogy nosztalgiázzak. Inkább sarkon fordultam és a mostani otthonom felé vettem az irányomat. Egy estére ennyi bőven elég volt.

2.évad 1.rész-Minden a feje tetejére áll

Sziasztok:) Na hát akkor meghoztam a 2. évad 1. részét. Igazából úgy tervezem, hogy ebből az évadból többet megtudhattok Louis múltjáról, valamint fény derül néhány új titokra is. Remélem, hogy mindenki elégedett lesz vele és senki sem fogja megbánni, hogy IGEN-re szavazott.

Puszi:Liza:) ♥

2 héttel a temetés után:
-Haver szerintem már elég lesz- tornyosult felém Harry magas alakja.
Kezében egy újkorában kék rongyot tartott, amit mostanra vörösre festett áldozataim vére. Odébb löktem a mellettem elterülő lány félholt testét, majd felpillantottam a kis göndörre.
-Nem még nem- ráztam a fejem, majd a másik oldalamra pillantottam ahonnan egy fekete hajú lány vigyorgott vissza rám.
Nem viselt mást csak fehérneműt, abból is azt a fajtát ami nem takarja a legtöbbet. Odahajoltam hozzá és nyelven hegyét végigvezettem karcsú nyakán, majd amikor elérkeztem arra a pontra, ahol a legtöbb vér van, egy aprócska sebet ejtettem rajta. A kis pöttyből vékony patakocskában csorgott le a vér, amit elbűvölve néztem. Majd elkezdtem inni. Az ismeretlen lány teste szép lassan elernyedt a kezeim között. Éreztem ahogy szenved, ahogy az élet elhagyja a testét, de nem érdekelt. Egyszerűen képtelen voltam törődni vele.
 Jelenleg ez jelenti számomra a mindenséget. Ez az egy dolog van ami életben tarthat ebben a kegyetlen, érzelmek nélküli világban.
-Louis- érintette meg valaki a vállam. Ránéztem és valami furcsa érzés kerített hatalmába.A kisugárzásától egy percre nyugalom szállt a lelkemre, vagyis arra ami maradt belőle. Egy szőke hajú, megviselt arcú, kisírt szemű lány állt mögöttem.
-Julie- suttogtam- mit keresel itt?
-Beszélni szeretnék veled- felelte egyszerűen.
Alapból sápadt bőrét most még inkább elhalványította a fekete gyászruha amit barátnője elvesztése miatt viselt. Annyira törékenynek látszott. Féltem, hogy ott helyben elájul. Kék szemei fáradtan és ijedten néztek körül a szobában. Volt, hogy a hatalmas vértócsákat nézte, vagy a mellettem elterülő félholt lányokat. Amikor pillantását rám emelte sajnálat tükröződött a szemében.
 Tudtam, hogy miről akar beszélni. Már többször is végighallgattam ugyanazt az unalmas monológot. Senki sem tudott semmi újat mondani. Mind arról szólt, hogy ők bizony teljes mértékben megértik, hogy nekem most mennyire nehéz, meg persze a kérlelő szöveg arról, hogy kapcsoljam vissza. Azt hiszik, hogy tudják mit érzek, pedig nem. Elvesztettem azt a személyt, aki számomra a világot jelentette. Több száz év után találtam valakit aki viszont szeret és nem tart szörnyetegnek. Erre tessék. Egy őrült elvette tőlem. Most, hogy mindent kikapcsoltam tökéletes az életem. A törött szív és a sok szenvedés már csak egy emlék, a szeretet pedig csak mese.
-Kérlek- szakított ki gondolatmenetemből Julie fáradt, gyenge hangja.
-Foglalj helyet- sóhajtottam.
Körülnézett, hátha talál valami normális ülőalkalmatosságot, de inkább állva maradt.
-Mit képzelsz te magadról?- emelte fel a hangját- mi ez itt körülötted? Azt hiszed, hogy Zoe erre büszke lenne? Mert barátom akkor te nagyon más világban élsz. Neked ez így jó?- mutatott körbe a szobában- én nem így ismertelek meg téged. Hol van az a kedves, aranyos srác aki bármit megtenne azért akit szeret?- kérdezte mérgesen.
-Meghalt- feleltem csendesen, sokkal inkább magamnak, mint neki.
-Nem hiszek neked- csóválta csalódottan a fejét- Louis a barátod vagyok és csak jót akarok neked. Ezzel a fiúknak is ártasz. Szerinted meddig fogják tűrni ezt?
-Jót akarsz?- néztem rá dühösen- akkor kérlek menj el.
-Nekem is hiányzik- hangja elcsuklott a szó végén- ez mindenkinek egy nehéz időszak- egyre szaggatottabban és lassabban beszélt- de el kell őt engednünk bármennyire is nehéz. Az élet megy tovább!
Könnyei végleg utat törtek maguknak és sebes patakok formájában folytak végig az arcán, majd landoltak a kanapé háttámláján.
-Te is igazán tovább mehetnél- néztem mérgesen a szemébe- senki sem hívott ide, főleg nem azért, hogy kioktass, mint a többiek.
-Rendben Tomlinson elmegyek, de csakhogy tudd, nem most hallottál rólam utoljára- ezzel hátat fordított és szép lassan kisétált a bejárati ajtón.
Én pedig ottmaradtam egyedül a sötétségbe burkolózott szobában. Minden redőny le volt húzva, az ablakokat is becsuktam, hogy a Nap legkisebb sugara se tudjon behatolni. Így volt most a legjobb. A gyűrűmet letettem az asztalra és csak néztem. Emlékek ezrei leptek el a régi, még emberi életemből.

-Louis úrfi készen áll?- jött be az egyik fiatal cseléd a hálószobámba- a hintó itt fogja önt hagyni.
-Egy pillanat- feleltem- Marie kérlek ide adnád a zakómat- mutattam a kézileg kifaragott szék felé melyen a ruháin pihentek.
-Parancsoljon- segített felöltözni. Ahogy a puha anyag érintette a bőrömet beleborzongtam.
Ma van a tavasz első miséje. Amikor mind az újjászületést ünnepeljük. Azt, hogy hiába múlik el valami, mindig jön helyette valami új, valami sokkal szebb és jobb. Pont úgy, mint a cseresznyefán. Amikor még zsenge és fiatal szinte alig van termése, majd ahogy egyre nő és erősödik sokkal több és szebb gyümölcs lesz rajta.
-Maga is eljön?- fordultam a cselél felé.
-Természetesen- bólintott mosolyogva- kicsit később indulok, mint maguk. Tudja még el kell rakodnom reggeli után. Kér még valamit?- kérdezte kedvesen.
-Egy csókot- feleltem.
A lány ledermedt a válaszomtól. Hisz valószínűleg nem kérik ezt tőle minden nap. Közelebb léptem hozzá egyik kezemmel átöleltem a derekát a másikkal pedig belöktem magunk mögött az ajtót.
-Ezt nem- suttogta félénken- ha a szülei megtudják. Magának Ms. Wright-al kéne lennie, tudja a jegyese.
-Nem érdekel- állánál fogva egy ujjal felemeltem a fejét és megcsókoltam....

Az emlékkép itt véget is ért. Ó Marie. Ő volt az első lány aki iránt többet éreztem szimpla barátságnál. Vele ténylegesen törődtem és szerettem, ha mellettem van. Volt valami abban az ártatlan arcában, kedves mosolyában ami miatt furcsa késztetést éreztem arra, hogy bizony őt akarom. Hiába volt menyasszonyom simán elszöktem volna ezzel a szobalánnyal. Még túl fiatal és meggondolatlan voltam. Hisz mit is tudhat a világról egy még szinte semmit se látott 17 éves suhanc?
-Louis ezzel mi lesz?- jött be a szobába Niall.
-Tessék?- fordultam felé- bocs elvoltam gondolkozva.
Csak körbemutatott a szobán és már tudtam is, hogy mire gondol. Odamentem a lányokhoz, megitattam őket a véremmel ez a rész ezzel le is volt tudva. Gyorsan kimentem a felmosó cuccokért és kipucoltam az egész ebédlőt.Mikor végeztem újra felvettem a gyűrűmet, felkaptam egy kabátot és elindultam utamra, hogy valami jó buli után nézzek...

Legyen vagy ne?

Sziasztok:) Most jöttem rá, hogy nagyon hiányzik ez a történet túlságosan is a szívemhez nőtt. Azon gondolkozom, hogy legyen 2. évad, vagy ne? Szerintetek? Oldalt lehet szavazni:) Várom a véleményeteket:)

Puszi: Liza ♥ :)

Ez itt a reklám helye

Sziasztok! :)Szóóóóval! Azt hiszitek, hogy mivel befejeztem ezt a blogot eltűnök a blogger világából? Na akkor hatalmasat tévedtek!:D Ugyanis most egy ,,dizájn" bloggal támadok/támadunk! Ha érdekel, hogy mi ketten Amyvel miket szerencsétlenkedünk össze, akkor kukkantsatok be Better than words :))

Csóók és puszi: Lizaaaa :) ♥

Prológus

Helló everyone:)! Na hát akkor elérkezett ez a pillanat is. Elvileg most kéne jönnie a nagyon érzelmes 20 oldalas köszönetnyilvánításnak, de nem, ez nem az a mese! Csak pár szóban szeretném megköszönni mindazoknak akik mindvégig olvasták a blogomat, kommentálták az új részeket kifejezték tetszésüket, vagy nemtetszésüket:) Most így a vége felé volt pár hónap kimaradás a suli miatt, de sokan még akkor sem pártoltatok el:) Hát akkor ennyi lenne Louis és Zoe története hivatalosan is véget ér:)

Blog nyitása: 2013. január 13.- vasárnap

Blog zárása: 2014. február 23.- vasárnap 11:12

Összes oldalmegjelenítés: 18 690

Rendszeres olvasók: 23 :) 

Legyetek jók:) Sok puszi: Liza ♥ :)

U.i.: ezt a dalt ajánlom hozzá: Forever Young

Louis szemszöge:

A temetés maga volt a földi a pokol. Ahogy a zárt koporsót beleengedték a földbe és tudtam, hogy onnan soha többé nem tér vissza. A vörös rózsa amit a kezemben tartottam szinte égette a tenyeremet.Sírtam, az egészet végig sírtam. Szégyen nem szégyen így történt. Legszívesebben ott abban a pillanatban leállítottam volna az egész ceremóniát és utána vetettem volna magam, de csendben tűrtem, ahogy a többiek is. A temető békéjét egy hatalmas tömeg szipogása zavarta meg. Mindenki szerette Zoet, nem volt olyan ember, aki azt mondta volna rá, hogy ő bizony rossz volt. A családja és Julie már az ájulás szélén álltak. Mr. és Mrs. Holden elvesztették a lányukat. Alexa kezében a kis Sebastiannal nézte végig ahogy testvérét elnyeli a sötét gödör. Még Aaron is eljött, hogy tiszteletét tegye az előtt a lány előtt, akinek annyi kínt és szenvedést okozott. Itt vannak az osztálytársai, ismerősei, rokonai.Mindenki úgy tudja, hogy autóbaleset volt, de ez nem igaz.Én vagyok az oka mindennek. Ha hagyom, hogy Lena engem szúrjon le, vagy gyorsabb vagyok és ellököm onnan Zoe-t, akkor most nem itt állunk. Lehet, hogy még mindig együtt vagyunk

Annyiszor elképzeltem azt, hogy leveszem a gyűrűm és nekem is végem van, de legyőztem az erős késztetést, hisz Zoe is azt akarná, hogy erős legyek. A fiúk végig mellettem álltak, de tudom, hogy ez nem lesz mindig így. Ők majd megöregszenek és elhagynak. Nem lesznek itt örökre.
-Jól vagy?- súgta oda Harry a szertartás végén. Hangja most még rekedtebb volt a sok sírástól.
Megráztam a fejem és leültem egy padra. Arcomat a kezembe temettem,gondolatok százai száguldottak végén az elmémben, de csak egy tűnt jónak. Ki kell kapcsolnom az érzéseimet. Nem akarok szenvedni ez lesz a legegyszerűbb.
-Fiú köszönöm, hogy vagytok nekem- néztem fel rájuk- kérlek ne haragudjatok rám az miatt, amit most tenni fogok.
Meglepetten néztek rám, egyikőjüknek sem esett le, hogy mit akarok. Biztos azt hitték, hogy megőrültem vagy valami.
-Haver ez csak természetes- ült le mellém Niall és átkarolta a vállam- erre valók a barátok.
-Igaza van, mi mindig itt leszünk egymásnak- csatlakozott Zayn is.
-A barátságunk örökké fog tartani- kacsintott Harry.
Elkezdtem dúdolni Zoe egyik kedvenc dalát a Forever Young-ot. A többiek is csatlakoztak hozzám. Mi így búcsúztunk el tőle. Nem szavakkal, vagy fölös tettekkel, csak egy kis énekkel, amiről mind tudtuk, hogy mennyit jelentett neki.
-Köszönöm- suttogtam.- szeretlek titeket- és akkor megtettem. Kikapcsoltam.